(MTI) Az orosz lap kritikusa, Pjotr Poszpelov kiemelte, hogy mindkét nagy komponista idegenben, Amerikában fejezte be életét, nyugtalan zenét hagyva hátra, amelyben megszólalnak elvesztett szülőföldjük gyönyörű dallamai. Mindamellett Fischer Iván karmester talán a legderűsebb partitúrákat választotta ki szomorú hagyatékukból - mutatott rá.
Rahmanyinov jellegzetesen orosz II. szimfóniája a magyar zenekar érzelemgazdag előadásában európai vonásokat (feszes átfogó kontúr, pontosan megrajzolt groteszk részletek) is öltött - vélte Poszpelov, aki szerint a szólisták lehettek volna kissé karakteresebbek, de a csapatfegyelem felsőfokú volt.
- Ha Rahmanyinovhoz a magyarok Európán (például Mahleren) át közelítettek, Bartókot első kézből adták át az orosz közönségnek. A Bartók által szvitté formált Magyar parasztdalok előadásán érződött a nemzeti jelleg. A természet halk hangjaival átszőtt III. zongoraversenyben a zenekar lenyűgözően övezte a pianista kristálytiszta szólóját - írta az orosz kritikus, megjegyezve: egy egész zenekedvelő nemzedék nőtt fel azóta, hogy a híres Ránki Dezső az 1980-as évek elején fenomenális ifjú zongoraművészként egész Moszkvát elragadtatta Mozart-előadásával.
- Akkoriban Magyarország felől a fiatalság és az avantgárd szele fújt a filmművészetben éppúgy, mint zenében. És ma? A koncert előtt Mihail Svidkoj, az orosz kulturális és filmhatóság vezetője kijelentette: helyreállítjuk a kapcsolatot Magyarországgal. Hogy mi jön onnan, az évad megmutatja - tette hozzá a Vedomosztyi kritikusa.
