Virtuális ablak Párizs és Budapest között

Kultpol

A két művész először 2004-ben helyezte el interaktív hálózati installációját köztereken. 2006 tavaszán a Szajna és a Duna menti két fővárost köti össze Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezehelyi Márton műve, melyet így mutatnak be alkotói:
?Az installáció egyforma elemekből ? videómegjelenítő, érintőképernyő és videokamera ? épül fel. (?) A helyszínek között nagy sávszélességű internetkapcsolatot építünk ki, melyen keresztül a forgalmas városi terek videóképei továbbíthatók.
A számítógép virtuális terében a videokamerák képei sorban, egymást takarva helyezkednek el. Az installációban a legelső videókép a helyszíni környezetet mutatja, elfedve a mögötte sorakozókat. Az érintőképernyőn rajzolt vonalaknak megfelelő részek azonban átlátszóvá válnak a videóképen, ?átnézetet? nyitva a mögötte sorakozó képrészletekre.
Az installációkból közvetített, egymás mögötti élőkép-rétegek a helyszínen készített rajzoknak megfelelően válnak részlegesen átlátszóvá. Az így kialakuló, egymást fedő maszkok élő-videó-alagutat nyitnak meg, melynek képterét a távoli helyszínek résztvevői közösen alakítják?.
?Az Átnézet projekt távoli terek között teremt videókapcsolatot, s játékos környezetben az ott megfordulók együttműködésére nyújt lehetőséget. Amikor a felhasználók egyszerű alakzatokat rajzolnak a fekete-fehér érintőképernyőre, a videómegjelenítőre közvetített élőképen saját képmásukat törlik ki. Hamar kiderül azonban, hogy ez az anti-narcisztikus szituáció valójában egyfajta felderítőeszköz, hiszen a helyi videótükrökön a kitörölt képrészek átlátszóvá válnak, s rajtuk keresztül a soron következő távoli helyszínre nyílik átlátás. Miután a felhasználók rájönnek, hogy ily módon átnézhetnek a távoli helyszínekre, azt is felfedezik, hogy a látható kép egymás tevékenységének függvényében alakul. A megjelenítés feltételei a rajzok közötti eltérések, hiszen ahol a rajzok fedik egymást, ott üres, végtelenül átlátszó képhelyek jönnek létre. Az érintőképernyőt a felhasználók úgy használhatják, mintha fehér tintával rajzolnának fekete háttérre, ahol a fehér a teljesen átlátszó, a fekete pedig a nem átlátszó részeknek felel meg a videóképen. Mivel az előző rajzoló által készített rajz idővel elhalványul, azaz a fehér rajzok egyre szürkébb árnyalatokat öltenek, az élő videóképen egyre kevésbé átlátszó területek jönnek létre. (...) Ennek hatására bonyolult "mozgókép-szövet" jön létre az egymásra rétegződő videóképekből, melynek értelmezésékez az érintőképernyőn látható rajz adja a kulcsot, érthetővé téve a végtelen, olykor kaotikus videóalagút szokatlan látványát.?