A cikkben Kiss Ilona elmondta, hogy hazánk a rendszerváltás után inkább a nyugat felé orientálódott, de az utóbbi 2-3 évben igen aktív kultúrpolitikát folytat Oroszországgal. Nehézséget jelent azonban, hogy még sokakban él a szovjet korszak emléke.
A kultúrpolitika kialakításában figyelembe kell venni, hogy Oroszország nagy kiterjedésű és sokszínű ország, a régiók országa. Hazánk először azokkal a területekkel próbált kapcsolatot építeni, ahol finnugor nyelvcsoportok élnek. Célunk volt, hogy az embereket ne csak a folklórral, hanem egyetemes értékekkel is megismertessük, mint például a magyar fotográfia, dzsessz, klasszikus zene, film és irodalom. Második lépésben Moszkva és Szentpétervár mellett más orosz városokhoz is fordultunk (Jekatyerinburg, Perm, Uljanovszk, Omszk, Szamara, Szaratov). Fontosnak tartjuk a régiókkal és az Oroszországon belüli kis köztársaságokkal való kapcsolatépítést, ennek szép példája a 2005. év nyarán Karáliában tett látogatásunk.
A Magyarországnál kétszer nagyobb Karéliai Köztársaság a nyolcadik állomás volt az oroszországi Magyar Kulturális Évad regionális programjában; egyúttal ez volt az első alkalom, hogy a magyar kultúra bemutatkozott itt élő finnugor rokonainknál (a karélok a lakosság 12 százalékát alkotják). A Vass Lajossal folytatott megbeszélésen a miniszter asszony kifejezte reményét, hogy Karélia és Magyarország között intenzív és rendszeres együttműködés indul, különösen nagy hangsúlyt helyezve a fiataloknak címzett programokra.
A Karéliai Nemzeti Könyvtárban helyi kezdeményezésre ún. ?magyar sarok? nyílt, a finn, az amerikai és a német szekció után ? negyedikként. A magyar ?információs pont? megalapításához Vass Lajos államtitkár tekintélyes könyvcsomagot ajándékozott, mely az utóbbi másfél évtizedben orosz nyelven megjelent magyar könyveket, köztük Kertész Imre, Esterházy Péter írásait, a nemrég elindított Bibliotheca Hungarica sorozatot, angol nyelvű albumokat a magyar művészetről, valamint Magyarországot bemutató videósorozatot és zenei CD-ket tartalmazott.
Oroszországban nem csak Karéliában, hanem mindenütt nyíltan és érdeklődéssel fogadják a magyar kultúrát. Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy az értelmiség, a vezetők és a fiatalok egy része nem elégszik meg a ? főként Amerikából áramló ? tömegkultúrával. Kíváncsiak, hogy a volt szocialista Magyarország modern országgá válása során hogyan őrizte meg szellemi értékeit.
Moszkvában nehezebb a kulturális megjelenést megvalósítani, mint máshol; mivel itt a különböző szubkultúrák létezése miatt nem a nagyszabású, hanem a kisebb léptékű programoknak van inkább tere.
Például csekély példányszámban magyar irodalmat jelentetünk meg, néhány dzsesszklubban magyar dzsessz- és alternatív zenészek lépnek fel. A jelentősebb kulturális projektjeink közé lehet sorolni a 2004-es ?Non-fiction? könyvvásárt, ahol 15 magyar könyvvel jelentünk meg.
Évente küldünk fiatalokat magyarországi fordítói továbbképzésre, nemcsak Moszkvából és Szentpétervárról, hanem Izsevszkből, Joskar-Olából, Hanti-Manszijszkból is. Sikeres színházi kapcsolatok alakultak ki, a szolnoki színházban bemutatták a Presznyakov testvérek darabját, cserébe a szolnoki színészeket Oroszországba hívták ezzel a darabbal.
Moszkvai intézetünk feladata a tudományos tevékenység segítése is, magyar ösztöndíjas kutatókat fogadunk, az ő munkájuknak köszönhetően sikerült például a II. világháborús magyar hadifoglyok neveit tartalmazó dokumentumot megjelentetni.
Szintén nagy hangsúlyt fektetünk a hungarológia kérdésére. Például a szentpétervári egyetemen ? ahol Oroszországban egyedüliként tanítanak magyar nyelvet ? nemrég nyílt meg a ?magyar terem?. A gazdasági kapcsolatok fejlődése pedig sok orosz-magyar fordítót igényel.
Az intézet igazgatójaként Kiss Ilona egyszerre tölti be a diplomata, a produceri és a menedzseri szerepet.
