(MTI) - Ezt a folyamatosságot hirdeti a professzor szerint Lev Dogyin orosz rendező kitüntetése, akit a közelmúltban Pro Cultura Hungarica díjjal ismertek el, november 30-án pedig az évad záróakkordjaként további négy jeles orosz személyiség - Andrej Szaharov akadémikus, Jevgenyij Popov író, Jekatyerina Genyejeva, a RudominoKönyvtár főigazgatója, valamint Szergej Miturics, a Bibliotheca Hungarica sorozat kiadója veheti át ezt a rangos elismerést.
A kulturális évaddal, amely tulajdonképpen még 2004 októberében előfesztivállal kezdődött, Magyarország és Oroszország az áttörést szerette volna megalapozni a kétoldalú kapcsolatokban.
"Tudtuk, hogy nehéz lesz, mert tizenöt éve szinte nem történt semmi, tehát gyakorlatilag a nulláról kellett építkezni, s a fogadókészséget téves, esetenként manipulált információk és közhelyszerű ítéletek is nehezítették, legalábbis magyar oldalról."
" A másik oldalról nem annyira előítéletekről, mint tudatlanságról van szó: Oroszországban ugyanis az érdemi kapcsolatok megszűnte után Magyarországot lényegében nem létezőnek deklarálták, és tényleg érdektelenné váltunk. Ezért roppant erőfeszítéseket kellett tennünk, hogy versenyre kelhessünk mindazokkal, akik hasonló aspirációval jelentek meg Oroszországban, ahol egy sor kulturális évad, hét zajlott a miénkkel párhuzamosan. Nagyon nagy ellenállást kellett legyűrnünk: nem politikait, hanem inkább arról volt szó, hogy Magyarország elvesztette azt a bizonyos szempontból kivételes helyzetét, amelyet korábban, a magyar-szovjet kapcsolatok idején élvezett. Az idősebb nemzedékek még viszonylag könnyen megszólíthatók, a fiatalok már nehezebben" - magyarázta Szvák professzor, aki szerint az évad elsősorban az +új+ embereket célozta meg, azokat, akiknek már nincs információjuk Magyarországról, miközben a szervezők az idősebbek élményein, emlékéin is építkeztek.
"A magyar kultúrát mint egy nagyobb egység részét igyekeztünk bemutatni, mert valószínű volt, hogy így érdekesebb is lesz az oroszok számára, s a február 17-i megnyitótól kezdve július elejéig, amikor hivatalosan zárt a magyar évad, nem volt egyetlen olyan nap sem, amikor Oroszországban ne lett volna valamilyen magyar esemény. Eddig több mint 800 magyar művész járt az évad kapcsán Oroszországban, s az események száma meghaladta a kétszázat. Júliusban azonban nem ért véget a magyar kulturális jelenlét Oroszországban, hiszen november 11-én nyílt meg Szentpéterváron a Bécs-Budapest kiállítás, amelyen Klimt-tel és Kokoschkával mint húzónevekkel +becsempésztük+ az Ermitázsba a magyar kultúrát" - mondta a professzor.
"A kiállításon a magyar műtárgyak vannak túlsúlyban, az osztrák részvétel aránya 30-35 százalékra tehető. A mi anyagunk nemcsak mennyiségileg, de minőségében is sokkal erősebb, ám az oroszok számára teljesen ismeretlen magyar művészek önmagukban aligha kerülhettek volna be az Ermitázsba. Így sikerült bekerülniük, s elindultak a diadal útján" - mondta Szvák Gyula, aki az eredmények között megemlítette, hogy a kiállítással egyidejűleg Szentpéterváron magyar, orosz és osztrák történészek, filológusok és művészettörténészek részvételével "Két birodalom, három főváros - kultúrtörténeti párhuzamok és kölcsönhatások" címmel egy tudományos konferenciát is szerveztek.
Decemberben a folytatódó oroszországi bemutatkozás jegyében a moszkvai nonfiction kiállításon több kiadvány, egyebek közt Bibó zsidókérdésről írt műve, József Attila prózai írásaiból összeállított válogatás, Kertész Imre Feltámadása, valamint Örkény István Lágerek népe című szociográfiája reprezentálja Magyarországot. Ugyancsak bemutatják a kiállításon az ELTE orosz filológiai tanszékének tanulmánykötetét, valamint a magyar-orosz kapcsolatok tizenkét évszázadáról szóló budapesti konferencia anyagát.
Ami az orosz kultúra Magyarországi bemutatkozását illeti, szintén előfesztivállal kezdődött 2004 októberében. Maga az évad májusban rajtolt, s november 18-án a Moszkvai Szólisták és Jurij Basmet koncertjével ért véget. A két esemény között pedig volt ikonkiállítás és Budapest Parádé orosz kamionnal, Dogyin Színház és Eisenstein filmjeiből és grafikáiból összeállított válogatás, tudományos konferencia és könnyűzene, s a szervezők "az egyik eseményt a másikra építve, egymás előtt görgetve a programokat igyekezett egyre nagyobb publicitást biztosítani az orosz kultúrának".
Annak ellenére, hogy az oroszok erőteljesen csökkentették programjukat, körülbelül ötszáz művész fordult Magyarországon, s az előfesztivállal együtt közel száz rendezvényre került sor, vagyis "nagyon régen nem volt ilyen nagyságrendű párhuzamos bemutatkozása a kultúrának" - mondta a főkurátor.
"Az eredmény végső soron azon is lemérhető, hogy már eddig is több meghívásra és viszontmeghívásra került sor, ami azt jelzi, hogy intenzívebbé, sokrétűbbé váltak a kétoldalú kapcsolatok" - vonta meg a mérleget Szvák Gyula, aki szerint ennyi munka és sikerélmény után a szervezők a folytatáson gondolkodnak, néhány olyan eseményen, amely "úgy zárja majd le az évadot, hogy egyben valami újat is elindít, s egyben hagyományt teremt" - mondta az MTI-nek értékelésében Szvák Gyula, az ELTE Ruszisztikai Központjának igazgatója, a magyar-orosz kulturális évad főkurátora.
