(MTI) - Bartókot és Rahmanyinovot játszott Moszkvában a Budapesti Fesztiválzenekar óriási sikerrel a januárban kezdődő oroszországi magyar kulturális évad előfesztiváljának csúcspontjaként.
A Fischer Iván vezényelte zenekar Bartók Bélától a Magyar parasztdalokat, majd Ránki Dezsővel a III. zongoraversenyt adta elő, míg a koncert második felében Szergej Rahmanyinov II. (e-moll) szimfóniáját játszotta, ráadásként pedig Bartók Román táncaival és egy Prokofjev-darabbal örvendeztette meg az orosz közönséget, amely lelkes ünneplésben részesítette.
A Nemzetközi Zenepalotában tartott koncert előtt Mihail Svidkoj, az orosz kulturális és filmhatóság vezetője elmondta: azt várja az évad közös munkájától, hogy Magyarország újra szervesen bekapcsolódik az orosz kulturális életbe, s az új orosz nemzedékek is felfedezik maguknak - ahogyan egykor ő is felfedezte - Törőcsik Marit és Darvas Ivánt.
Benedek András kulturális államtitkár párhuzamot vont Bartók és Rahmanyinov életútja között: a történelmi kataklizmák mindkettőjüket messzire sodorták hazájuktól, művészetük az Egyesült Államokban teljesült ki, de lelkükben, művészi képzeletvilágukban ott is együtt maradtak honfitársaikkal.
A magyarok külföldön találták meg a hírességeiket egy moszkvai fotókiállítás kritikusa szerint
A magyar fotográfia fő ismérve a művészek egyidejű képessége a világba való beolvadásra és önmaguk egy darabjának megőrzésére - szűrte le a moszkvai Dom Fotografiiban látható magyar fotótörténeti kiállítás tanulságát a Kommerszant című orosz lap kritikusa a szombati kulturális rovatban.
Viktorija Muszvikot megmosolyogtatta a 100 híres kép a 20. századból című, hivatalosan e hét közepén megnyílt kiállítás néhány nagy nevének - André Kertész vagy Munkácsi Márton - magyaros "helyesírása", megjegyezve: ők Brassaihoz, Moholy-Nagy Lászlóhoz, Robert Capához hasonlóan korán elszármaztak Magyarországról, gyakorlatilag nem fényképezték szülőföldjüket, s Oroszországban franciaként, németként vagy amerikaiként ismertek - amit e kiállítás képei is alátámasztanak.
A mustra másik fele kevésbé ismert fotográfusok, köztük Balog Rudolf, Kálmán Kata, Besnyő Éva nemzeti tematikájú képeit mutatja be, de ezeken is átszűrődik a kozmopolitizmus, és a legtöbb név mellett ott a zárójeles megjegyzés: kivándorolt Magyarországról. Mi több, a magyar parasztlányok és ludak mellett sok minden megjelenik Afrikából és az Amazonas őserdejéből is (Almási Pál, Kandó Ata).
Az orosz kritikusnő inkább az 1920-30-as évekbeli "második vonal" szintén bemutatott (Man Ray vagy éppen Moholy-Nagy szellemében fogant, mégis önálló) fotómontázsaiban, a tér textúrájával és a tárgyak mértani formájával kísérletező képeiben vélt felfedezni valamiféle sajátos közép-európaiságot, magyarságot (furcsa lágyságot, derűt).
-Magyarország kis ország, a magyaroknak nincsenek nagyhatalmi eszméik. Nem oldódhatnak fel a világban, ugyanakkor meg kell mutatniuk magukat - magyarázta Szvák Gyula történész az újságírónőnek. A magyarok "mindnyájan egyszerre hazafiak, akik őrzik nemzeti hagyományaikat, és kozmopoliták, akik kénytelenek alkalmazkodni, s az amerikai vagy az európai kultúra részévé válni" - tette hozzá Szvák, a jövő évi oroszországi magyar kulturális évad kurátora. A fotótörténeti kiállítás ennek előfesztiváljába illeszkedik.
