A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tevékenységének egyik alapvető feladata a határon túli magyar örökség értékeinek védelme, megőrzése és a helyi közösség általi hasznosítása. Az e gondolat jegyében kialakított támogatási program célja, hogy anyagi és szakmai segítséget nyújtva járuljon hozzá a magyar közösségek ingatlan kulturális örökségi értékeinek megóvásához, az örökül maradt építészeti emlékek megújulásához. A támogatások az épített örökség felkutatását, összeírását, nyilvántartását és megőrzését szolgálják. Segítik az épület- és régészeti kutatási projekteket. Támogatják az állapotuk miatt sürgős beavatkozást igénylő, jelentős értékű épületek megóvását, fenntartását, felújítását és teljes körű műemléki helyreállítását.
November 10 és 12. között a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, Varga Kálmán kíséri Szili Katalin elnök-asszonyt, aki megtekinti a jelenleg műemléki kutatás alatt álló nyárádszentlászlói (Sănvăsii) unitárius templomot, a felújított mikházai (Călugareni) Ferences templomot, valamint a felújítás alatt lévő csikdelnei (Delnita) Szt. János templomot. Mindhárom templom kiemelkedő értékű műemlék, melynek kutatási és helyreállítási munkálatai az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal financiális és szakmai támogatásával folytak, illetve folynak. A látogatás Kézdivásárhelyet is érinti, ahol a magyar tulajdonban lévő ún. Bogdán-ház a cél, s e műemlék helyreállításának folytatáshoz a házelnök 3 millió forintos támogatást ad.
CSIKDELNE, SZT. JÁNOS TEMPLOM
Delnétől nyugatra a Csicsó felé vezető út mentén áll magányosan a mezőben, Felcsík valószínűleg egyik legrégebbi középkori temploma. A 1333. évi pápai tizedjegyzék tanúsága szerint a 14. század legelején minden valószínűség szerint már állt. A ma álló, gótikus templom románkori előzményére néhány másodlagosan beépített faragott kőtöredék utal. A templom támpillérekkel megerősített, nyújtott téglány alakú hajójához sokszögzáródású, s címerpajzsos gyámkövekre lefutó keresztboltozatos szentély csatlakozik, melyet a 16. század első éveiben emeltek. A szentély északi oldalához sekrestye illeszkedik. A templom egykori csúcsíves ablakait ? a sekrestyeablak kivételével ? az újabb átalakítások során körívessé alakították. A nyugati homlokzaton kiugró tömegű, támpillérekkel megerősített torony áll.
Az 1661-es tatárbetörés pusztításait követő 1673. évi felújítás idején készült a hajó különleges szépségű festett kazettás famennyezete. A 8x13 négyzetes táblára osztott, növényi ornamentikával díszített famennyezet középső részét sugárkoszorúval keretezett Madonna-kép emeli ki. Értékes belső dísze még az 1675-ben készült szárnyasoltára. A mára konzervált oltár az erdélyi késő-középkori oltárépítésnek a helyi hagyományban hosszan tovább élő szép példája.
A templom további javítására a tornyon levő 1710-ból származó felirat utal. A toronyban levő Keresztelő Szent János nevét viselő harang 1748-ból, a második az 1930-as évekből származik. Az 1760. körül készült a kőpillérekre támaszkodó nyugati karzat, melyet az 1834-ben készült orgona ékesít. A 19. század hatvanas éveiben, majd 1934-ben, végül az 1970-es években végeztek komolyabb renoválási munkákat.
A Vámszer Géza által vezetett 1934-es helyreállítás jelentős beavatkozása a déli bejárat előtt álló, 1760-ból származó barokk portikusz eltávolítása volt, a késő-gótikus kőkeretes ajtó és a felette feltáruló falképtöredék láthatóvá tétele miatt. A hármas osztású, vörös keretbe foglalt falképek (a keresztre feszített Krisztus Szűz Máriával, Magdolnával és siratóasszonyokkal, valamint Szent Mihály és Szent Péter alakjával) a 15. század harmadik negyedében készülhettek. Mára a falkép restaurálva látható, védelmére a csapó eső ellen, illetve árnyékolásra igényesen formált védőtető készült.
Bár az épületet az 1970-es években helyreállították, a részben szakszerűtlen munka, s az elmaradt karbantartás miatt a templom állapota nagyon leromlott, szerkezeti gondok is jelentkeztek a torony és a hajó csatlakozásánál. A templom helyreállítására átfogó javítási terv készült, melyet az anyagi lehetőségektől függően lépésről-lépésre valósítanak meg. A festett deszkamennyezet védelme érdekében a beázást kizáró padlástérbe rejtett ?vendégtető? készült, a tetőhéjazat és az ereszek javításával együtt. Ezt követte a zárt rendszerű vízelvezető hálózat megépítése.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, illetve a KÖH által 2001-2004. között, összesen 9,6 MFt.-al támogatott felújítás és restaurálás során a templom tetőszerkezetét megerősítették, a festett deszkamennyezetet, az oltárokat és a déli kapu fölötti falképet restaurálták, a belső burkolatot és a falfelületeket megújították. Valamint a körítőfal helyreállítására is sor került. A felújítást az Illyés Közalapítvány, illetve magyarországi civil szervezetek is támogatták, segítették. A még hiányzó javítási költségek előteremtése esetén van esély a felújítás befejezésére, erre várhatóan 2007-ben kerül sor.
A mikházai Ferences kolostortemplom
A Székelyföld peremén, a felső Nyárád-mente keleti végében meghúzódó zárt katolikus közösségét kiszolgáló, termékeny szellemi és művészeti központként működő kolostor főként a 17-18. század folyamán, de a későbbiekben is a székelység művelődési életének egyik legfontosabb központjaként irányító, oktató, papi utánpótlásképző szerepkört látott el. A művelődési és oktatási központ építészeti kereteként egy olyan templom és a hozzá csatlakozó kolostor szolgált, mely Erdélyben párját ritkító gazdagságú berendezésével, felszerelésével, épületplasztikájával (oltárok, táblaképek, bútorzat, nyílászárók, keretek, könyvek, liturgiai kellékek, miseruhák, síremlékek) egyedi módon képviseli egy egységében fönnmaradt kultúrateremtő műhely teljeskörű emléktárát. A templom, a 17. századi erdélyi későreneszánsz építészet egyik egyedülálló, jelentős szakrális emléke.
A ma álló épület, a Tholdalagi Mihály marosszéki főkapitány támogatásával, 1635 után emelt első templom falait jórészt magában rejti. Miután 1661-ben a tatárok pusztításait is megszenvedte, Kájoni János gvardiánsága alatt kibővítették, ennek eredményeképpen alakult ki egy nyugati és északi karzatos, a két nyugati szakasznak megfelelő mélységben háromhajós, a hosszház teljes hosszában északi mellékhajós épület, sokszögű szentélyzáródással. Ehhez egy-egy vestibulum, illetve sekrestye, észak-keleten pedig egy a felső szintjein nyolcszögű hasábos toronytest csatlakozik. Az átépítés a rendházat a bosnyák ferencesektől a magyar ferencesek erdélyi őrségének juttató 1667 évi rendelet és a nyugati homlokzatra felfestett 1678-as év között történt. A bővített rész két kapuja rendkívül kvalitásos, az erdélyi emlékanyagban társtalan szerkezetű és részletmegoldású reneszánsz kőfaragómunka. A templom felszentelését 1692-ben végezte el Jakob Dluszki milkói püspök.
A kolostortemplom helyreállítását 2000-ben a külső homlokzatokon végzett részleges falkutatás készítette elő, aminek legjelentősebb eredménye az erdélyi vonatkozásban ritkának számító, viszonylag épen konzerválódott reneszánsz sgrafittotechnikával készült fríz és sarokarmírozások feltárása volt.
2001-ben elkészült a kutatás eredményein alapuló helyreállítási terv és megtörtént a fedélszék megerősítése valamint a héjazat és a csatornák teljes cseréje. 2002-ben helyreállították a tornyot, majd megtörtént a külső elektromos hálózat felújítása, a 17. századi összefüggő vakolatfelületek feltárása és helyreállítása, valamint a sgrafittodíszek gondos szakértelmet kívánó restaurálása és kiegészítése. 2002 és 2004 közt több lépcsőben készült a templombelső falkutatása is, előkerültek a 17. századi kifestés felszentelési keresztjei, a mellékoltárok körüli festett keretezések, valamint a diadalív 18. századi felirata s így lehetővé vált a belső hiteles helyreállítása. Elvégezték az 1930-as évekből származó falképek restaurátori kutatását és konzerválását, az új villamoshálózat kialakítását majd a padok és a 17. századi fa nyílászárók restaurálását továbbá elkészült a Szent-Anna oltár restaurálása is, valamint egyelőre a többi oltár és a szószék állagmegóvása.
A több ütemben, 2000-2005-ig tartó felújítási, restaurálási munkákat a KÖH a határon túli ingatlan örökség támogatási programja keretében összesen 9,1 mFt-al támogatta. A felújított templomot hálaadó ünnepség, szentmise keretében 2005. május 22-én vehette újból birtokba a helyi egyházközség közössége.
NYÁRÁDSZENTLÁSZLÓ, UNITÁRIUS TEMPLOM
Nyárádszentlászló Marosszék egyik legrégebbi települése, melyet először az 1332. évi pápai tizedjegyzékben említettek. A falu "Nyárád" előnévvel utólag megkülönböztetett nevét a templom védőszentje után Szent László királyról kapta. Marosvásárhelytől közelében, Ákosfalvától keletre a Felső-Nyárád völgyében található.
A településképet uraló középkori templomot egy feltételezhetően 18. századi építésű, ácsszerkezetű kerítés övezi, cseréppel fedett sugaras díszítésű kapuval. Nagyméretű hajójához a nyolcszög három oldalával záródó kisebb szentély csatlakozik keleten. A szentélytől északra áll az egykori sekrestye, melyhez a zömök torony csatlakozik az északi oldalon. A templom hajóját a barokk korban teljesen átalakították. Az északi, és a déli falat három ekkor nyitott, magas és széles, félköríves záródású ablak tagolja. A nyugati homlokzat meredek oromzatban végződik. Az itt nyíló bejárat egy csúcsíves kőkeretes ajtó, mely előtt egy fából készült, nyolc faoszlopon nyugvó, cseréppel fedett portikusz ugrik ki. A bevésett évszám szerint 1724-ben készült.
A mai együttes legkorábbi része a hajótól méretében és kialakításában is különböző kisméretű szentély, amelyhez a jóval nagyobb méretű későgótikus hajót és a tornyot toldották. Korát a nyugati ajtó helyzetének falkutatásos vizsgálata tisztázhatja. A hajó falait belül oszlopszékre támaszkodó, kettőzött pilaszterek tagolják, a nyugati végén orgonakarzat áll, rajta a Szabó János orgonaépítő mester által 1841-ben készített oszlopos-timpanonos architektúrájú orgonával. Az orgona felirata árulja el a megrendelő kilétét: Szentelé Isten dicséretére és / Familiája díszes emlékezetére / Sárosi Klára / MDCCCXLI.
A hajó és szentély találkozásánál áll a falazott mellvédű szószék, 1784-ben készített díszes koronával. A templom egykor gazdagon festett berendezéssel rendelkezett, amely mai töredékesen fennmaradt formájában is a környék jelentős festett faemlékei közé tartozik. A két sorba rendezett 18. század végi padok mellvédjein több helyen kivehetőek az egykori festés nyomai. A szószékkorona mellett a faberendezés fontos darabjai a szintén 1784-es úrasztala és a templomhajó déli oldalán található festett mellvédű pad. Utóbbi előlapját három mezőre tagolták, a két szélsőn egy-egy virágmotívum látható, a középsőn pedig egy címer a a következő felirattal: PASTOR STEPHANUS DALNAKI SENIOR DIOECES EOS[dem] RECTOR M[A]RT[inus] GAL. A mellvéd belső oldalán van egy vaskos vonallal feketére festett évszám: 1694. Az eredeti vasalatát őrző, egyszerű ácsszerkezetű nyugati ajtószárny szélén felirat utal korára: IOHANNES / SZOMBATFFAL / Vi A D 1688.
A szentélyből egy egyszerűbb kiképzésű egyenes záródású ajtón át közelíthető meg a sekrestye, utóbbiból élszedett, csúcsíves kő ajtókeret nyílik a toronyaljba. Itt maradt fenn a középkori berendezés egyik jelentős darabja, egy középkori ajtószárny, melyet jelenleg a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban őriznek. A toronyalj másik jelentős emléke a környéken kiterjedt birtokokkal rendelkező Sügér János körirattal ellátott címeres későreneszánsz sírkőlapja. A bedeszkázott harangszinttel ellátott zsindelyes sisakú toronyban egy gótikus minuszkulás feliratú 1498-ban öntött harang található.
Az előkészítő munkákra és a helyreállítás megkezdésére a KÖH 2006-ben 1,5 mFt-tal támogatta.
