A várhatóan jövő tavaszra megújuló épületben egy 300 m2 körüli kiállítóteret alakítanak ki, mely formatervezési kiállításoknak és rendezvényeknek lesz a helyszíne. Ezen kívül egy ?Design shop? is helyet kap a Központban egy kávéház, egy könyvesbolt, egy előadó-terem és egy nyilvános szakkönyvtár mellett.
A tervezőket egy olyan nyilvános pályázaton keresték, melynek célja a Magyar Design Központ engedélyezési és kiviteli tervének elkészítésére legalkalmasabb tervező kiválasz-tása volt. Mivel az eredeti elvárásoknak a 19 beadott pályamű közül egyik sem felelt meg maradéktalanul, a tervpályázatot elbíráló bizottság nem adott ki első díjat. Így a II díjat nyert csapat készítheti el az említett terveket úgy, hogy a másik négy díjazott illetve meg-vett pályázat elemeit is felhasználhatják a megrendelőkkel közösen kialakítandó végleges arculathoz. A megvásárolt tervekért 1 és 2,5 millió forint közötti összeget fizet az állam.
A pályázatot bíráló bizottság a tervekben azt kereste, mennyire felelnek meg annak az el-képzelésnek, amelyet a kiírók az épülettel kapcsolatban megfogalmaztak:
? az építészeti ? belsőépítészeti megoldások színvonala, az új funkcionális igények összeegyeztetése a műemléki értékekkel,
? a közönségforgalom szervezése,
? helyiséggazdálkodás ésszerűsége,
? megvalósíthatóság (műszaki, gazdasági és ütemezési szempontból).
A Design Központot a Design Terminál Kht fogja működtetni; a társaságot az NKÖM és a Magyar Szabadalmi Hivatal 2003 decemberében hozta létre. A tervpályázatot ? melynek most született eredménye ? 2004 novemberében írták ki, 2005. március 1-jei beadási ha-táridővel.
Budapest, 2005. március 25.
A Volánbusz-pályaudvar története
A pályaudvar építését annak idején az tette szükségessé, hogy a korábbi, az Oktogo-non működő autóbusz-pályaudvar az 1940-es évek végére már nem tudta ellátni feladatát. Az új buszpályaudvart akkor ? vitatható módon ? az Erzsébet tér korábban négyzet formátumú területéből levágott sávban építették meg, csökkentve a Lipótváros zöldterü-letét. A tervezési megbízást az Állami Mélyépítés-tudományi és Tervező Intézetben Nyíri István kapta meg. Az építkezéshez 1949 februárjában kezdtek hozzá, s az épületek rend-kívül gyorsan elkészültek, szeptemberben már használatba is vették őket. Néhány hó-nappal később már nem építethették volna fel Nyíri tervei szerint az épületet, hiszen nem sokkal vagyunk a fordulat után, s nem sokkal a nagy építészeti vita előtt. Az épület körül ki is bontakozott egy kisebb sajtóvita, melynek legizgalmasabb cikkét Preisich Gábor írta. Kiemelte a modern szerkezeti megoldásokat, a rendkívül célszerűen megoldott utas- és teherforgalmi rendszert, ám nem tudta megvédeni az épületet és Nyírit a ?kozmopolizmus-formalizmus?, az ?öncélú modernizmus? vádjaitól. A kétszintes pero-nokra szervezett teherforgalmi rendszer funkcióját vesztette, mai szemmel éppen a min-den részletében végiggondolt, funkcionálisan és szerkezetileg is megindokolt formai megoldásokat lehetne kiemelni. Éppen ezért kapott műemléki védettséget. Kiemelkedő erénye az épületnek, hogy gazdag eszköztárát nyújtja azon eszközöknek, amelyek a funkcionalista formavilág humanizálását, puhítását célozzák, térarányai pedig szinte csak abban a (rövid és utolsó) történelmi pillanatban jöhettek létre a magyar építészetben. A 40-es évek végének kevés ilyen kiforrott épülete maradt fenn, lényegében eredeti ál-lapotában, éppen e rövid, harmonikus építészetet ígérő korszak példájaként. Városképi szempontból szintén egy átmeneti szakasz érdemes dokumentuma.
Az észak-déli hosszanti tengelyű épületegyüttes két pavilonból s az azokat összekö-tő, nyitott terű lefedett kétszintes peronfolyosókból áll. A nagyobb méretű déli ? egy-kori indulási ? épület hosszanti homlokfalait egymástól észak-déli irányban eltolva két szintet átfogó üvegfalas nyílássor töri át. A várócsarnok lendületes ívű galériával meg-osztott kétszintes belső tere e nagyméretű ablakokon kívül a délkeleti sarokban elhelye-zett tágas lépcsőház enyhén döntött üvegtégla falazatán keresztül is megvilágítást kap, szinte teljesen nyitottnak tűnik. Az üvegfallal megnyitott homlokzatrész a kisebb mére-tű, zártabb és vertikális összhatású északi pavilonnál csak a József Attila utca felé néző északi homlokzaton jelenik meg, ez volt egykor az érkezési csarnok. A két épületet egymáshoz kapcsoló folyosók hajlított vasbeton tartói a szerkezet ritmikus jellegét hang-súlyozták.
Díjazott és megvett pályaművek
2.500.000,- Ft összegű II. díjban részesült 15-ös sorszámú pályamű szerzői:
Golda János és Madzin Attila vezető tervezők és munkatársaik: Kenesei István, Goda Ró-bert, Ordódí Péter, Kucskár Mihály, Tóth Enikő, Mészáros Erzsébet, Selján Márk és Csízmadia Zsolt.
2.000.000,- Ft összegű III. díjban részesült 3-as sorszámú pályamű szerzői:
Csillag Katalin és Gunther Zsolt vezető tervezők és munkatársaik: Börzsei Tamás, Szűcs Péter, Sleiner György, Pósa Viktor, Eisenberg Anett, Horváth Roberta és Sallai Krisztián.
1.000.000,- Ft összegű megvételben részesült 7-es sorszámú pályamű szerzői:
Kőnigh Tamás és Wágner Péter vezető tervezők és munkatársaik: Balogh Béla, Erhardt Lajos, Révhegyi Ferenc, Straub Ágnes, Fixek Mónika és Ország Attila.
1.000.000,- Ft összegű megvételben részesült 8-as sorszámú pályamű szerzői:
Gereben Gábor és Gereben Péter vezető tervezők és munkatársaik: Gyürki-Kiss Pál, Pataky Dóra, Szabó István és Somogyi Gábor.
1.000.000,- Ft összegű megvételben részesült 11-es sorszámú pályamű szerzői:
Széll Péter és Széll László vezető tervezők.
A tervpályázat bírálóbizottsága:
Janáky István DLA Magyar Építőművészek Szövetsége
Horn Gábor Miniszterelnöki Hivatal
Dr. Bendzsel Miklós Magyar Szabadalmi Hivatal
Cseh Zsolt Fővárosi Önkormányzat
Dr. Ferkai András Magyar Építész Kamara
Ghyczy Emil V. ker. Önkormányzat
Kiss Csaba NKÖM
Dr. Lővei Pál Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
Pohárnok Mihály Design Terminál Kht.
Szőke Zsuzsanna Magyar Építész Kamara
