Magyar turkológia és Azerbajdzsán

Kultpol

Az eseményen magyar részről megjelent és felszólalt Hazai Cecília, a 2016. január 7-én elhunyt akadémikus lánya, Laszlóczki Imre nagykövet és Hóvári János volt nagykövet, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatója. Azeri részről mások mellett Isa Habibbeyli, az Akadémia elnökhelyettese és Vilayat Gulijev budapesti azeri nagykövet mondott beszédet.

Hazai György nemzetközi hírű turkológus, orientalista, kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja 1930-ban született. ?A magyar keletkutatásnak és az egész magyar tudományosságnak óriási nemzetközi megbecsültséget szerző, régi, nagy orientalista generáció egyik legkiemelkedőbb képviselője volt. Halálával óriási veszteség érte a magyar és az egyetemes turkológiát? ? írta búcsúztatójában Fodor Pál turkológus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója.

 

Hazai György a török népek és a török nyelvek kutatója volt. Nemzetközi mércével mérve is kimagasló tudományos életműve és tudományos közéleti tevékenysége révén ma ő a világ egyik legismertebb és legelismertebb magyar keletkutatója. Török?történelem szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, egyéves szófiai vendégtanárkodást követően négy évig az MTA Nyelvtudományi Intézetében dolgozott. Volt a berlini Humboldt Egyetem docense, majd professzora, 1984 és 1990 között pedig az Akadémiai Kiadó igazgatói posztját töltötte be. Hazai György ? sok más tudományos tevékenysége mellett ? 2000 és 2003 között a budapesti német nyelvű Andrássy Egyetem alapító rektora.

Kutatási területe a török népek és a török nyelvek története. Ezen belül különösen a balkáni török nyelvi viszonyok és kölcsönhatások kérdését vizsgálta. Tudományos munkásságának másik nagy területe a korai oszmán-török nyelvemlékek felkutatása, kiadása és nyelvészeti feldolgozása. A harmadik nagy terület a latin és a cirill betűs átírásos török nyelvemlékek feltárása és értelmezése, amellyel önálló kutatási irányt és külön iskolát teremtett. Az ő nevéhez fűződik (eredetileg német, újabban pedig török nyelven) a török nyelvtörténet és a nyelvtörténeti kutatások monografikus összefoglalása, amely minden török tanszéken kötelező olvasmány.

Munkásságát itthon és külföldön számos alkalommal ismerték el, többek között a Német Szövetségi Köztársaság a Nagy Érdemkeresztet, a Francia Köztársaság a Francia Érdemrend parancsnoki fokozatát, a Török Köztársaság pedig a legnagyobb polgári kitüntetésnek számító Érdemrendet ítélte oda a nemzetközi hírű professzornak.

Forrás: Kultúra.hu/MTA

Fotó: http://science.gov.az/gallery