Mivel tölti otthon az idejét?
Pakolok. Évek óta nincs időm úrrá lenni a lakásban – s emiatt az életemben – rétegesen egymásra rakódott rendetlenségen, nem beszélve egy becsületes húsvéti nagytakarításról. Úgyhogy most! Mint az a bizonyos pillanat, amikor a Csipkerózsikában a levegőben marad a szakács pofonra emelt keze. Kis időre minden megáll, én meg közben behozom a lemaradásaimat – Isten látja, nem kívántam hozzá ilyen szörnyű okot. De hátha a végén mégse csattan el az a pofon. Egyszerre megy a tévé, a rádió és az internet, aggodalmas telefonok jönnek-mennek összes barátaimmal – és pakolok.
Mi volt az utóbbi időben a legemlékezetesebb kulturális élménye?
Örülök, hogy az utolsó napon még sikerült megnéznem a Farkas István-kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, és örömet szerzett egy szép macedón dokumentumfilm, a Honeyland, amit Oscarra is jelöltek, régi vágású, türelmes, érzelmes és jó humorú, eleven film.
Ajánljon pár művet, amit otthon is lehet élvezni!
Az olvasást ajánlom, különösen a vastag, esetenként háromkötetes műveket, amiknek az ember csüggedten neki se fogott már vagy 20 éve, s kivált mióta mindnyájan az interneten lógunk. De konkrétan néhány kevésbé terjedelmeset ajánlok, mondjuk F. Scott Fitzgerald Az éj szelíd trónján című művét vagy Karácsony Benő bármelyik bájos, szívderítő és szomorkás regényét, a Napos oldalt, és főként A megnyugvás ösvényeint vagy a Pjotruskát.
Nyitókép: Fekete Ibolya, fotó: Ferenczy Dávid
