Lehet, hogy a pénteknek köszönhetően, de a szokással ellentétben, gyakorlatilag kisebb tömegek verődtek össze a ferencvárosi kultúrprogramok körül. Az emberek élvezték a kellemes őszi időben a helyi szlovák kórus műsorát a plébániatemplom oldalán, és ették a sültkolbászt a szent hely előtt. Igazi nosztalgia lehetett ez néhány idősebb embernek, azokból az időkből, amikor itt még tényleg közösségi élet folyt, és nem kiabáltak le a lakók, ha a kocsmában kicsit hangosabban szólt a zene.
A Ráday 50-ben található galériában Az élet dolgai címmel nyílt kiállítás, két iparművész festményeiből, akik történetesen mindketten a Divat Intézetben dolgoztak a hatvanas-hetvenes években, mint csúcs tervezők. Kovács Emília cipősből lett lakástextiles, most pedig zsellyei ablakokat örökít meg őszi napfényben, az állandó változás színeivel, igazán izgalmasan. Szentpéteri Györgyi szintén a csendéletekig jutott el, ám ő nem csupán tervező volt, hanem sokat foglalkoztatott manöken. Mondhatnánk, a sztárvilágból a tárgyvilágba huppant. Öreg szódásüvegei, art deco teáskannái nagyon konkrétak, de a hangulatuk időutazás. Ahogy ez az egész kiállítás, időhíd a hetvenes évek Ferencvárosa és a mai között. Október húszig látható.
A retrómenet folytatódik a könyves oldalon is, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény extra kivitelű, új tárlatát nyitják Építsétek az Úr templomát címmel. A Bakáts téri Assisi Szent Ferenc templom építésének története képekben, középen egy 1900-ból való miseruha, arany és bíbor, a kultuccai divattervezőket egy következő fesztiválon majd biztosan megihleti. A templomot 1867-ben kezdték építeni Ybl Miklós tervei alapján, és olyan festők képei díszítik a falait, mint Than Mór és Lotz Károly. Így képen is lenyűgöző és talán élesebb a sok Ó- és Újtestamentum-jelenet meg Assisi életkép. Érdemes a kiállítás után élőben is megtekinteni a kissé kopottnak tűnő templomot, mert így is érzékelhető az egykori polgármester, Rottenbiller Lipót szándéka, miszerint igen díszes Isten házát kell ide építeni. Majd telehugyozza az utókor az oldalát.
A másik teremben a Ferencvárosi mozi címmel látható egy régebbi kiállítás. A Lurdy ház multiplex mozija után igen érdekes hátrakanyar. Leragadtam a Kinizsi mozi tablójánál és elmorzsoltam néhány képzeletbeli könnycseppet - kilencvenes évekbeli éjszakai utazásaim egyik helyszíne. Húsüzemként kezdte, milyen stílusos, aztán a Magyar Tanítók Háza lett és 1910 táján építették a tetejére meg a kertjébe a filmszínházat, majd 1937-ben kapta a jelenlegi homlokzatot. 1991 már sok embernek ismerős, akkor lett Blue Box a neve, most Kultiplex, és sokan fejlesztik benne a zenei ízlésüket, költik el a hétvégi zsebpénzüket. Önkormányzati szándék, hogy a Markusovszky tér rekonstrukciója miatt el kell tűnnie, és bár még ellenáll, sajnos rohan a végzete felé. A múltat végképp eltörölni, hát igen, hiányozni fog. Kifelé a forgatagból a bazárban antikvár könyveket meg bio-fogkefét veszek és a Kultucca végén egy töki pompos, szalonnával, vöröshagymával, tejföllel, a Kotkoda Asszonykórus sütötte. Ez a jövő, egyétek.
