Május utolsó hete Kárpátalja kultúrája jegyében telt Moszkvában: május 22-28. között minden nap a térség szellemi életének valamely különlegességét mutatta be a Magyar Kulturális Központ az orosz évad eseményeként. A program nemcsak a határon túli magyar kultúra sokszínűségét reprezentálta, hanem azt a művelődéstörténeti folyamatot is, amelynek során Kárpátalja utánozhatatlan módon gyűjtötte egybe az itt élő vagy itt áthaladó népek műveltségének produktumait, egyedi ötvözetet alkotva a különböző szláv, a magyar, a roma, a zsidó lélek és gondolkodás egymásra hatásából.
Jelképesen Bartók Béla zenéjével nyitotta meg az eseménysort Murzsa Gróf Sándor hegedűművész, akinek zenei karrierje maga is tipikus: apja kárpátaljai cigányprímás, aki még a szovjet korszakban, egyedüli lehetőségként, Moszkvába vitte fiát a konzervatóriumba ? így lehet ma Oroszország Érdemes Művésze, számos nemzetközi verseny győztese, de nemrégiben magyar állampolgárságot is szerzett.
A filmprogramban Gothár Péter Paszport című filmje szerepelt, melyben a magyar-ukrán határvidék rendszerváltás utáni szociális és lelki kataklizmáinak drámája jelenik meg; a kárpátaljai katolikus misszió emberfeletti erőfeszítéseivel pedig egy dokumentumfilm alapján ismerkedhettek meg az érdeklődők. Belső nézőpontból, groteszk formában abszurd léthelyzetként írta le a kárpátaljai emberek mindennapjait Balla D. Károly, az Ungváron élő kiváló író, költő, publicista, akinek ?Kárpátalján a Big Ben szerint harangoznak? című művét Cseke Péter színművész olvasta fel a zenés irodalmi esten, amelyen a pétervári magyar-orosz futballmeccsre tartó magyar színészválogatott lépett fel.
A hét csúcspontja a Szent Efrém férfikar fellépése volt: a IV. században élt, első bizánci himnuszköltőről elnevezett kórus Kárpátalja zenekultúrájának népi és egyházi gyökereit mutatta be: a kijevi szláv, a görög egyházi dallamvilág, valamint a magyar motívumkincs találkozási pontján kialakult unikális énekgyűjtemény néhány darabján keresztül. Az együttes vezetője, Bubnó Tamás szakmai szenvedéllyel kommentálta a kórusműveket, amelyek közül kétség kívül legizgalmasabb Boksay János Aranyszájú Szent János liturgiája volt. A kárpátaljai magyar zeneszerző (1874-1940) életútja a térség történelmi sorsfordulóit szimbolizálja: 1906-ban már az ungvári görög-katolikus katedrális karnagya, később a pesti egyházközség megbízottjaként az Osztrák-Magyar Monarchia egyes területein a nemzetiségi hitoktatás működését felügyeli, de ruszofil nézetei miatt börtönbe zárják. 1920-tól Huszton él és alkot, 10 liturgiát komponál, de ebből csak négy maradt fent. Élete végén, 1936-tól a magyar parlament tagja, a kárpátaljai ruszin tanács feje. A Szent Efrém kórus nemcsak a Magyar Kulturális Központban lépett fel, hanem a Vasziljev Színház egyházzenei sorozatában is, ahol ugyancsak óriási sikert aratott. Kárpátalja kultúrájának bemutatása októberben folytatódik: a Vasziljev Színház vendégjátékra hívta meg a beregszászi Illyés Gyula színházat.
