Megérte, hogy élő klasszikus legyen. De ha csak ez tette volna boldoggá, akkor nem muzsikált volna olyan önfeledten. És éppen ezekben az önfeledt pillanatokban vált azzá, aki örökké lesz. Mennyi játékos dallam jut eszünkbe ebben a gyászos pillanatban. Szinte szégyelljük, hiszen most nem koncertre készülünk, hanem temetésre. Komolyak, komorak vagyunk. Pityi pedig mosolyogna rajtunk, hiszen ő tudta, hogy az igazán komoly dolog éppen a játék - a hangszeren. Nincs könnyű műfaj. Pityi tudta ezt, mert zenéjének súlya volt. 1980-ban alapította Bencsik Sándorral a P. Box zenekart. Abban az időben, amikor sokminden nem volt szabad, ? de ő, mint az igazi művészek, akkor is szabad volt, ha máskor nem is, de a hangszer előtt mindig. Amit muzsikálás közben átélt, azt senki sem vehette el tőle. És halála sem veheti el tőlünk az ő muzsikáját.
Pityi nyugodj békében. Tovább zenélsz bennünk.
Dr. Bozóki András
