Kossuth-díj - Végel László író, újságíró
(MTI) - "Szükségszerűen magányérzetet is jelent számomra a kitüntetés, mert egy-egy elismerés kapcsán mindig úgy érzem, hogy még jobban el kell vonulnom, hogy valamit még nem írtam meg, nem fejeztem be" - fejtette ki Végel László.
A 68 éves író irodalmi munkásságáért, ezen belül szépprózai műveiért, művészi esszéiért, esszéregényeiért és naplóiért vehette át az elismerést - azokért az írásaiért, amelyek a kisebbségi vajdasági lét megragadó, epikus felidézését egyesítik a politikai gondolkodó elmélyült és szenvedélyes érvelésével.
Végel László úgy fogalmazott, hogy 2009-ben új kalandot jelent vajdasági magyar írónak lenni.
"Nem azt jelenti, mint harminc-negyven évvel ezelőtt, de azt sem, amit tíz-húsz éve. Egy másik világban élni és magyarnak maradni nagy kihívás és egy érdekes kaland is. A pályámat is érintő jelentős változás, hogy a határok ma már átjárhatóak, élhetek Szerbiában és Magyarországon is, hiszen amikor az 1960-as években írni kezdtem, ez nem így volt" - mondta.
A vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője azt mondta: a korábbi elméleti állapot, hogy két országban élve kicsit kentaurnak érzi magát, gyakorlati állapottá vált azzal, hogy 2005-ben a szerb (akkor még szerbia-montenegrói) mellé magyar állampolgárságot is kapott.
Abból soha nem volt kellemetlensége, hogy a Vajdaságban magyarul írt és ír, kisebbségben élőként viszont megesik, hogy rossz tapasztalatokat szerez - jegyezte meg.
Végel László első regénye 1969-ben jelent meg; legutóbbi kötetét 2003-ban adták ki. Valamennyi könyvét lefordították szerbre.
"Hogy melyik művemre vagyok a legbüszkébb? Talán négyet emelnék ki: az első regényemet, az Egy makró emlékiratait, az Áttüntetések című, 1984-ben napvilágot látott regényt, az Exterritórium című dokumentumregényemet 2000-ből és a legutóbbit, a Hontalan esszék című esszéregényt" - jelentette ki.
Az író elmondta, hogy hamarosan kész lesz az Újvidékről szóló esszéregényével (2004-ben megkapta a város díját), és az idén befejezi Schlemihl fattyúja című regényét, amin már régóta dolgozik.
Végel László műveiben gyakran foglalkozik a mellőzöttek sorsával, a kettős vagy többes identitás fontos szerepével. Talán legsikeresebb regénye, az Exterritórium Újvidéken, a NATO-bombázások alatt született 1999-ben. Írásai eddig nyolc nyelven (német, angol, szerb, horvát, szlovén, holland, bolgár és albán fordításban) jelentek meg.
Végel László író, újságíró, szerkesztő 1941. február 1-jén született Szenttamáson, az akkori Jugoszláviában. Az Újvidéki, majd a Belgrádi Egyetem elvégzése után vajdasági lapoknál dolgozott, 1980-91-ben az Újvidéki Televízió dramaturgja, 1994-2002 irodavezetője, azóta szabadfoglalkozású író. Regényei mellett számos esszé- és elbeszéléskötetét adták ki, drámáit több színház bemutatta. 1995-ben Déry-díjat kapott, 2001-ben az Év könyve elismerést vehette át az Exterritóriumért, 2003-ban Füst Milán-díjjal, 2005-ben Pulitzer Emlékdíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki.
A 68 éves író irodalmi munkásságáért, ezen belül szépprózai műveiért, művészi esszéiért, esszéregényeiért és naplóiért vehette át az elismerést - azokért az írásaiért, amelyek a kisebbségi vajdasági lét megragadó, epikus felidézését egyesítik a politikai gondolkodó elmélyült és szenvedélyes érvelésével.
Végel László úgy fogalmazott, hogy 2009-ben új kalandot jelent vajdasági magyar írónak lenni.
"Nem azt jelenti, mint harminc-negyven évvel ezelőtt, de azt sem, amit tíz-húsz éve. Egy másik világban élni és magyarnak maradni nagy kihívás és egy érdekes kaland is. A pályámat is érintő jelentős változás, hogy a határok ma már átjárhatóak, élhetek Szerbiában és Magyarországon is, hiszen amikor az 1960-as években írni kezdtem, ez nem így volt" - mondta.
A vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője azt mondta: a korábbi elméleti állapot, hogy két országban élve kicsit kentaurnak érzi magát, gyakorlati állapottá vált azzal, hogy 2005-ben a szerb (akkor még szerbia-montenegrói) mellé magyar állampolgárságot is kapott.
Abból soha nem volt kellemetlensége, hogy a Vajdaságban magyarul írt és ír, kisebbségben élőként viszont megesik, hogy rossz tapasztalatokat szerez - jegyezte meg.
Végel László első regénye 1969-ben jelent meg; legutóbbi kötetét 2003-ban adták ki. Valamennyi könyvét lefordították szerbre.
"Hogy melyik művemre vagyok a legbüszkébb? Talán négyet emelnék ki: az első regényemet, az Egy makró emlékiratait, az Áttüntetések című, 1984-ben napvilágot látott regényt, az Exterritórium című dokumentumregényemet 2000-ből és a legutóbbit, a Hontalan esszék című esszéregényt" - jelentette ki.
Az író elmondta, hogy hamarosan kész lesz az Újvidékről szóló esszéregényével (2004-ben megkapta a város díját), és az idén befejezi Schlemihl fattyúja című regényét, amin már régóta dolgozik.
Végel László műveiben gyakran foglalkozik a mellőzöttek sorsával, a kettős vagy többes identitás fontos szerepével. Talán legsikeresebb regénye, az Exterritórium Újvidéken, a NATO-bombázások alatt született 1999-ben. Írásai eddig nyolc nyelven (német, angol, szerb, horvát, szlovén, holland, bolgár és albán fordításban) jelentek meg.
Végel László író, újságíró, szerkesztő 1941. február 1-jén született Szenttamáson, az akkori Jugoszláviában. Az Újvidéki, majd a Belgrádi Egyetem elvégzése után vajdasági lapoknál dolgozott, 1980-91-ben az Újvidéki Televízió dramaturgja, 1994-2002 irodavezetője, azóta szabadfoglalkozású író. Regényei mellett számos esszé- és elbeszéléskötetét adták ki, drámáit több színház bemutatta. 1995-ben Déry-díjat kapott, 2001-ben az Év könyve elismerést vehette át az Exterritóriumért, 2003-ban Füst Milán-díjjal, 2005-ben Pulitzer Emlékdíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki.