Táncművészek petícióval fordultak a parlament kulturális bizottságához

Kultpol

(MTI) - A petíciót, amelyben a több nagy táncegyüttest és a Nemzeti Táncszínházat érintő elvonások ellen emelik fel szavukat a szakma kiemelkedő személyiségei, Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője, Keveházi Gábor, a Magyar Állami Operaház balettigazgatója, Kiss János, a Győri Balett vezetője, a Tataként is ismert Novák Ferenc táncművész-koreográfus, valamint a Nemzeti Táncszínház képviseletében Ertl Péter adta át Pető Ivánnak.
  
A magyar táncszakma képviselői a petícióban leszögezik: elengedhetetlennek tartják, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium a táncművészeti társulatok és a Nemzeti Táncszínház támogatását ne csökkentse a 2008-as szint alá, és az előadó-művészeti törvény módosításánál figyelembe vegye a táncművészeti kerekasztal korábban kidolgozott, a szakma speciális problémáinak megoldását szolgáló javaslatait.
   

tancszakmapeticioja_petoivan_novakferenc-j3_kissjanos-j2_kevehazigabor-j_d__tt20091104042.jpg
Juronics Tamás, Novák Ferenc, Kiss János és Keveházi Gábor átadják Pető Ivánnak petíciójukat
 
A parlament kulturális bizottságát arra kérik, segítsenek megakadályozni a Nemzeti Táncszínház az egész szakmát szolgáló tevékenységének elsorvasztását. Ezen kívül követelik a Nemzeti Táncszínház kiemelt nemzeti intézménnyé való átsorolását.
   
A bizottság elnöke - aki már előzetesen is megkapta a szöveget - a petíció átvételekor elmondta: úgy látja, hogy a szakma egyes panaszai orvosolhatók, mások - mint a költségvetés szűkössége - nem.
   
A finanszírozás kapcsán Pető Iván utalt arra, hogy a tárca tájékoztatása szerint a törvény adta keret egészében nem kisebb. A jelenlévő táncművészek azonban ezt cáfolták, hozzátéve: az elvonások miatt képtelenek a saját "házon kívüli" fellépési költségeiket fedezni. Emlékeztettek arra - a petícióban is felvetett problémára -, miszerint a Nemzeti Táncszínház esetében tervezett 50 százalékos elvonás mellett megvonnák az intézménytől azt a lehetőséget, hogy új produkciókat hozzon létre, és a vidéki együttesek utazási és fellépési költségeit fizesse.
   
Ezzel kapcsolatban Pető Iván azt hangsúlyozta, ha a források nem is bővíthetők, abban biztosan elérhető pozitív változás, hogy a finanszírozás technikája ne legyen diszfunkcionális. Hozzátette: nem szokványos gesztus, hogy ő, illetve a bizottság egy-egy speciális kulturális szakmai terület ügyeivel foglalkozzon, a felvetettek fontosságát elfogadva azonban úgy határozott, hogy a petíciót továbbítja minden bizottsági taghoz, akik a soron következő miniszteri meghallgatáson a kulturális tárca vezetőjéhez kérdéseket intézhetnek.
   
Azzal kapcsolatban, hogy lesz-e "türelmük" a táncművészeknek a december közepére tervezett miniszteri meghallgatást megvárni, Juronics Tamás megjegyezte: "nincs más eszközünk".
 
Schneider Márta szakállamtitkár (OKM) reagálása a Nemzeti Táncszínház helyzetével kapcsolatban
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium a lehetőségekhez mérten meg kívánja őrizni a Nemzeti Táncszínház egyedülálló tevékenységéhez szükséges körülményei biztosítását, hogy az intézmény a jövőben is teljesíthesse küldetését. Ez nem más, mint a Nemzeti Táncszínház alapító okiratában is meghatározott alapfeladata: országos és nemzetközi, a táncművészet egészét és minden ágát befogadó színházi tevékenységet folytasson, illetve idehaza és külföldön kezdeményezően képviselje és menedzselje az ország táncművészeti értékeit.
2009-ben a tánctámogatások rendszere differenciálódott, a forrásnövekedés a táncművészet egészét tekintve több mint 400 millió forint a korábbiakhoz képest. A támogatási rendszer differenciálódása azt is jelenti, hogy a Nemzeti Táncszínháznak nem kell költségvetése korábbiakban megszokott arányát a táncprodukciók forgalmazásába, létrehozásába fektetnie, hiszen ehhez a táncegyüttesek egyéb forrásból is hozzájuthatnak.
A korábbi 145 millió forintos független tánc- és mozgás színházak pályázati keretösszege 300 millió forintra emelkedett, a befogadó színházak számára meghirdetett keretösszeg pedig 137 millió forintról 350 millió forintra emelkedett, ebből is legalább 160 millió forintos támogatás a táncszakma számára hasznosul - a többprofilú befogadó színházak tevékenysége miatt ez az összeg jelenleg még pontosan nem összegezhető.
Ezen túl a kiemelt célokat támogató 400 millió forintos - OKM által meghirdetett - pályázaton a táncelőadások belföldi forgalmazására 75 millió forint áll rendelkezésre, a nemzetközi táncesemények, vendégjátékok támogatására pedig 45 millió forint volt pályázható.
Meg kell említeni azt a tényt is, hogy a táncelőadások forgalmazásának támogatására a tárca többirányú segítséget kíván adni, ezért javasolta a regionális közművelődési feladatellátóknak a táncelőadások meghívását és ezért biztosított erre a színházi és bábszínházi vendégjátékok támogatásával együtt 163 millió forintot, ám ezt a lehetőséget kevés tánctársulat aknázta ki.
További, kivételes jelentőségű forrásbevonást jelent a terület számára, az adótörvény módosításából adódó adományszerzési lehetőség.
Ezek a növekvő támogatások jobbára a levél aláírói által vezetett társulatoknál jelentkeznek. (Jelentősen megemelkedett - esetenként megduplázódott, vagy még nagyobb mértékben emelkedett a következő független társulatok támogatása például az aláírók közül: Bozsik Yvette Társulat, Budapest Táncszínház, Frenák Pál Társulata, Artus, Magyar Mozdulatművészeti Társulat, az önkormányzati fenntartásúak és a többéves támogatással rendelkező szférában jelentkezik a kiemelt célokat támogató pályázaton beüli 75 +45 millió forintos lehetőség.)
Ezek a plusz források, amelyek a differenciált tánctámogatás megvalósulását biztosítják, komoly társadalmi előkészítést követően kerültek a támogatási rendszerbe. A független szféra támogatásának emelkedése törvényben biztosított volt, a kiemelt művészeti célok támogatásán belüli tánctámogatás pedig az Előadó-művészeti tanács döntésének eredménye.
A differenciálódó támogatások hatására a Táncszínház szakmai tudását a professzionális befogadói tevékenységre, marketingre és vendégjátékok szervezésére fordíthatja, amelyből a táncegyüttesek is profitálhatnak, és amelyből a Táncszínház tevékenységéhez szükséges plusz forrásokhoz juthat.
A Nemzeti Táncszínház tehát nem a táncművészet legjelentősebb forrásainak gyűjtőhelye, hanem az ország legnagyobb presztízsű táncművészeti befogadó színháza.
Mindez azt is jelenti, hogy a Nemzeti Táncszínháznak felül kell vizsgálnia a működését a támogatás felhasználása tekintetében, hiszen a hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé a támogatások továbbadását. Ezen a jogszabályi körülmények hatására a Táncszínháznak valóban befogadó színházként kell tevékenykednie: előadásokat kell befogadnia, promotálnia, és szerveznie országhatáron belül és kívül.
Ebben a tevékenységben az Oktatási és Kulturális Minisztérium - a lehetőségekhez mérten - ahogy eddig is, továbbra is támogatja a Nemzeti Táncszínházat.

Budapest, 2009. november 4.