2005.júl.11.
Keskipohjanmaa - Tiina Ruotsala: A Duna nem csak kedvtelésből táncol
A szerző kiemeli, hogy a Duna Art Ensemble közelebb áll a táncszínházhoz, mint a néptáncegyütteshez. Interjúalanya Vincze Andrea azt hangsúlyozza, hogy a Duna együttes nem szórakozásból táncol, hanem kemény munkával a tökéletességre tör. Ez érthető, ugyanis a Duna Együttes professzionizmusa Magyarország kulturális névjegykártyája a nagyvilágban. Vincze szerint a rendszerváltás után az együttes elsősorban anyagi okok miatt inkább showszerű produkciókat mutat be, amelyekbe igyekeznek a néptáncelemeket is beolvasztani.
Szerinte a hagyományt megőrzik, de a nézőket újfajta koreográfiákkal és irányvonalakkal csalogatják. A mintát a Riverdance-jelenség adta. Szerinte a puszta hagyomány ma már nem elég a nézőnek.
Magyarországon idejében elvégezték a néptáncok gyűjtését, leírását, archiválását. A fesztiválon a Duna Művész Együttes két előadást tart: egy hagyományos folklór-showt, illetve egy modernebb táncelőadást.
Vincze elmondja, hogy az együttes szooros kapcsolatokat ápol a határon túli magyar közösségekkel. Meg van győződve róla, hogy a tánc tovább fog élni, az új generáció az öregek helyébe lép, de ez sok munkát kíván akár az együttes részéről is.
A karaván körbejár alcím alatt a szerző kiemeli, hogy Vincze Andrea ötleteként létrejött egy nagy összeurópai néptáncprodukció, amely a Kultúra 2000 projekt része. Nyolc ország táncosai egymásnál vendégeskednek, megtanulják egymást táncait. Ennek a produkciónak része a kaustineni Ottoset tánccsoport is. Kaustinenben Olaszország Lengyelország, Románia, Görögország, Ciprus és természetesen Magyarország és Finnország táncosai mutatnak be egy előadást, amelynek főkoreográfusa Mucsi János.
2005.júl.11.
ILKKA ? Tero Hautamäki: Magyarország népi hagyománya a feledésbe merülésből támadt fel
Kaustinenben immár tízedszer kerül sor a nagy népszerűségnek örvendő ?kiemelt vendégország? rendezvénysorozatra. Az idén Magyarország a díszvendég, amelynek népi hagyománya újból virágzásnak indult.
A magyar néptáncot és népzenét az idén öt sokoldalú csoport képviseli. A rendezvénysorozat sikere érdekében hosszantartó együttműködés alakult ki a szervezők és a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ között. A Központ veztetője, Dr. Pap Éva szerint Kaustinenben az idén két teljesen eltérő szemlélet mutatkozik be. A Kárpátok keleti tájairól jött csángók azt az eredeti falusi hagyományt mutatják be, amely a mai napig apáról-fiúra száll. Másrészt hivatásos csoportok, mint a
Duna Art Ensemble, a végletekig kicsiszolt népi művészetet mutatják be, amely már a táncszínház színvonalát képviseli.
Pap Éva szerint erős az éneklés, a tánc érzésvilágában az együvétartozás, amely pillanatok alatt legyőzi a nyelvi korlátokat. Magyarországon nem szerveznek olyan méretű nemzetközi néptánc- és népzenei fesztiválokat, mint Kaustinenben, kisebbeket viszont a szórakoztató zene, tánc kezdi fenyegetni. Az 50-60-as években majdnem kihalt a népi hagyomány, szerencsére az élet saját magát egyensúlyozza, ugyanis a 70-es években létrejött a táncház-mozgalom, amely forradalmi jelentőségű volt. Az egész országot átfogó mozgalom megmentette a népi kultúrát. Erről az időszakról szól a ma este a Kino Kaustinenben bemutatásra kerülő Vagabond c. film.
A magyar téma egész hétvégén több síkon folyik; különböző helyeken lépnek fel a Duna Art Ensemble, a csángók, a Romano Drom, Sebestyén Márta és a Muzsikás, valamint a magyar
klezmert játszó Di Naye Kapeley. A koncertterem aulájában magyar nemzeti viseletek láthatók, valamint az Élet Erdélyben című fényképkiállítást nézhetik meg a látogatók. Ma és szombaton a Duna Együttes vezetésével magyar táncokat lehet tanulni.
2005.júl.12.
Pohjalainen ? Tuulikki Nikkilä: A Duna Art Ensemble munkája a tánc (Magyarország népművészek és hivatásosokközreműködésével mutatkozik be)
Magyarország a tízedik kiemelt vendégország. Vasárnap és tegnap a gazdag népi hagyományából a hivatásos táncegyüttesek kategóriájába tartozó Duna Art Ensemble adott ízelítőt.
A cikk kiemeli, hogy a Duna bel-és külföldön évente több, mint 100 előadást tart. Mucsi János koreográfus 1993 óta vezeti az együttest, és ezalatt az együttes repertoárja jelentősen megváltozott-kibővült. Manapság a műsorán magyar táncok, gyermekműsorok, modern táncalkotások, táncszínházi produkciók szerepelnek. Saját fellépései mellett a Duna szervezi és vezeti a nagy összeurópai táncprojektet, amelyben nyolc ország vesz részt: az European Dance Caravan elnevezésű produkciót. Ennek célja, hogy minden résztvevő ország bemutassa saját tánc-és zenehagyományait. Finnországot a kaustineni Ottoset képviseli.
A Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ volt az egyik fontos partnerünk, amely lehetővé tette, hogy Kaustinenben Magyarországot öt csoport képviselje. A Duna Art Ensemble, a csángók, a Romano Drom, Sebestyén Márta és a Muzsikás, valamint a magyar klezmert játszó Di Naye Kapeley két különböző vonalat képviselnek. Egyrészt az eredeti, érintetlen, másrészt a hivatásos, de a hagyományokra épülő népzenét és táncot.
Pap Éva és Vincze Andrea, a Duna Együttes koreográfusának felesége, egybehangzóan állítják, hogy az az idő, amikor a néphagyományt politikai megfontolások miatt nem lehetett bemutatni, lejárt, és azóta már azt is felfedezték a döntéshozók, hogy ennek piaci értéke is jelentős.
2005.júl.12.
Keskipohjanmaa - Tiina Ruotsala: Magyarország az ellentmondások országa
Pap Éva, a Magyar Kulturális és Tudományos Központ vezetője részt vett a kaustineni fesztivál magyar témahetének szervezésében. A fesztivál műsorpalettájához vegyes érzelmekkel viszonyul, s keresi a választ arra a kérdésre, vajon melyik a legjobb változat, amikor az ember a saját hazája népi kultúráját szeretné bemutatni: a nagyon magas színvonalú hivatásos táncegyüttes vagy a hagyományosnál is hagyományosabb népi táncosok, vagy talán mindkettő? E kérdések azon előadás előtt hangzottak el, amelyen együtt mutatkoztak be a hagyományokat képviselő csángók és a Duna Art Ensemble. A műsor után aztán még több, feleletre váró kérdés fogalmazódott meg.
Pap Éva hazája kultúráját két részre osztja: a magyarországi és a magyar kultúrára. Az első kategóriába az országban élő kisebbségek kultúrája is beletartozik, míg a másodikba a Kárpát-medencében élő magyarok sajátos kultúráját sorolja. Kaustinenben mindkettő jelen van.
A csángók a régi, már-már kihalóban levő ősi kultúra megjelenítői, a Duna Art Ensemble a végsőkig csiszolt táncprodukció vonalát képviseli. A Duna közel félévszázados múltjával az ország egyik legelismertebb együttese. Tizenöt évvel ezelőtt a csoport megváltoztatta repertoárját, ma már egyre több újszerű koreográfiát, sőt modern táncokat is bemutat.
A beszélgetés alatt hangsúlyossá válik a finnek és a magyarok közti különbség. Magyarországon óriási mennyiségű eredeti néptánc anyagot gyűjtöttek.
Az archíválás rögzít. A néphagyományra éppen az jellemző, hogy apáról-fiúra száll, miközben állandóan fejlődik, átalakul.
A finn társadalom hirtelen átalakulása, a gyors városiasodás olyan erőteljes volt a 60-as években, hogy a hagyomány már egyáltalán nem tudott természetes úton átadódni. Teljes szakadás következett be a népi kultúrában, különösen a néptáncban. Most a néptánckoreográfusok, művészeti vezetők bosszankodnak, hogy a gyűjtött anyag, különösen a képanyag olyan kevés. És Finnországban nincsenek olyan öreg tanítómesterek, akiktől Vincze Andrea még megtanulhatta az ősi figurákat.
?Viszont a hagyomány bennünk él, bármennyire is bekerít bennünket az új városi kultúra. Géneinktől nem szabadulhatunk? ? mondja Pap Éva.
Könnyű, de pusztító alcímmel folytatódik a beszélgetés. A táncház-mozgalom az állam hivatalos kultúrpolitikája ellenében jött létre. Az erősen támogatott, könnyű, de pusztító ?népies?-sel szemben kerestük az igazi, élő találkozást az ősi hagyománnyal, az őszinte együttlétet, amit nem az állam irányított.
2005.júl.12.
Keskipohjanmaa -Tiina Ruotsala: A csalódások estje
A Kaustinen-teremben vasárnap este két teljesen különböző, a magyar kultúrát bemutató előadást láthattunk: először a Romániában élő csángómagyarok hagyományőrző előadását, majd a szünet után a Duna Art Ensemble táncegyüttes bemutatóját. Nem mindig sikerülhet minden, de vasárnap este semmi sem jött össze.
A csángók a Kárpátok keleti részén laknak Romániában, Moldvában. A régi magyar nyelvet beszélő csángó kisebbségi csoport táncosai Bákó megye négy falujából származnak. A csoport zenéje és táncai azt a faluhagyományt képviselik, amely évszázadok óta él azon a vidéken.
A Kaustinen-teremben a csoport újévi szokásokat elevenített fel, amelyben a főszerepet egy mulatságos kecske játszotta. A színpadon hagyományos táncokat láthattunk, amelyek nagy része körtánc volt, majd gyönyörű népdalokat hallgathattunk. A csoport nem hivatásos, de még félhivatásosnak sem lehet őket mondani. A szereplők valóságosak, a műsor ennek megfelelő. Például a táncokban a lépések, lépéskombinációk a saját falu hagyományát őrzik; minden pár más-és más stílusban táncolt. A Kaustinen-terem közönsége előtt a csángók előadása néha nagyon távolbaveszőnek tűnt. A terem szép és nagy, de egy ilyen típusú előadásnak nem felel meg, akárcsak az óriási fesztiválaréna. A csoport tudása legjobbját nyújtotta. Egy ilyen előadást kisebb helyen, a nézők közvetlen közelében kellene szervezni, mert a nézőkkel való kapcsolat egészen más hangulatú.
Azoknak, akik már belefáradtak a szélhámosság határát súroló kiszámított szórakoztató zenébe, feltétlenül ajánlom az eredeti, lelket melengető csángó csoportot.
A szimpatikus csángók után a Duna Art Ensemble Mély tükör című összeállítása hidegzuhanyként hatott. A csoport magas fokon tudja a modern táncot is, így a műsorba olyan összeállítás került, amelyben olyan kevés volt a néptánc-elem, hogy az előadást a legnagyobb jóindulattal sem lehet néptánc előadásnak nevezni. Ezt még maga a műsorközlő is elmondta, hogy most nem népi táncot, hanem táncot fogunk látni. A műsorról annyit állapít meg a szerkesztő, hogy a téma is unalmas volt, a koreográfus elképzelése távol állt az igazi élettől. Még unalmasabb volt az előadás, s bár a táncosok hibátlanul, kitűnően táncoltak, a közönséget csak az erős zene tartotta ébren. Taps is kevés volt, ami érthető, hisz az emberek néptáncelőadásra vettek jegyet, de ha ehelyett az est felében modern táncot látnak, elmegy a kedvük az egésztől. A Duna Art Ensemble döntését, hogy ilyen produkciót mutassanak be, elég nehéz megérteni.
2005.júl.13.
Helsingin Sanomat ? Pirkko Kotirinta: Az apróságok matinéján csaknem 300 zenész a színpadon
Összesen 270 aprócska zenész ? a legfiatalabbak három, a legidősebbek tizenöt-tizenhat évesek ? muzsikáltak együtt Kaustinen Arénájában Mauno Järvelä zenepedagógus vezényletével. A Hétfői mazurka című számmal kezdődött a műsor, a záró zenedarab pedig ? tekintettel arra, hogy a fesztiválon Magyarország volt a díszvendég - a Magyar népzenére komponált Magyarok története volt, melyhez kedves, humoros szöveget írt Mauno Järvelä.
2005.júl.13.
Keskipohjanmaa ? Tiina Ruotsala: A magyar cssaknem mindig táncol
A magyar és a finn táncos között van egy alapvető különbség: a magyar csaknem mindig táncol. A ritmus folyton ott van a levegőben, a táncok szünetében is mozgásban van a magyar táncos, míg a finn várja a rendező utasításait. Így lehet tömören összefoglalni Jarkko Peltola véleményét, akit erős vonzalmak fűznek Magyarországhoz, és táncosként, rendezőként, koreográfusként több évtizedes tapasztalattal rendelkezik.
Peltola nagyon meg volt elégedve a Duna Művész Együttes hétfői előadásával. A Duna megújult, sok fiatal táncosa van, csupa profi táncos. A korábbi előadásokhoz viszonyítva határozottan nagyot lépett előre, fejlettebb, minden szempontból jobb lett.
Hétfő este a Duna Művész Együttes azt kínálta a közönségnek, amit vártak: nagyszerű, csodálatos zenét és elképesztően mesteri néptáncot, amely a hagyományokból merítkezett, de esztrád formában lett előadva. ?Éppen olyan folklor-show, amilyet nap mint nap előadnak Budapesten a Duna Palotában? ? állítja Peltola. ?Sajnos olyan érzésem támadt, mintha Kaustinenben is csak dolgoznának, úgy táncoltak, ahogy már több százszor korábban? ? veti közbe a szerző ? ?Nincs-e ennek olyan veszélye, hogy elvész a személyiség, a színpadot klónok árasztják el?? Peltola szerint klónokról szó sem lehet, legalábbis magasságban különböznek egymástól a táncosok, de kétségtelenül hiányoznak a kiemelkedő személyiségek. Viszont a közönség ezt várja, s Budapesten is nagy harcok vannak a közönség kegyeiért és a pénzért. Az állami támogatás nem mindig magától értetődő dolog. Peltola számára a tánctechnika rendkívül fontos, a Duna Művész Együttes profizmusát nagy győzi dícsérni: a tökéletességet súroló technikából erőteljes kifejezőkészség, a tánc öröme és könnyedség sugárzik.
Magyarországon először táncolni tanulnak, s csak aztán jön a koreográfia, Finnországban azonnal a koreográfiával kezdik, pedig az alaptudást sem ártana megszerezni. Az improvizáció is a tudáson alapul, először kell a technikát elsajátítani és a rutint megszerezni, csak aztán jöhet a koreográfia és az improvizáció.
A finn és a magyar tánckultúrára egyaránt jellemző a stílusok sokszínűsége. ?Én magam legjobban az erdélyi táncokat szeretem? ? vallja Peltola -, melyek fantáziagazdagabbak, mint a többiek. Nálunk Finnországban is gazdag helyi hagyományok vannak, a keleti és a nyugati erőteljesen különbözik egymástól.
Kár, hogy ez a profi tánccsoport nem figyelt arra, hogy a kerek Arénában a szélen ülők is élvezhessék az előadást. Különösen a férfi szólótáncnál volt ez szembetűnő, de a csütörtöki előadásnál valószínűleg ezt is figyelembe fogják venni.
2005.júl.15.
Suomenmaa ? Juho Lehto: Magyarország reflektorfényben. A Duna Art Ensemble Kaustinen vezérlő csillaga
Ebben az évben Magyarország a díszvendég a kaustineni népzenefesztiválon. A Duna Art Ensemble a magyar professzionális néptánc legjobb képviselője. A Duna vezeti az Európai Tánckaraván produkciót is, amelynek keretében megismerkedtek a finn néptánccal.
A Kaustineni Nemzetközi Népzene Fesztiválon imár tizedik alkalommal szerepel díszvendégként valamelyik ország, amely kulturális és turisztikai szempontból is vonzó, s amelyről a finneknek már van valamelyes ismeretük. Ebben az évben Magyarország a díszvendég. A programot a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központtal közösen állították össze mind a tartalmat mind az anyagiakat illetően közös produkcióról van szó.
A HMKTK igazgatója, Pap Éva, elmondta, hogy a néptánc- és népzenei hagyományt remekül archiválták Magyarországon, sőt a gyűjtés kiterjedt a jelenlegi határokon túlra, az egész Kárpát-medencére, az ott élő Magyar kisebbségekre is.
A Duna Art Ensemble Magyarország legismertebb és legnagyszerűbb professzionális néptánc-együttese. Évente több mint 100 előadást tartanak, programjukon szerepel valamennyi magyar néptánc. Számos díjat nyertek, s az együttes több tagja elnyerte az Év Néptáncosa címet Magyarországon.
Korábban is jártak már Kaustinenben, 2002-ben, kisebb létszámú csapattal. Szerintük kaustinen nem akármilyen fesztivál, a világ minden tájáról jönnek ide, hallgatják egymást és kommunikálnak egymással és a látogatókkal.
Az Európa Tánckaraván-projekt 8 ország néptáncosait fogja össze, köztük Finnországét. Ki-ki a saját néptánca mellet egymást táncát is megtanulja és bemutatja hazájában, majd közösen is. Az egy évig tartó project során a magyarok sok tapasztalatot szereztek a finn néptáncról az Ottoset nevű finn néptáncegyüttes révén. Mucsi János, a Duna Art vezetője kiemeli, hogy a finnek igyekeznek hangsúlyozni a különböző vidékek jellegzetességeit. Az idősebbek ragaszkodnak a hagyományokhoz, miközben a közönség figyelmét humoros elemek beiktatásával tartják fogva. A finn néptánc nagyon hangulatos, megérinti az embereket.
A finn és a Magyar néptáncnak a különbözőségek mellet hasonlóságai is vannak Mucsi János szerint. A magyarban a férfinak nagyobbszerepe van, több a férfi szólótánc, a férfiak meg is akarják mutatni, hogy jobbak.
Mucsi János szerint a néptánc vonatkozásában Magyarország szerencsésebb helyzetben van, mert az archiválást korábban kezdték.
2005.júl.15.
Suomenmaa ? Juho Lehto: Magyarországot a magyarok is megismerhetik
A budapesti Bauman Bea és barátja Krizsán Péter először jár Kaustinenben. A mai nap finn, észt és Magyar táncokban gyönyörködtek. Érdekes volt saját népük táncait nézni, Magyarországon inkább a turisták járnak néptánc-előadásokra. Bauman büszke, hogy ilyen remek előadást láthatott
honfitársaitól.
Különösen nagy szimpátiával viseltetett a csángók iránt. A kárpátokon túlról érkezett csángók elragadó, eredeti, ősi néptáncot mutattak be, amely máshol nem található. Nemcsak tánccal, hanem kiállítással is bemutatkoztak a csángók, fotókkal, textilekkel és hanganyaggal.
A csángók Európa legfenyegetettebb kisebbségei. Kultúrájuk szájhagyomány által örökítődik, ezért rendkívül érzékeny a mai gyors politikai-kulturális változásokra, melyek tökéletesen átformálják az életstílust.
A csángók néptáncbemutatójára megtelt a kaustineni színpad. ?Először járunk Kaustinenben, úgy tűnik, megkedveltek bennünket, szívesen jövünk újra? ? mondja a csángók vezetője, Benke Grátzy, aki felhívja a figyelmet, hogy a finn népviseletben ugyanolyan öv szerepel, mint náluk, amit ők ?vér?-nek hívnak.
2005.júl.15.
Keskipohjanmaa ? Leena Tanskanen: Nem szórakoztatás, hanem hallani való hangszínek
A Kaustineni Népzenefesztiválon résztvevő Romano Drom nem szórakoztatás céljából zenél, és nem elsősorban előadásra szánják, a zene a szívükből jön. ?A zenét hallgatni kell, a zene számára nem a legmegfelelőbb hely a bár, ahol a gyakran háttérbe szorul?- mondja Marina Pommier, a Romano Drom menedzsere. Szerinte a roma zene ereje hangzásvilágában rejlik, a hang és a dal játékosságában. Különlegessége a nagybőgő utánzása szájjal, az un. scat. Az éneklés központi szerepet játszik. A romano Drom számára fontos a roma nyelv, a lover megőrzése. Az ének mellett az össze létező hangszeren játszanak, például fakanállal, bádogkannával vagy egyéb ütőhangszerrel. A hatvanas évektől kezdve jelentős szerep jut a gitárnak, a mandolinnak és a tamburának. A nyolcvanas évektől kezdve a roma zene helyzete megszilárdult. Új hatások is érték, és természetesen modernizálódott is. A hangszín és a hangszerek váltakoznak, összekapcsolják a hagyományosat az újjal.
A Romano Drom kulturális különlegességét az adja, hogy a nemrég meghalt Kovács ?Gojma? Antal és fia, Kovács ?Anti? Antal alapította, s játszik benne ?Anti? fia is, Kovács ?Máté? Antal. Az apát gyászoló ?Anti? nem tudott eljönni Kaustinenbe, ?Gojma? távozása az egész együttes megrázta. ?A gyászidő alatt hallgatni sem szabad zenét, nemhogy játszani? ? magyarázza Pommier. A Romano Drom azt jelenti: roma út. Ez a név az együttest a gyökereikhez vezeti, az oláh-roma kultúra zene- és tánchagyományihoz. Az oláh-romák foglalkozásuk szerint lókereskedők vagy vigécek voltak, akik a XX. Század elején jöttek Magyarországra. A társadalom szélén éltek, zenéjükben az életükről adtak képet. ?Magyarországon rejtett rasszizmus él a romákkal szemben. Volt idő, amikor igen nehéz volt munkához jutniuk. Ma már letelepedtek és ugyanolyan munkás hétköznapokat élnek, mint mások? ? mondja Pommier.
