Jehuda Don professzor 1930-ban született Budapesten, iskolába az akkori Zsidó Gimnáziumba járt, 1947-ben ment Palesztinába, 1948 óta izraeli állampolgár. Egyetemi tanulmányait Jeruzsálemben a Héber Egyetemen és Londonban a London School of Economics-on végezte (1961). Szakterülete a közgazdaságtan, gazdaság- és társadalomtörténet, statisztika. A Bar Ilan Egyetem (Ramat-Gan) egyetemi tanáraként vendégprofesszor volt számos külföldi egyetemen (San Francisco, Harvard, New York, Boston, London, Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a CEU / Közép-Európai Egyetem). Az izraeli kibbucok hatékonysága tárgyában végzett kutatásai nemzetközileg is nagy figyelmet keltettek, és hozzájárultak ennek a társadalmi és gazdasági szervezeti formának az elfogulatlan értékeléséhez. Összesen nyolc könyve jelent meg, ezek mellett számos tanulmánya, többek között Magyarországon és magyar folyóiratokban is. Tíz éven át (1986?1995) az Izraeli?Magyar Baráti Társaság elnöke volt, éppen abban az időben, amikor ? nem kis mértékben éppen az ő személyes érdeméből ? szorosabbra fűződtek Magyarországnak az addig politikai okokból befagyasztott tudományos, kulturális kapcsolatai Izraellel. Évtizedek óta folytat tudományos kutatásokat és publikál a magyarországi zsidó történelem (elsősorban gazdaságtörténet) témakörében. Gazdaságtörténeti kutatásainak eredményei, amelyek részletes és módszertanilag is újszerű elemzésekkel bemutatták a magyarországi zsidóság szerepét az ország és a főváros gazdasági életében, annak idején, történeti jelentőségükön túl, érdemi hozzájárulást jelentettek a magyarországi zsidóságot érintő kárpótlási tárgyalásokhoz.
Shlomo J. Spitzer professzor 1938-ban született Budapesten, iskolába itt kezdett járni, a Torat emet vallási előképzőbe. Tanulmányait Ausztriában és Izraelben végezte, doktori oklevelet a Bar Ilan Egyetemen szerzett (1970) az ausztriai zsidóság középkori történetéről írt munkájával, melynek bővebben kidolgozott változata később németül jelent meg Bécsben (1997). Jelenleg associate professzor a Bar Ilan egyetemen, és a Samson Raphael Hirsch Intézet igazgatója, a tanszék vezetője. Fő kutatási területe a középkori német és osztrák zsidóság vallási szokásai, Izraelben megjelent könyveiben ennek az úgynevezett minhág (?szokás? / ?szertartás?-irodalomnak több klasszikusát (a nagyszombati Ejzik, 1979; a bécsújhelyi Rabbi Salom, második kiadás, 1997) adta ki kritikai kiadásban. Több könyve jelent meg Magyarországon is: egyetemistáknak szóló bevezetés a középkori askenázi zsidóság történetébe (1996), a Holocaustban elpusztult orthodox rabbikról szóló monográfia (1999), és legutóbb, társszerzővel, a Héber kútforrások magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez c. könyv (2003). Számos alkalommal tartott vendégprofesszori és egyéb előadásokat Magyarországon, az Eötvös Loránd Tudományegyetem hebraisztika szakán, az Országos Rabbiképző Intézetben, a Soproni Tanárképző Főiskola zsidó történeti specializációjában.
Tatár György (szül. 1947) egyetemi docens tanulmányait Kolozsvárt és Budapesten végezte. Egyetemi habilitációja (1997), több tudományos és irodalomi kitüntetése vagy díja (az egészen kivételes jelentőségű Pergamon Press Maxwell Prize, 1985; Örley-díj, 1990), kitüntető külföldi ösztöndíjai (DAAD ösztöndíjak Münchenben és Heidelbergben, 1985, illetve 1990; Wissenschaftskolleg Berlin, 1991; Jerusalem Fellows, 1996?1998) jelzik teljesítményét és elismertségét. 1992 óta egyetemi docens az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Intézetében. Egyéb kötelezettségei mellett az ő egyetemi működése és irodalmi munkássága elevenítette fel a középkori és XX. századi zsidó filozófia örökségét Magyarországon: héber szövegolvasási és magyarázó kollégiumai Jehuda ha-Lévi Kuzári-járól; tanulmányai és két könyve Franz Rosenzweigről, a jelentős bölcselő munkáinak fordításával (1990, 1996); tanulmányai többek között a Biblia zsidó értelmezésének problémáiról, a zsidó?keresztény dialógus legnehezebb, igazán kritikus kérdéseiről stb., most már két könyvben is összegyűjtve (Pompeji és Titanic, 1993; A nagyon távoli város, 2003) a korszerű zsidó gondolkodásnak az igényes értelmiség számára jól érezhető, magas szintű jelenlétét teremtették meg a magyar szellemi életben. Alapos ismerője Izrael szellemi, kulturális és társadalmi életének, az itthoni vitákban gyakran képviseli, bátran és mindig nagy meggyőző erővel, az Izrael mellett érvelő nézeteket. Tájkép csata közben: Izrael című könyve (2000) nemcsak érdekes és értékes bevezetés az izraeli életbe: a zsidó gondolkodás erőinek felszabadítása, belülről és a világban egyaránt.
