(MTI) - Pápay József a magyar kőolaj- és földgáztelepek hatékony kitermelésének és művelésének megalapozásáért, ezzel kapcsolatos gazdaságilag is eredményes magas műszaki színvonalú elemzési-tervezési innovációs tevékenységéért, a szakterület tudományos továbbfejlesztéséért, valamint a hazai szakember-utánpótlás neveléséért kapta a Széchenyi-díjat.
Munkája kapcsán beszélt arról, hogy a kőolaj- és fölgáz-telepeket érintő szakterületen rengeteg a feladat, fontos kérdés például, hogy mennyit lehet kitermelni a régi mezőkből, de ugyanilyen fontos a földalatti gáztározókkal kapcsolatos munka is.
Hangsúlyozta: sok tennivalót ad a szakembernek, a kutatónak, ha ipari területen dolgozik és ezt soha nem lehet abbahagyni. Emellett kiemelte az oktatás területén vállalt kötelezettségeit is.
Jövőre vonatkozó terveiről, elképzeléseiről azt mondta: "a terveiről sosem nyilatkozik az ember, hosszú távon kell gondolkodni, majd le kell tenni az asztalra az eredményt, nem előre beszélni".
Pápay József olajmérnök, az MTA rendes tagja, a Miskolci Egyetem egyetemi tanára 1939. június 29-én született Fürön. A miskolci nehézipari Műszaki Egyetemen 1962-ben, a milánói Scuola Enrico Mattei-en 1970-ben végzett. A nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, az OKGT, a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet termelésirányítója, kutatómérnöke, osztályvezetője, főosztályvezetője, tudományos tanácsadója, majd igazgatója volt. 1988-91-ben egy osztrák mérnöki iroda mérnöki részlegének vezetője, tudományos tanácsadója, 1991-92-ben az OKGT főtechnológusa, 1992-95 között a Mol Rt. Olaj- és Gázipari Laboratóriumának igazgatója, 1995-2000 között a mérnöki iroda részlegvezetője, igazgatóhelyettese volt, 2000 óta a Mol Nyrt. főtanácsadója. 1968 óta a Miskolci Egyetem olajtermelési tanszékén oktat, címzetes egyetemi tanár, 1992-től egyetemi tanár. 1970-88 között a KGST, 1984-88 között a Nemzetközi Gázunió és az ENSZ szakértője volt. 1998-tól az MTA levelező, 2004 óta rendes tagja.
Munkája kapcsán beszélt arról, hogy a kőolaj- és fölgáz-telepeket érintő szakterületen rengeteg a feladat, fontos kérdés például, hogy mennyit lehet kitermelni a régi mezőkből, de ugyanilyen fontos a földalatti gáztározókkal kapcsolatos munka is.
Hangsúlyozta: sok tennivalót ad a szakembernek, a kutatónak, ha ipari területen dolgozik és ezt soha nem lehet abbahagyni. Emellett kiemelte az oktatás területén vállalt kötelezettségeit is.
Jövőre vonatkozó terveiről, elképzeléseiről azt mondta: "a terveiről sosem nyilatkozik az ember, hosszú távon kell gondolkodni, majd le kell tenni az asztalra az eredményt, nem előre beszélni".
Pápay József olajmérnök, az MTA rendes tagja, a Miskolci Egyetem egyetemi tanára 1939. június 29-én született Fürön. A miskolci nehézipari Műszaki Egyetemen 1962-ben, a milánói Scuola Enrico Mattei-en 1970-ben végzett. A nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, az OKGT, a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet termelésirányítója, kutatómérnöke, osztályvezetője, főosztályvezetője, tudományos tanácsadója, majd igazgatója volt. 1988-91-ben egy osztrák mérnöki iroda mérnöki részlegének vezetője, tudományos tanácsadója, 1991-92-ben az OKGT főtechnológusa, 1992-95 között a Mol Rt. Olaj- és Gázipari Laboratóriumának igazgatója, 1995-2000 között a mérnöki iroda részlegvezetője, igazgatóhelyettese volt, 2000 óta a Mol Nyrt. főtanácsadója. 1968 óta a Miskolci Egyetem olajtermelési tanszékén oktat, címzetes egyetemi tanár, 1992-től egyetemi tanár. 1970-88 között a KGST, 1984-88 között a Nemzetközi Gázunió és az ENSZ szakértője volt. 1998-tól az MTA levelező, 2004 óta rendes tagja.
