Hartung Sándor tudatosan választotta a kör alakú kompozíciót, hiszen ez a végtelenség szimbóluma, a kiismerhetetlenség, a bizonytalanság érzetét keltő forma. Nincs eleje és nincs vége. Állandó inspirációja az ember fantáziájának.
A képen sellők repülnek-kavarognak, örvénylő spirális mozgásban. A spirális mozgás dinamikájából fakadó, szimbolikus utalásokat hordozó kompozíció a struktúrák és formák síkba rendezésével ritmikus és kiegyensúlyozott összefüggéseket teremt, teret és mozgást sugall.
Az alkotóművész az emberi test és szellem mozgásainak változatosságát a mozaiküveg színárnyalataival, a rakásmód geometriai és egyben szabad formarendszerével, a szimbolikus tartalmakkal, és a motívumok változó ritmusú egyensúlyával fejezte ki.
A kép hátterének végtelen dinamikát kölcsönöz a mozaik foltok rezgő formái és a gyöngyház-fehér színű szemek különleges, csigavonalú rakásmódja. A színvilág és témaválasztás sajátosan megfelelt a tradicionális mozaikos technikának. A mű a hagyományos kézműves-művészi módon előállított, kézzel szabott és pattintott művészi mozaiküvegből, "smaltiból" készül, melynek csillogó, színes felülete a csarnok tetőablakán és a nyugati üvegfalon keresztül beáramló természetes fényben, és az erős esti mesterséges megvilágításban egyaránt érvényesül.
