A Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda országos illetékességgel évente 30?40 új védést mond ki. Nyilvántartásában jelenleg csaknem 50 ezer egyedileg védett műtárgy, és több mint 400 védett tárgy-együttes és gyűjtemény szerepel. Egy műtárgy védettsége annyit tesz, hogy azt tulajdonosa nem viheti ki engedély nélkül az országból, és időnként köteles hozzáférhetővé tenni kiállítás és kutatás céljából. A védetté nyilvánítás alapfeltétele, hogy az adott tárgy a kulturális javak körébe tartozzon, azon belül pedig a szakvélemények alapján kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan legyen.
Műtárgyak védetté nyilvánítása minden nyugati berendezkedésű európai országban létezik. A nemzeti örökség számára fontos műtárgyakat általában törvényi rendelkezéssel ? azaz kategóriák nevesítésével ?, vagy adminisztratív intézkedésekkel nyilvánítják védetté. Görögországban például minden 1833 előtti tárgy védettnek minősül és kiviteli tilalom alá esik. Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában egyedi eljárással nyilvánítják védetté a műtárgyakat. Tehát a műtárgyak védése, helyben tartása nem magyar sajátosság, aminek a mai törvényi szabályozásának alapjait európai, főleg olasz, 1945 előtti minták alapján még a Műemlékek Országos Bizottsága fektette le a negyvenes évek első felében.
A magyarországi kiállításokra külföldről kölcsönadott műtárgyak hazaszállíthatósága teljes mértékben biztosított. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 47. § (2) b) pontja egyértelműen fogalmaz: az országba visszaviteli kötelezettséggel behozott képet nem lehet védetté nyilvánítani. Ahogy az alkotó tulajdonában lévő művet, illetve a magyar kultúrtörténeti vonatkozással nem rendelkező, a tulajdonos által 50 évnél nem régebben behozott alkotást sem. A múzeumi kiállításra behozott tárgyak esetén ? sok más államhoz hasonlóan ? Magyarországon is van lehetőség arra, hogy a tárgyak ?jogi immunitást? élvezzenek, vagyis a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló 2012. évi XCV. törvény alapján a kiállításra behozott tárgyak még bírósági döntés esetén sem foglalhatók le, vagyis teljes mértékben biztosított, hogy hazaszállíthatók legyenek.
Egyébként maga a védetté nyilvánítás is csak meghatározott mértékű korlátozást jelent, ilyen például a végleges kiviteli tilalom, a restaurálás előzetes engedélyeztetése, a bejelentési kötelezettség. Így ez általában nem is okoz gondot a műtárgyak tulajdonosainak: évente csupán két-három esetben fordul elő fellebbezés, ami a védetté nyilvánítások és védettségfeloldások számához képest elenyésző ? 2014-ben például 90 eljárás zajlott.
