(MTI) - A szakállamtitkár a Fidesz által kezdeményezett ülésen a bizottság tagjai és a színházi szakma meghívott képviselői előtt arról beszélt: szét kell választani a színházakkal kapcsolatos kérdéseket, egyrészt a struktúrát, az állam felelősségét érintő, jogszabályokkal kezelhető ügyekre, másrészt a nem az államigazgatás kompetenciájába, hanem kizárólag szakmai vitákra tartozó témákra.
Schneider Márta a készülő törvényjavaslat környezetét, a színházi szférát jellemezve elmondta: évente 28 milliárd forint "fordul meg" a területen. Ebből az önkormányzati támogatás 9,3 milliárd forintot, a központi költségvetés 11,3 milliárd forintot tesz ki, a színházak saját bevétele pedig 7,4 milliárd forint.
Mint elhangzott, a statisztikák szerint a színházakban egy évben ötmillió néző fordul meg, ugyanakkor az ország felnőtt lakosságának 28-30 százaléka még soha nem volt színházban. A közönség 30 százaléka főként a nagyszínházi előadásokat részesíti előnyben, legkedveltebbek a "szórakoztató" színházak.
A törvény előkészítéséhez január 31-ig sok szakmai javaslat érkezett a szaktárcához, köztük a Magyar Színházi Társaság hat munkacsoportja által kidolgozott anyagok. A beérkezett javaslatok elsősorban a struktúra, a finanszírozás, a munkajog, az oktatás és a vezetői kinevezés kérdéseit érintették. A szakállamtitkár tájékoztatása szerint a javaslatokat a tárca szakmai főosztálya összesítette, majd szakmai szakértői munkabizottságot kértek fel a színházi terület szabályozását érintő törvénykoncepció elkészítésére. A bizottság, amelynek első ülése március 22-én volt, megállapodott a szabályozás legfőbb irányairól.
Schneider Márta kiemelt feladatnak nevezte, hogy az államigazgatásnak választ kell adnia arra, mi az állam, az önkormányzat felelőssége, szerepe. Hangsúlyozta: átláthatóvá kell tenni a támogatás elosztásának rendszerét.
A kulturális bizottság nem fogadta el Halász János fideszes alelnök ügyrendi javaslatát, melyben azt indítványozta, hogy a jelenlévő színházi szakemberek közül néhány szót kaphasson az ülésen. Jánosi György (MSZP) szerint időt kell hagyni arra, hogy kiforrott koncepció alakuljon ki a szakmán belül, és később rendezzenek nyílt parlamenti napot.
A szintén szocialista Schiffer János hozzászólásában irreálisnak tartotta, hogy ősszel a parlament elé kerüljön a színházról szóló törvényjavaslat. A kormánypárti képviselő szeptemberre egy szakmai fórum megrendezését indítványozta, mielőtt megindulna a kodifikációs folyamat.
Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke elképzelhetetlennek nevezte, hogy még ebben az évben megszülessen a színházi törvény. Mint mondta: "még az sem egyértelmű, ki mit ért színházi törvényen". Hozzátette: azt már tudják, milyen területeket kell szabályozni, azt viszont még nem, mit kell egy törvénybe sűríteni és mely területek azok, amelyeket más alapon lehet szabályozni.
Halász János (Fidesz) egyebek mellett a törvény hatálya alá tartozó művészeti ágakra, a törvény elfogadásának költségvetési vonzataira és a szabályozás hatályba lépésének időpontjára vonatkozóan tett fel kérdéseket. Schneider Márta válaszában azt mondta: a törvény hatályba lépése kapcsán felelőtlenség lenne bármilyen időpontot meghatározni. Ugyanakkor "az biztos, hogy ez az év a színházi törvényről fog szólni".
Schneider Márta a készülő törvényjavaslat környezetét, a színházi szférát jellemezve elmondta: évente 28 milliárd forint "fordul meg" a területen. Ebből az önkormányzati támogatás 9,3 milliárd forintot, a központi költségvetés 11,3 milliárd forintot tesz ki, a színházak saját bevétele pedig 7,4 milliárd forint.
Mint elhangzott, a statisztikák szerint a színházakban egy évben ötmillió néző fordul meg, ugyanakkor az ország felnőtt lakosságának 28-30 százaléka még soha nem volt színházban. A közönség 30 százaléka főként a nagyszínházi előadásokat részesíti előnyben, legkedveltebbek a "szórakoztató" színházak.
A törvény előkészítéséhez január 31-ig sok szakmai javaslat érkezett a szaktárcához, köztük a Magyar Színházi Társaság hat munkacsoportja által kidolgozott anyagok. A beérkezett javaslatok elsősorban a struktúra, a finanszírozás, a munkajog, az oktatás és a vezetői kinevezés kérdéseit érintették. A szakállamtitkár tájékoztatása szerint a javaslatokat a tárca szakmai főosztálya összesítette, majd szakmai szakértői munkabizottságot kértek fel a színházi terület szabályozását érintő törvénykoncepció elkészítésére. A bizottság, amelynek első ülése március 22-én volt, megállapodott a szabályozás legfőbb irányairól.
Schneider Márta kiemelt feladatnak nevezte, hogy az államigazgatásnak választ kell adnia arra, mi az állam, az önkormányzat felelőssége, szerepe. Hangsúlyozta: átláthatóvá kell tenni a támogatás elosztásának rendszerét.
A kulturális bizottság nem fogadta el Halász János fideszes alelnök ügyrendi javaslatát, melyben azt indítványozta, hogy a jelenlévő színházi szakemberek közül néhány szót kaphasson az ülésen. Jánosi György (MSZP) szerint időt kell hagyni arra, hogy kiforrott koncepció alakuljon ki a szakmán belül, és később rendezzenek nyílt parlamenti napot.
A szintén szocialista Schiffer János hozzászólásában irreálisnak tartotta, hogy ősszel a parlament elé kerüljön a színházról szóló törvényjavaslat. A kormánypárti képviselő szeptemberre egy szakmai fórum megrendezését indítványozta, mielőtt megindulna a kodifikációs folyamat.
Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke elképzelhetetlennek nevezte, hogy még ebben az évben megszülessen a színházi törvény. Mint mondta: "még az sem egyértelmű, ki mit ért színházi törvényen". Hozzátette: azt már tudják, milyen területeket kell szabályozni, azt viszont még nem, mit kell egy törvénybe sűríteni és mely területek azok, amelyeket más alapon lehet szabályozni.
Halász János (Fidesz) egyebek mellett a törvény hatálya alá tartozó művészeti ágakra, a törvény elfogadásának költségvetési vonzataira és a szabályozás hatályba lépésének időpontjára vonatkozóan tett fel kérdéseket. Schneider Márta válaszában azt mondta: a törvény hatályba lépése kapcsán felelőtlenség lenne bármilyen időpontot meghatározni. Ugyanakkor "az biztos, hogy ez az év a színházi törvényről fog szólni".
