 |
(MTI) - Furcsa, szinte hihetetlen véletlenek sorozatának minősítette életét egy néhány éve megjelent lapinterjúban Václav Havel, a drámaíróból és emberi jogi harcosból lett csehszlovák és cseh köztársasági elnök, a világ egyik legismertebb és legelismertebb személyisége, aki idén október 5-én töltötte be 75. életévét. Az 1936-ban Prágában jómódú polgári családban született Václav Havel 2011. december 18-án kora reggel elhunyt.
"Ha jól belegondolok, akkor még ma sem tudom nagyon elhinni, hogy 13 évig köztársasági elnök voltam. Elnökké választásom életem legnagyobb furcsasága" - idézte nemrégiben a Mladá Fronta Dnes című prágai lap Havelt.
A dúsgazdag prágai polgári családból származó Havel fiatal íróként a szocialista ötvenes évek közepén tűnt fel először, majd a hatvanas évek második felének oldottabb légkörében a fiatal írók egyfajta szóvivője lett. Az 1968-as "prágai tavasz" eltiprása után nem volt hajlandó megbékélni a szabadságjogok újabb korlátozásával, s a hetvenes évek közepén Gustáv Husák akkori csehszlovák köztársasági elnökhöz intézett nyílt levélben kérte számon az emberi jogok betartását az országban. Az európai enyhülést megtestesítő helsinki zárónyilatkozat aláírása után 1977 elején létrejött Charta 77 emberi jogi mozgalom élére állt, s egészen az 1989-es rendszerváltásig annak nemzetközileg legismertebb vezetője volt.
Az 1989 novemberi "bársonyos forradalom" előestéjén még börtönben volt, de rövidesen a mozgalom élére állt, majd a még szocialista csehszlovák szövetségi állam köztársasági elnökévé választották. Havel személyében így Csehszlovákiának újra "börtönviselt" államfője lett. (Elődjét, a kommunista Husákot, saját elvbarátai tették hűvösre a ötvenes évek elején, mégpedig a burzsoá nacionalizmus vádjával.)
Václav Havel így személyes sorsán keresztül a kelet-európai rendszerváltás jelképévé vált, s nemzetközi elismertsége egyre nagyobb lett. Ezen az sem változtatott, hogy eleinte bizony fittyet hányt a protokollnak, s a diplomáciai szokásoknak. "Tudatlanságomban könnyelmű, talán felelőtlen is voltam. Végigszáguldottuk az országot, naponta öt-hat beszédet mondtam, mindig más és más helyen, s nem okozott gondot, hogy megigyam a felkínált pálinkát" - emlékezett vissza a rendszerváltó időkre Havel. Megjegyezte azonban, hogy ma ezt már bizony nem tenné meg.
A Nyugat, amely korábban mint emberi jogi harcost méltatta Havelt, a kilencvenes években egyre inkább politikusként is elismerte, s kinyílt előtte minden ajtó. Ugyanakkor a The Washington Times például azt is észrevette, hogy az Amerikába látogató Havel húsz perc alatt három cigarettát is elszívott. Luxemburgi látogatása során pedig azon csodálkozott az ottani média, hogy a hivatalos program után a szvetteres disszidensből lett államfő nyugodtan beült egy kerti vendéglőbe, vacsorát és sört rendelt magának.
Havel később megismerte, s be is tartotta a protokollt, de természetes viselkedését soha nem változtatta meg nagyon. Tavaly például az egyik Vencel téri vendéglő teraszán tűnt fel váratlanul. Megvacsorázott, megivott két deci bort, majd távozott. Néhány vendég tán észre sem vette, hogy az egykori államfő járt ott.
A világ politikusai az ő kedvéért is szívesen látogattak Prágába. Meginni Havellel egy sört valahol a Károly-híd környékén vagy a hangulatos Óvarosban éveken keresztül "menő dolog" volt a politikusok és a művészek között.
A világpolitikából 2003-ban eltávozott cseh politikus mindig is nagy barátja volt a művészetnek, s a művészek előtt mindig nyitva volt a Hradzsin kapuja. Ezt erősítette, hogy második felesége, Dagmar korábban Dása Veskrnová néven népszerű színésznő volt. Az évek során olyan személyiségek látogattak a Hradzsinba, mint Bob Dylan, Arnold Schwarzenegger, Tom Cruise, Bruce Willis, vagy a Rolling Stones tagjai, s Madonna is meditált Havellel.
A 75 éves drámaíró korábban azt mondogatta, hogy "nyugdíjba" vonulása után utazni és írni szeretne. Megromlott egészsége miatt azonban erre nem nagyon volt módja, s jóval kevesebbet utazgatott a tervezettnél. "Pedig nagyon szeretném megismerni azt a világot, amelyet az elmúlt években a páncélozott limuzinok ablakából figyelhettem csak" - jegyezte meg nem egyszer.
Drámaíróként is nemzetközileg ismert volt. Legismertebb darabjai: Kerti ünnepély, Vernisszázs, A tiltakozás, Audiencia, A kísértés, Largo desolato, Koldusopera. Jól ismertek a Levelek Olgának címmel kiadott börtönlevelei és a Távkihallgatás című önéletrajzi beszélgetései. Egy álmát azonban nyugdíjas korában sikerült megvalósítania: filmet forgatott, a Távozás című darabját filmesítette meg.
Halálával minden további terve már csak megvalósítatlan álom marad.
