Megérkezett az Augsburgi Egyetemi Könyvtárba a Salzmann-gyűjtemény. A 14 ezer, zömében első kiadású kötetet tartalmazó kollekció a Harmadik Birodalom törvényei szerint bezúzásra, elégetésre, betiltásra ítélt művet tartalmaz. A példányok egy részét a szerzők dedikálták, némelyekben bejegyzéseik is megtalálhatók. Georg P. Salzmann 40 éven át tartó kutatásának köszönhetően többek között Hans Fallada, Ödön von Horvath, Erich Kästner, Franz Kafka, Egon Erwin Kisch, Klaus Mann, Thomas Mann, Erich Maria Remarque és Arthur Schnitzler tollából származó műveket sikerült összeszedni. A gyűjtemény célja, hogy kézzelfoghatóvá tegye a nácik által halálra ítélt német irodalmi kultúrát. Érdekesség, hogy az 1933. május 10-i könyvégetés "bibliográfiáját" egy könyvtáros állította össze.
A Salzmann-gyűjtemény nem csupán a száműzött alkotók műveit tartalmazza, hanem egyes Németországban maradt írók is képviseltetik magukat benne. A kollekció egyedülálló, hiszen a szerzők teljes munkásságát bemutatja. Németországban eddig úgy tartották, hogy Alfred Kantorowicz ún. Német Szabadság Könyvtára 1941-ben Párizsban teljesen megsemmisült, aminek következtében ezek a művek nemcsak a könyvespolcról, hanem az emberek emlékezetéből is végleg eltűntek. Ezáltal válik érhetővé a berlini Bebelplatzon található könyvégetési emlékmű jelentősége, ahol a pusztulást egy lesüllyesztett terem üres polcokkal szimbolizálja.
Volker Hoffmann, a Müncheni Egyetem professzora szerint a gyűjtemény mintegy 100 szerző műveit tartalmazza, a klasszikus szerzők művei mellett olyanokét is, akik kevésbé voltak jelentősek, ugyanakkor a Harmadik Birodalom ki akarta törölni őket az emberek emlékezetéből. A kutatás résztvevői szerint mindenképp szükséges, hogy a szerzői életművek kiegészüljenek az 1933-1945 közötti időszak alkotásaival. Erre már a frankfurti német bibliográfia kísérletet tett, amikor a belső emigráció folyóiratait és antológiáit gyűjtötték össze. A kollekció tehát különleges történelmi és kulturális értéket képvisel: a demokratikus Németország erkölcsi alapjának fontos pillére.
A manapság pangó antikváriumokban lehetetlen lenne ezeket a könyveket beszerezni. A korábbi pénzügyi nehézségek miatt felmerült a Salzmann-gyűjtemény esetleges eladása is. Az egyik amerikai egyetem be is jelentkezett, de Salzmann elutasította, mert azt akarta, hogy a könyvek Németországban maradjanak. További problémát jelentettek a nem megfelelő tárolási körülmények, ezért is döntöttek az állományvédelmi szempontból kielégítő épületbe szállítás mellett. Az első kiadású művek komoly érdeklődésre tarthatnak számot: egy virtuális könyvtár kialakításával bárki megszemlélhette a különböző sajtótermékeket, az Augsburgi Egyetemi Könyvtárban pedig a kutatás számára hozzáférhetők az eredeti művek.
