Szőcs Géza miniszterelnöki főtanácsadó, 2010 és 2012 közötti kultúráért felelős államtitkár elmondta: mikor 2010-ben elkezdte munkáját, a kulturális intézményrendszer helyzete tisztázatlan volt, hiszen 1990 előtt a kultúrát az állam finanszírozta ? és mivel pártállami rendszer volt, így elvárta, hogy azt kapja, amit kapni akar: propagandát. A rendszerváltás után viszont ? nyugati mintára ? áruként kezelték a kultúrát, tehát ha mutatkozott rá kereslet, akkor eladható volt. Ez a két hozzáállás teljes zavart eredményezett a fejekben ? emiatt van szükség hibrid megoldásra, olyanra, amely a kormánynak és a művészeknek is megfelel. Ezt az építkezést 2010-ben elkezdték, de hatalmas volt a nyomás: miközben az állam szerette volna finanszírozni a kultúrát, úgy nem volt rá képes, ahogy azt a kulturális szereplők elvárták volna. Emellett 2010-ben töltötte be Magyarország az Európai Unió (EU) soros elnökségi tisztjét, ezért az EU felől is komoly elvárások érkeztek.
L. Simon László országgyűlési képviselő, 2012 és 2013 közötti kultúráért felelős államtitkár problémaként emelte ki, hogy 1990 óta nem működik a magánmecenatúra, annak kultúrája nem épült ki, és ezen a TAO-rendszer bevezetése sem segített. Utóbbi ? mint a volt államtitkár hangsúlyozta ? komoly reformra szorulna. Hangsúlyozta, hogy támogatni kell az aktuális kulturális kormányzat ízlésétől eltérő esztétikai értékű alkotásokat is, ugyanakkor az is fontos, hogy nem szabad engedni szűk csoportérdekek nyomásának.
Dr. Hoppál Péter országgyűlési képviselő, 2014 és 2018 közötti kultúráért felelős államtitkár elmondta, hogy 2014-ig az ország gazdasági háttere stabilizálódott, kitettsége javult, ám a kulturális területet érintő költségvetés tervezésekor még óvatosak voltak. Ugyanakkor 2014-től megerősödött a magyar kultúra pozíciója, ami az erőn felüli vállalásoknak köszönhető, melyek annak érdekében történtek, hogy a társadalmi immunrendszer megerősödjön és ?a globális kultúrharc ne sodorjon el minket?. A volt államtitkár felidézte az ő idejében elindított kulturális alapellátás programját, mely 2018-ban is folytatódik. Emlékeztetett: a projekt lényege, hogy ne mondjanak le az alacsonyabb társadalmi rétegekről, a kisebb, szegényebb településekről, és az ott élők is hozzájussanak alapvető kulturális értékekhez. Emellett fontos a közönségnevelés is, hiszen évek múlva is lennie kell olyanoknak, akik Kányádi Sándort olvasnak és Bartók Bélát hallgatnak, ismerik és megértik műveiket. ?Több kultúra mindenkinek = boldogabb társadalom? ? tette hozzá Hoppál Péter. Ugyancsak államtitkársága alatt született meg a mindennapos éneklés kezdeményezése, amely kapcsán kiemelte: ?Az összes színű kormány hibája, hogy az énekórák száma heti egyre csökkent, és hogy a Kodály-módszerrel pedig a rendszerváltás után nem törődtek. Holott a kutatók is bizonyítják: a művészeti nevelés stimulálja az agyat és segít, hogy más területen is jobban teljesítsünk? ? mutatott rá Hoppál Péter.
Fekete Péter jelenlegi kultúráért felelős államtitkár elmondta: a kerekasztal-beszélgetés legfontosabb értékének azt látja, hogy a ?nagy öregek? mellett ülhet és tanulhat tőlük. Az államtitkár beszámolt angolszász és békéscsabai tapasztalatairól, majd hangsúlyozta: államtitkárként tovább kívánja vinni, amit elődei elkezdtek, többek között a kulturális alapellátás programját. Fekete Péter felelevenítette, hogy ő maga 18 évesen ment ki külföldre, de tudta, előbb-utóbb hazatér és a kint megszerzett tapasztalatait Magyarországon, hazája érdekében kamatoztatja majd. A TAO kapcsán megjegyezte: a rendszerben nagyon sok lehetőség rejlik, de mindenképpen szükségesek módosítások.
