(MTI) - Rainer M. János arról beszélt, hogy 1989-ben 1956 új helyre került a magyar és a világtörténelemben. Addig a magyar forradalom egy volt a szovjet típusú rendszerekből való kitörési kísérletek közül. 1989-ben viszont a nagy változások, a közép- és kelet-európai bársonyos forradalmak előzményévé és előfutárává vált.
Az 1956-os intézet igazgatója azt mondta, az egyik esemény a másiknak volt az előzménye, de a résztvevőik nem ugyanazt akarták, habár mindkettő víziója a változtatásról szólt.
1956 a szovjet típusú rendszer klasszikus sztálinista változata ellen lázadt, a programjának megformálására pedig csak nagyon rövid idő állt a rendelkezésre. Rainer M. János meglátása szerint 1989-ben Magyarországon viszont már a reformált szovjet típusú rendszer ellen léptek fel. Eközben zajlott egy válság, amelyre az addigi reformok már nem kínáltak semmilyen megoldást. Hozzátette, hogy 1989 negatív programja ugyanaz volt, mint 1956-é, de a szovjet típusú rendszer teljes lebontását nem az állami erőszakra adott forradalmi válasz határozta meg.
Kijelentette azt is, hogy 1989 és 1956 kapcsolatát nem a programok különbözősége határozza meg, de még csak nem is a békés cselekvés és a forradalmi változtatás ellentéte. 1989-ben 1956 már mint emlék és lehetséges politikai hagyomány volt jelen, de ahhoz, hogy a társadalom el tudjon szakadni a kádárizmustól, fel kellett hozni a múltat.
Rainer M. János kitért arra is, hogy 1989 emléke "rosszul áll a magyar társadalomban", mert jelenleg semmiképpen sem közös értékek, közös nyelv forrása, pedig ez volt a huszadik századi magyar történelem legszerencsésebb fordulata.
Katona Tamás történész beszédében fontosnak nevezte, hogy 1989-ben létrejött egy párbeszéd, amire példaként említette az Ellenzéki Kerekasztalt. Az Antall-kormány volt államtitkára hozzátette, hogy ebben az évben talán az volt a legfontosabb dolog, hogy sok minden kapott nyilvánosságot. 1989 kapcsán rendkívül fontos tanulságnak nevezte, hogy az egy olyan pillanat volt, amikor nem az számított, ami elválaszt, hanem ami összeköt. Megjegyezte, hogy a rendszerváltoztató erőknek segítségükre volt a lengyel példa, hiszen a lengyel kerekasztal-tárgyalások megelőzték a magyart. A történész úgy fogalmazott, hogy 1989 megteremtette a feltételeket a tényleges rendszerváltozáshoz, ami viszont 1990-ben következett be.
Kósa Ferenc filmrendező - aki 1989-ben a Reformszövetség vezetője volt - vitathatatlan történelmi ténynek nevezte, hogy 1956-ban a magyar forradalmárok tették a világon a legtöbbet a szabadságért és az igazságért. Azt mondta, hogy az igazság és a szabadság együttes ereje legyőzte a félelmet és az ezáltal szabaddá vált emberek alkalmassá lettek arra, hogy a demokrácia méltó alanyaiként rendelkezhessenek a sorsukról.
Ormos Mária történész azt mondta, a máshol elfogadott és bevezetett elveket nem lehetséges automatikusan másolni. Ugyanúgy meg kell vívni a szellemi, politikai csatát egy ország berendezkedésének modernizálása kérdésében, nem csak azért, mert két teljesen egyforma ország egyáltalán nem létezik, hanem azért is, mert minden változtatás megköveteli a meggyőződést arról, hogy a fordulat, a reform, a váltás elkerülhetetlen, társadalmi értelemben jó, tehát politikailag erkölcsös - fogalmazott.
Romsics Ignác történész arra hívta fel a figyelmet, hogy a kutatások szerint a harmadik Magyar Köztársaság teljesítményének megítélése minden korábbi korszaknál ellentmondásosabb, sokan vannak, akik a rendszerváltás tényét is kétségbe vonják.
Elmondta, ő történészként azt mondja, hogy volt rendszerváltás, 1989 után a gazdasági, a politikai és a szellemi életben olyan mélyreható változások zajlottak le, amelyek forradalom eredményeként szoktak. Romsics Ignác szerint a demokratikus struktúra kiállta az idő próbáját, de az elmúlt néhány évben mintha kiüresedtek volna ezek a demokratikus struktúrák. Növekvőben van az erős, karizmatikus vezető iránti igény, aki a vágyak szerint egy autoriter rendszer keretében gyorsan rendet tenne, a mindennapok biztonságát is szavatolná - vélekedett.
A konferencia után ünnepi koncertet tartott a Danubia Szimfonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar és a Magyar Rádió Gyermekkórusa a Parlament Kupolatermében.
A koncert után az október 23-án húszéves fiatalok húsz képviselője és az U20-as labdarúgó-válogatott tagjai fújták el a harmadik Magyar Köztársaság születésnapi tortáján a gyertyákat.
