(MTI) - Jogi személyek és magánemberek egyaránt kezdeményezhetik Magyarországon emléktábla elhelyezését, bár nem árt, ha a kérelmező tájékozódik az engedélyezési eljárásról - mondták a témában illetékes szakemberek az MTI-nek.
Az MTI az 1956-os forradalom és szabadságharc közelgő 50. évfordulója kapcsán keresett meg önkormányzati és műemlékvédelmi szakértőket, nyelvészeket, hiszen várható, hogy több településen is szeretnék megörökíteni a hősök emlékét.
Mint a szakemberek elmondták, nem mindegy, hogy a kérelmező közterületen, "egyszerű" ingatlan falán vagy műemléképületen, műemlék-jellegű környezetben kívánja elhelyezni az emléktáblát.
Amennyiben közterületen, a kérelmezőnek ki kell derítenie, hogy az kinek a tulajdonában áll.
A vidéki településeken általában az adott város, falu önkormányzata az illetékes, Budapesten viszont a nagyobb forgalmú útvonalak általában a főváros hatáskörébe tartoznak, míg a kisebb utcák, terek a kerületi önkormányzatokéiba.
Vannak viszont olyan részei a fővárosnak, például a Március 15. tér, amelyek tulajdonosa a magyar állam. A tulajdonviszonyok tisztázása után közterület-használati engedélyt kell beszerezni.
Abban az esetben, ha egy épület falára helyezné a kérelmező az emléktáblát, be kell szerezni az ingatlan tulajdonosának hozzájárulását. Társasház esetében a lakóközösség közgyűlése határoz, önkormányzati tulajdonban lévő lakóház, vagy intézmény esetében a kerületi önkormányzat tulajdonosi testülete az illetékes.
Egyszerűbb a kérelmező dolga, ha az emléktábla elhelyezésével kapcsolatos összes költséget magára vállalja. Ilyen esetben ugyanis, feltéve, hogy "sima", szöveges emléktábláról van szó, elég bemutatnia a textust. Némiképp bonyolítja a dolgát, ha pénzt is kér az önkormányzattól: ilyen esetben általában a polgármester és az önkormányzati képviselők döntenek.
Domborműves emléktáblát, amely művészeti alkotásnak minősül, a Budapest Galériánál kell zsűriztetni, és szükséges a Fővárosi Közgyűlés kulturális bizottságának hozzájárulása is.
Műemléképületen, vagy műemléki környezetben elhelyezendő emléktábla esetében az Országos Műemlékvédelmi Hivatal engedélye szükséges. A kérelmezőnek mindenekelőtt le kell fényképeznie annak a háznak a falát, ahová szándékai szerint kerülne az emléktábla, és meg kell jelölnie, hogy pontosan hová is szeretné elhelyeztetni azt.
Látványtervet kell készíteni, megjelölve a tábla pontos méretét, a betűtípust (vésett, vagy festett betűkről van-e szó), valamint a szöveg elrendezését. A kérelmezőnek minden esetben be kell szereznie a tulajdonos hozzájárulását: társasház esetében a közgyűlés jegyzőkönyvét kell csatolni.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal általában egy hónap alatt bírálja el a kérelmeket, s adja ki az engedélyt.
Az összes szükséges engedély és hozzájárulás birtokában a kérelmezőnek meg kell keresnie a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetét is, 1992 óta ugyanis - törvényerejű rendelet alapján - az intézmény ellenőrzi az emléktáblák szövegét nyelvhelyességi szempontból.
"A helyesírást nézzük, a vesszőket, s azt, hogy kis, vagy nagy kötőjelet kell-e használni, aminek a hétköznapi életben nincs túlzott jelentősége. Tördelésre is szoktunk javaslatot tenni, és segítünk kiszűrni a félreérthető megfogalmazásokat" - mondta az MTI-nek Eőry Vilma, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.
Az intézet munkatársainak általában nincs túl sok feladata, a kérelmezők ugyanis kevés hibát ejtenek - tette hozzá.
Évente 25-30 megkeresés ad munkát szakembereiknek. Az ellenőrzésre megküldött szöveget egyaránt elfogadják levélben, faxon, sőt e-mailen, és legkésőbb két héten belül válaszolnak, ám előfordult, hogy egy nap alatt készültek el a véleményezéssel. Sürgős esetben e-mailben, vagy faxon válaszolnak, de minden esetben postai úton is kiküldik az aláírt, lepecsételt szakvéleményt.
