A katalán és olasz dal előadását követően az újságírók kérdéseire reagálva az énekes elmondta: a terem pompás, fantasztikus akusztikája nem érte meglepetésként, mivel nem ez alkalommal énekelt elsőként olyan hangversenyteremben, melynek akusztikájáért Russell Johnson felelt. Tudja, hogy hosszas és fáradságos munka egy ehhez hasonló terem végleges beállítása, ehhez személyesen kívánt sok sikert az amerikai akusztikus mesternek. Ugyanakkor Carreras nem kívánta más európai vagy amerikai termekhez hasonlítani az új budapesti létesítményt. Elmondta, megcsodálta az épületet és a lehetőségeihez képest igyekezett bejárni a különleges adottságú tereket, melyeket egyaránt impozánsnak vélt. Kiemelte a tér ésszerű kihasználtságát, úgy fogalmazott, nincsenek felesleges, kihasználatlan szegletek a Művészetek Palotájában. Mint mondta, a magyarok, a budapestiek természetesen nem csak ezért lehetnek nagyon büszkék erre a házra - szerinte a világon mindenütt kellene hasonló palotákat építeni, melyek a művészek és a művészetek méltó otthona lehetnének.
"Demján úr kétségtelenül nagyon fontos és nagyszerű munkát végzett azzal, hogy mindenáron megépítette Magyarországon a Művészetek Palotáját - a mai mindenképpen különleges nap önöknek" - tette hozzá José Carreras.
Többen megkérdezték, mi a valós oka annak, hogy nem vett részt énekesként a nyitó koncerten. Bámulatos szerénységgel azt válaszolta, a délutáni beéneklésre kapott felkérést, és ő ezt is nagy megtiszteltetésnek érzi. "A nagyszerű Nemzeti Filharmonikusok koncertjén Bartók, Kodály és Liszt műveit abból a páholyból hallgathattam végig, ahol Magyarország vezetői, közjogi méltóságai foglaltak helyet és ez mellett jelképesen egy kulcsot is kaptam a házhoz. Én vagyok megtisztelve, őszintén." A délutáni beéneklés után elárulta Carreras: alig várja, hogy közönség előtt is énekelhessen ebben a páratlan intézményben.
