(MTI) - Vadkerty Katalin történész, a történettudományok kandidátusa, élve az 1989-es rendszerváltás után megnyílt lehetőséggel, már nyugdíjas korban vállalta azt a kihívást, hogy a csehszlovákiai magyarság sorskérdéseivel szembenézzen. Célja az volt, hogy az általa feltárt, addig tabunak számító tényekkel, a felvidéki magyarság teljes jogfosztásából következett pokoljárás felmutatásával másokat, szlovák történészeket is "rákényszerítsen" arra, hogy a magyarokat ért sérelmek korát maguk is kutatni kezdjék.
A nagykövetségen rendezett átadáson felidézték Koncsol László szlovákiai magyar író-történész szavait. A tabuk és történelemhamisítások, elhallgatások szövevényén utat törő Vadkerty Katalinról azt írta: ő volt az, aki "felrobbantotta a cseh és szlovák történetírás érvrendszerét". Munkásságának köszönhetően, a könyveiben feltárt tények legyőzhetetlen bizonyító ereje nyomán ma már tisztábban tájékozódhatunk a vérzivataros idők sodrásában elkövetett történelmi igazságtalanságok valóságos vagy mesterséges útvesztőiben.
Rendkívüli küldetésre vállalkozott a jogfosztottság évei után és az azóta eltelt évtizedekben a másik kitüntetett, Ág Tibor karnagy, népzenekutató és zenepedagógus is. Felismerte, hogy a megviselt felvidéki magyarság a háború és az azt követő jogfosztottság csapásaiból csak akkor térhet magához, ha visszanyeri és megerősíti nemzeti identitását, amelyben mérhetetlenül nagy szerepe volt, van és lesz az anyanyelvnek, s ezen belül a kiapadhatatlan zenei anyanyelvnek, amelynek megóvásán fáradozva - Bartók és Kodály nyomdokain járva - Ág Tibor nem csak a Zoboralján, hanem a Csallóköztől a Bodrogközig terjedő gyűjtőútjain felbecsülhetetlen értékű kincset mentett meg és hagyományozott az utókorra.
