A két ország intézményes kulturális együttműködése 1935. november 2-án kezdődött, amikor a magyar és a lengyel közoktatásügyi miniszter ünnepélyesen aláírta azt a megállapodást, melynek értelmében - második ilyen típusú intézményként a lengyel fővárosban - Magyar Intézet kezdhette meg működését a Varsó központjában található Staszic-palotában.
Működését azonban csakhamar félbeszakította a világháború és a német megszállás. Az újranyitásra végül 1948-ban kerülhetett sor, amikor a szovjet mintára kötött államközi szerződés keretében, a kommunista diktatúra feltételei közt az Intézet ismételten megnyitotta kapuit először a Háromkereszt téren (1948-1964), majd a Dzserzsinszkij térnél. Figyelemre méltó, hogy bár erőteljesen próbálták a sematikus kommunista pártideológia nyomvonalán szervezni a programokat, az Intézet mégis ezer szállal kötődött a háború előtti polgári közönségéhez, és nem utolsósorban a Magyarország által befogadott lengyelekhez, akik mind a mai napig fontos vendégek az Intézetben.
Hammerstein Judit beszédében emlékeztetett: ?1956-ban az Intézet - bár hivatalosan zárva volt - a magyar forradalom iránti lengyel szolidaritás egyik szimbolikus központja lett. Diákok álltak díszőrséget az épület előtt, nyílt utcai pénzgyűjtést rendeztek a harcoló Magyarország megsegítésére. A varsóiak tömegesen nyilvánították ki együttérzésüket: virágokat helyeztek el, gyertyákat gyújtottak és kiragasztották Franciszek Starowieyski Könnyező galamb című grafikáját.?
A Varsói Magyar Intézet 1972-ben költözött be a Marszałkowska 80. szám alá, ahol közel négy évtizedig lelt otthonra, s ekkor illeszkedett be véglegesen a lengyel kulturális élet szövetébe. Az Intézet tevékenységének köszönhetően Lengyelországban is megfelelő fogadtatásban részesült a magyar filmes aranykor a hetvenes években, a magyar zene, a színház világa, a grafikusművészet, vagy az építészet. Legendás találkozók zajlottak a Marszałkowska utcai székhelyen, Daniel Olbrychski, Józef Szajna, Andrzej Wajda, Bohdan Zadura, Krzysztof Zanussi illetve magyar részről Huszárik Zoltán, Illyés Gyula, Jancsó Miklós, Nagy László, Somogyi Győző, Spiró György között.
A rendszerváltást követő esztendők még szélesebb lehetőségeket kínáltak az Intézet számára, hiszen a magyar kultúrát a kilencvenes évek első felében kiemelt érdeklődés övezte Lengyelországban. Jelenlegi székhelyére, a Moniuszko u. 10. szám alá 2009-ben költöztek.
Hammerstein Judit kiemelte: ?2016-2017-ben a Balassi Intézet és a Külgazdasági és Külügyminisztérium magyar kulturális évadot rendez Lengyelországban. A magyar és lengyel partnerek együttműködésében létrejövő eseménysorozat a magyar kultúra jó hírnevének öregbítése mellett lehetőséget kínál politikai, gazdasági, turisztikai céljaink hangsúlyozására, kapcsolataink gyarapítására.?
?Az évad létrejöttének különös aktualitást ad az 1956-os Magyar Forradalom 60. évfordulójára ? tette hozzá a Főigazgató -, s az azt megelőző poznańi munkásfelkelésre való emlékezés. Emellett 2016-ban ünnepeljük a visegrádi együttműködés 25. évfordulóját, valamint Katolikus Ifjúsági Világtalálkozót rendeznek Krakkóban. Gazdag programajánlattal Magyarország Wroclawban is jelen lesz, amely jövőre Európa kulturális fővárosa lesz.?
