A ma is működő, Gerevich Aladár hétszeres olimpiai bajnok kardvívó nevét viselő sportlétesítményt a Budapest100 civil városi ünnep keretében is bemutatták, hiszen az idei programban az éppen centenáriumát ünneplő Bauhaus iskola elvei alapján készült modern épületek kerültek a középpontba. Az épületbejárást dr. Szabó Lajos és György Imre vezette.
A sportcsarnok helyén korábban lóversenypálya állt, 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején pedig beszántották a pályát, mint ?polgári csökevényt?. Az istállók azonban nagyrészt megmaradtak, és egészen a Budapest Sportcsarnok 1982-es felépítéséig használták a rendőrlovak lakhelyéül.
A lóversenypálya megüresedett helyén gyeplabdapálya, majd később a Postás Egyesület sporttelepe működött, mígnem a 30-as évek végén felmerült egy nagy budapesti sportkomplexum terve, hiszen a fővárosban nem volt semmilyen fedett, sportolásra alkalmas csarnok. 1939-ben írták ki a pályázatot az Istvánmezőn található üres területre, a cél egy nagy központi és mellékcsarnok megépítése volt.
A pályázatot id. Rimanóczy Gyula nyerte, aki a magyar modernista avantgárd építészet kimagasló alkotója volt, ő tervezte korábban a Pasaréti és a Bosnyák téri templomokat is.
Először a kisebb mellékcsarnok megépítésére került sor, amelyet 1941 december 6-án, Miklós napon adtak át, nem véletlenül. Az első névadó maga a kormányzó volt, a tervezett - és soha meg nem valósult teljes - épületkomplexumot róla nevezték volna el. Így a ma is álló csarnok a Horthy Miklós Nemzeti Sportcsarnok Kiscsarnoka nevet kapta. A további létesítmények megépítését azonban a háború ellehetetlenítette.
A vasbeton szerkezetes épületet az art deco stílus jellemzi: a kapuktól a lépcsőkorlátokig, a fa széksoroktól a feliratokig minden eredeti szépségében maradt fenn.
A csarnok különleges ékessége a főbejárat fölötti dombormű (relief), amely Kocsis András szobrászművész munkája. A sport születését és fejlődési fázisait ábrázolja a kezdetektől a "modern" sportágakig. Az art deco stílusnak megfelelően az embereket egyiptomi pózban jeleníti meg, vagyis a testet szemből, a fejet oldalirányból ábrázolja.
A sportcsarnokban megrendezett első esemény egy magyar-olasz ökölvívó találkozó volt, amelyet a magyarok nyertek pontozással, 12:4 arányban. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy válogatott ökölvívó mérkőzés olyan jelentőséggel bírjon, hogy egy új sportlétesítmény avatóeseménye legyen. Abban az időben viszont az ökölvívás nagyon népszerű volt, még egy csapatbajnoki forduló jegyeiért is hajnaltól álltak sorba az emberek ? nem nehéz elképzelni, hogy egy válogatott mérkőzést milyen nagy érdeklődés övezett.
Ebben a csarnokban került sor Papp László háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunk legendás első mérkőzésére is, amikor a nézőtérről hívták le bokszolni, mivel a neves csepeli Bicsák Gyulának nem jött el az ellenfele. Az ifjú Papp Laci engedett az unszolásnak, és mindenki meglepetésére meg is nyerte a meccset. Négy nap múlva már újból a Nemzeti Sportcsarnokban lépett szorítóba, élete első válogatott szereplésekor osztrák ellenfele kénytelen volt feladni az egyoldalú küzdelmet. Új legenda született!
A Nemzeti Sportcsarnokban gyakran rendeztek tornaversenyeket is, itt készült a legendás felvétel Keleti Ágnesről, aki csodálatos hajlékonyságát 98 éves korára is megőrizte. Ma ő a legidősebb élő nyári olimpiai bajnok az egész világon.
Az itt megrendezett világesemények közül kiemelkedett az 1950-es asztalitenisz világbajnokság, az 1955-ös férfikosárlabda-Európa-bajnokság és az 1959-es vívó világbajnokság, ahol számos hazai sikernek tapsolhattak a nézők.
Nem csupán a sport, hanem a politika is gyorsan birtokba vette a létesítményt, hiszen 2000 fős férőhelyével jó ideig ez volt a legnagyobb csarnok az országban. Többek között itt tartották meg 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártjának alakuló ülését is.
Mára már sajnos nagymértékben csökkent a Sportcsarnok jelentősége, mivel a mai kor biztonsági előírásai miatt a küzdőtér túlságosan kicsivé vált bizonyos sportversenyek megrendezéséhez. Így ma már csak néhány sportág képviselői tudják használni a létesítményt, az utóbbi időben közülük is leginkább a vívók vették birtokukba. Az évek során két kisebb csarnokkal is kiegészült az épület, amelyben vívók százai edzenek nap mint nap.
Nem véletlen, hogy a csarnok jelenleg is egy vívó nevét viseli: 2010-ben, születésének 100. évfordulóján hazánk legeredményesebb - 7 olimpiai bajnoki címmel rendelkező - olimpikonja után kapta a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok nevet. Gerevich Aladár első bajnoki címét 1932-ben nyerte Los Angelesben, és 1960-ban Rómában ? 50 éves korában(!) - még tagja volt az aranyérmes kardcsapatnak.
Remélhetőleg a jövőben is számos kulturális és társadalmi rendezvénynek tud helyt adni - a sporteseményeken túl - ez a rendkívül elegáns, páratlan épület.
