(MTI) - Stépán Gábor az alkalmazott matematika és a mechanika határterületein elért, nemzetközileg is számon tartott kutatási eredményeiért, valamint az általa vezetett kutatói műhelyben végzett iskolateremtő tevékenységéért, kiemelkedő oktatói munkájáért vehette át a díjat hétfőn az Országházban.
"Nagyon jó pillanatban jött a díj, melyet az egész gépészmérnök szakma elismerésének is tartok. Volt egy nehéz időszak, az 1990-es évek, amikor az ipar átalakulásával nagyon sok gyár zárt be és sok mérnök hagyta el az országot. Az utóbbi pár évben azonban hallatlanul megnőtt a szakma presztízse, az ország újra felismerte a műszaki terület fontosságát. A díj alkalom arra, hogy mindezeket elmondjam és hívjam a jó képességű fiatalokat, hogy válasszák ezt a nagyon szép, izgalmas és bonyolult szakmát" - mondta Stépán Gábor.
Jelenleg a dinamikán belül elsősorban az olyan gépszerkezetekkel és géprendszerekkel foglalkozik, amelyekben a holtidőnek jelentős szerepe van. "Ide tartozik például a járműkerekek rezgésének problémája: az áruházi kocsik irányba álló kerekein vagy a repülőgépek orrfutóján ezt mindenki láthatja. De a csuklós buszok, kamionok, mindenféle vontatmány tud így rezegni. Ez a rezgés szoros összefüggésben van a fogyasztással, a kormányozhatósággal és a fékezéssel" - magyarázta a kutató.
"Egy tanítványommal a közelmúltban megvizsgáltuk az úgynevezett fantom forgalmi dugók kialakulásának okait; a fantom dugók olyan torlódások, amelyek annak ellenére alakulnak ki, hogy nincs baleset, sőt közlekedési lámpák és semmilyen más akadály sincs. Arra jutottunk, hogy kialakulásukban a járművezetők időkésleltetésének, reakcióidejének kulcsszerepe van. Más szóval, ha nem álmodozunk vagy telefonálunk a volán mögött, az sokat javít a helyzeten" - fejtegette Stépán Gábor.
Közeljövőbeli tervei közül a friss Széchenyi-díjas kiemelte: tanítványaival egy angol nyelvű könyvön dolgoznak, melyben a műszaki dinamikai rendszerekben legjobban alkalmazható számítási módszereket foglalják össze. "A könyv egyelőre csak angolul jelenik meg, de később, ha tartalma már kellően letisztult és tananyaggá válik, magyar nyelvű tankönyv formájában is szeretnénk kiadni. Rendkívül fontosnak tartom a magyar nyelvű oktatást, mivel nyelvünk sajátos logikájának köszönhetően a magyar kutatók egyedi kombinációs lehetőségeket ismerhetnek fel, szokatlan ötleteik lehetnek. Persze fontos az is, hogy mérnökeink bekapcsolódjanak a nemzetközi vérkeringésbe, melynek nyelve ma egyértelműen az angol" - tette hozzá Stépán Gábor.
Elmondása szerint mióta dékán, nagyon kevés szabadideje van, "gyakorlatilag az úszás maradt egyedül. A szakmám kicsit a hobbim is, szabadidőmben is sokat foglalkozom a kutatási témáimmal és a diákjaimmal" - mondta. "Szeretek viszont moziba járni; a hollywoodi filmek nagyon sok technikai érdekességet tartalmaznak, ezekre a hallgatók figyelmét is fel szoktam hívni. Egyik kedvenc példám a Szabadság, szerelem című magyar filmből való: a Műegyetem aulájában egy diák szólni akar a tömeghez, de elvágják a mikrofon kábelét, mire elkezdi kocogtatni. Ekkor egy vékony fénysugár esik a mikrofonra, melynek ettől a kamera felé van egy kis villogása, és ez a néző figyelmét a hatalmas aulában az apró mikrofonra irányítja. Én ilyen szemmel nézem a filmeket. A mozivásznon sokszor megfigyelhetők apró dinamikai jelenségek, rezgések" - ecsetelte a díjazott tudós.
Stépán Gábor 1953. december 13-án született Budapesten. 1978-ban a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) gépészmérnöki karán kapott diplomát. Ezután az egyetem műszaki mechanikai tanszékén dolgozott, majd a Csepel Művek Szerszámgépgyárának tervezőmérnöke volt. 1981-ben az MTA és a BME műszaki mechanikai tanszéki kutatócsoportjának tudományos munkatársa, majd 1986-ban tudományos főmunkatársa lett. 1991-től az egyetem műszaki mechanikai tanszékén egyetemi docensként dolgozott. 1994-1995-ben Fulbright-ösztöndíjjal kutatott az Egyesült Államokban. 1995-ben habilitált, majd megkapta egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezését. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.
2000-2009-ben az MTA-BME Járművek és Gépek Dinamikája Kutatócsoport vezetője volt. 2008-ban a Műegyetem Gépészmérnöki Karának dékánjává választották. Emellett számos külföldi egyetem vendégkutatója, vendégprofesszora volt: Newcastle-i Egyetem (1988-1989), Dán Műszaki Egyetem (Lyngby, 1991), Delfti Egyetem (Hollandia, 1992-1993), Bristoli Egyetem (1996), Pierre és Marie Curie Egyetem (Párizs, Franciaország, 2007).
1982-től a műszaki tudományok kandidátusa, 1994-ben akadémiai doktor lett. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007 óta rendes tagja. Számos külföldi és magyar tudományos társaság tagja, szakfolyóirat szerkesztője. Fő kutatási területe az analitikus mechanika, a stabilitáselmélet, a nemlineáris rezgések és a mechanikai rendszerek mozgásegyenletei. Tudományos munkásságának elismeréseként 1978-ban megkapta a Rényi Kató-díjat, 2006-ban a Simonyi Károly mérnöki díjat.
