(MTI) - Mint azt Karl-Heinz Petzinka - aki a Kortárs Építészeti Központ meghívására, egy előadásra érkezett Budapestre - elmondta, az 5,3 millió ember által lakott Ruhr-vidék 53 városból áll, melyek mára teljesen egybeépültek. Szokatlan, hogy az EKF-programban Essen városa nem önmagában, hanem az egész régióval együtt vesz részt - ismerte el az építész, hozzátéve azonban: távlati céljuk, hogy a Ruhr-vidék harminc év múlva valódi, egységes városként működjön, ennek alapjait pedig a kultúrán keresztül kívánják letenni.
A Ruhr2010 keretében ezért az együttgondolkodásra épülő programokat támogatják. A másik kulcsszó az átalakulás: arra törekednek, hogy meglévő intézményeiket újszerűen és jobban működtessék, ezek mellett pedig eddig nem létező alternatívákat, például új múzeumformákat mutassanak fel.
Példaként egy fényművészeti projektet említett: a Ruhr-vidéken átvezető autópálya mentén 178 fényművészeti alkotás jelenik meg, az útról letérve pedig 60 önként felajánlott lakásban tekinthető meg egy-egy fényművészeti forma. "Ezzel összemosódik a magán- és a közösségi tér, és mindezek együtteséből létrejön egy virtuális fényművészeti múzeum mint teljesen új múzeumforma" - foglalta össze a projekt lényegét.
A művészeti vezető elmondása szerint új funkciókat kerestek a Ruhr-vidék kihasználatlanul álló építészeti öröksége - bezárt bányák, gyárak - számára is. A világhírű holland építész, Rem Koolhaas például a világörökségi védettséget élvező egykori Zollverein szénbányában - abból az elgondolásból kiindulva, hogy az egykori bányászok szívesebben néznek meg egy kiállítást átöltöztetett régi munkahelyükön, mint egy múzeumban - designcentrumot alakított ki, a pekingi olimpiai stadion tervezőjeként is ismert svájci Herzog et de Meuron iroda pedig egy gabonasiló tetejére épít múzeumot.
"Sokkal érdekesebb volt meglévő épületeket átalakítani, és teljesen új funkcióval ellátni, mint lerombolni a régit, és a helyére új házat építeni. A koncepció lényege az átalakulás, akár az épületek, akár az egész régió szintjén" - fogalmazott a transzformációs építészettel foglalkozó Karl-Heinz Petzinka.
Beszámolója szerint a régióban 50 évvel ezelőtt még 10 ezer bánya működött, mára ezek helyén erdők, tavak találhatók. Mint azonban az építész hozzáfűzte, szerették volna a környezetbe illeszteni a hátramaradt meddőhányókat is: az amerikai minimalista szobrász, Richard Serra a Schurenbachhaldéra acéltornyot épített, másutt egy nagy kereszttel a tetején "ökumenikus meddőhányót" hoztak létre, de vannak olyan bányadombok, melyekre csillagászati óra, színház vagy különleges formájú kilátó került.
Karl-Heinz Petzinka elmondása szerint a Ruhr2010 programnak nincs olyan projektötlete, amely 2010-ben véget érne. "A Ruhr-vidék közepén húzódik például az A40 autópálya: mindig zsúfolt, mindig dugók vannak rajta, útközben azonban az autósok 50 kilométeren keresztül csak táblákat látnak. Az autópálya mentén található nyolc város képviselőivel ezért készítettünk egy tervet arról, hogy az A40-ből művészeti alkotást csinálunk a következő 20 évben. Az autósok a sövénybe vágott lyukakon keresztül érdekes műemlékeket vagy újonnan létrehozott művészeti alkotásokat láthatnak majd, míg a zajvédő falakat művészek alakítják át, a hidak színházaknak is játszóhelyül szolgálnak majd. 2010-ben még csak a két bejárati kapu lesz készen, de 20 év alatt a projektre 100 millió eurót tudunk fordítani" - szólt az egyik legnagyszabásúbb tervről.
A Ruhr2010 programját nem lehet összehasonlítani Pécs EKF-projektjével - vélekedett a művészeti vezető: "ha a Ruhr-vidék olyan szép lenne, mint Pécs, bizonyára mi is egészen más ötletekkel álltunk volna elő. Nekünk a minket körülvevő nem túl esztétikus környezet a problémánk" - fogalmazott.
Az építész azonban hangsúlyozta, Európa 2010-es kulturális fővárosaiban, Essenben, Pécsett és Isztambulban egyaránt hasznos, ha bevonják a tervezésbe a fiatalokat.
"Azért olyan fontos számomra az autópálya-projekt, mert amikor ez az út épült, még az autósok szempontjai szerint akarták fejleszteni a városokat. Aztán mindenki megvette a bogárhátúját, az utcák bedugultak, és többé nem lehetett megmozdulni" - idézte fel az egykori elhibázott eszméket Karl-Heinz Petzinka, új koncepciót is adva: ötven éve a mérnökök döntöttek a jövőről, most hozzák meg a döntést a fiatalok!
