Szinte minden cikkben hobbizenekarként definiálják A Kutya Vacsoráját. Mit gondoltok, helyesen?
Varga Livius: Siralmasan alacsony a gázsink ? ezt nevezik hobbizenekarnak. Vagy?
Gerdesits ?Faszi? Ferenc: Szerintem a hobbi a kisvasút meg a horgászat. Ahogy öregszem, egyre inkább azt érzem, hogy ez a zenekar nem hobbi, hanem küldetés.
Köles István Jr.: A Kutya Vacsorája egy nem létező szabadidő-zenekar, a tagoknak ugyanis nincsen szabadidejük, és mivel a hobbihoz ez kell, ezért hobbizenekarnak sem lehet nevezni. Ez egy formáció, amely a nem létező szabadidőben tevékenykedik.
G.F.: Valójában Livius fogalmazta meg jól: alacsony a gázsink, ezért az újságírók hobbizenekarnak neveznek minket ? nem értik, hogy miért játszunk.
V.L.: A Kutya Vacsorája minden egyes tagjának szenvedélye ez a zenekar ? nem tudja nem csinálni. Teljesen mindegy, milyenek a körülmények, nem siránkozunk, hanem megpróbálunk máshogyan talpon maradni. Ezt csak azért sem adjuk fel, mert olyan témákról zenélünk, amelyekről máshol nem.
Miért nem?
V.L.: Mert minden zenekarnál másképp állnak össze a bolygók, nem ugyanaz jöhet létre az egyiknél, mint a másiknál. Akinek több zenekara van, tudja, hogy mindegyik külön univerzum, a tagoknak eltérő intenciói, ízlése, energiaszintje van, amiből bizonyos határok között sokféle zene megszülethet, míg egy másik zenekarban egy másfajta univerzum nyílik ki. Nekünk most egy olyan, amelyet sem az nem tud leverni, hogy nem vagyunk a legjobban favorizált fesztiválsztárok, sem pedig az, hogy ritkán tudunk találkozni, mert a fő zenekaraink élveznek elsőbbséget.
Bánt titeket, hogy nem vagytok fesztiválkedvencek?
V.L.: Igen, fájlalom, mert mindenfelé szeretnénk menni A Kutya Vacsorájával, de ? biztos jogosan ? jelenleg a fesztiválszervezők szemében olyan az ázsiónk, hogy még az útiköltség sem jönne ki. Természetesen mindenhol vannak barátaink ? a fesztiválszervezők között is ?, de ők nem fognak barátságból pénzt adni, csak akkor, ha látnak bennünk valamit. Zsebből finanszírozni pedig nem tudjuk, habár sok mindent fizetünk így, de az, hogy bagóért végigjárjuk a fesztiválokat, ellene megy mindannak, amit mi akarunk. Mindemellett viszont teljesen jó kis klubkoncerteket tudunk adni, havonta egyet, és anélkül, hogy ezzel elégedettek lennénk, mégis meg vagyunk elégedve.
G.F.: Nehéz a helyzet, hiszen mindenki több helyen játszik, csupa foglalkoztatott muzsikus van a zenekarban, ezért a fesztiválszervezők eleve a fő zenekaraink kapcsán gondolnak ránk. Ha ez kicsit megváltozna az agyukban, akkor jobb eséllyel indulnánk, azonban időnk akkor is kevés lenne.
Tíz éve, 2003-ban alapítottátok (Faszi és Livius ? a szerk.) A Kutya Vacsoráját, abban az időben, amikor Kiss Tibi rehabon volt, így a Quimby épp nem létezett, és a fennmaradása is kérdésesnek látszott. Ebben az ?űrben? a Kutya valamiféle zenei pótléknak indult?
V.L.: Quimbyt frontember nélkül bajosan csináltunk volna ? ugyanakkor ott buzogtak bennünk a fennmaradó kreatív energiák, ilyen szempontból tehát igaz lehet, amit mondasz.
G.F.: Egyszerűen akkor volt lehetőségünk és időnk létrehozni a zenekart. Már előtte is dolgoztunk rajta, de akkor találtuk ki azt az okosságot, hogy lekötöttünk egy Kutya-koncertet a Szigetre, így kénytelenek voltunk összehozni a zenekart és írni pár számot.
K.I.Jr.: Amikor A Kutya Vacsorája elkezdett fellépegetni, előfordult, hogy megkértek minket, játsszunk el egy Quimby-számot is. Ám mi ezt soha nem tettük meg, fel sem merült bennünk ? pont azért, mert a Kutya mindenkinek külön bugyor a lelkében ? főleg Liviusról és Fasziról beszélek. Ez a zenekar másról szól, eltérő energiákat mozgat meg a tagokban, de persze lehetséges, hogy van ráhatás egymásra, irigykedés viszont semmiféleképpen nincs a dologban.
G.F.: Hogyne lenne a fesztiválok tekintetében. Nem csak a Quimbyvel szeretnénk nagyszínpadon játszani.
Azért az idei tusványosi fesztiválon megadatott ez a lehetőség.
V.L.: Peckesen is jártam egy hónapig!
G.F.: Pontosan erre szerettem volna utalni ? ugyanis ott fogalmazódott meg benne, hogy jobban rá kellene feküdnünk erre a dologra, mégis csak kellene fesztiválozni, illetve komolyabb helyszíneken és időpontokban megmutatni a zenekart.
A Kutya Vacsorájában Livius a frontember. Mekkora teret kapnak a többiek ? például ének tekintetében?
G.F.: Zolika (Nemes Zoltán ? a szerk.) és Vasti (Vastag Gábor ? a szerk.) például az új anyagban végre hajlandó lesz énekelni. Igazából eddig sem arról volt szó, hogy a többieket nem hagyta Livius: egyszerűen csak nem akartak ily módon is szerepelni.
V.L.: Ami a szövegeket illeti: eddig egyszer küldött egyet Junior, ám azt a szöveget nem engedtem be, mert nem volt az én világom, habár elég ?kutyás? írás lett, ezt azért hozzáteszem. Bevallom, gonosz módon úgy tettem, mint aki nem kapta meg tőle a levelet. Erről eddig mélyen hallgattam ? tíz éve szunnyad a lelkemben ?, most azonban bocsánatot kérek (nevet). Visszatérve: Vasti szokott mondani néhány rímet, szófordulatot, de nem komoly szinten. Valójában az, hogy én énekeljek a zenekarban, fontos ügy a számomra. Több szövegötletem van, mint amennyi szám születik, éppen ezért sajnálnám bárkinek a dalát előadni ? ez persze változhat, de nem hiszem, hogy fog (nevet).
K.I.Jr.: Livius az alfahím, ő áll elöl, mindenki vele azonosítja, és ez így van jól. Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy A Kutya Vacsorája nem annyira személyiségvezérelt produkció, mint amilyennek kívülről tűnhet. Sokkal inkább a zene és a végeredmény vezérel bennünket.
V.L.: A Kutya Vacsorája egyik nagy előnye, hogy kertelés nélkül megmondjuk egymásnak a véleményünket. Ha valaki hoz valamit, azt ugyanolyan könnyen leszarozzuk, mint ahogy piedesztálra emeljük ? akár másodpercenként váltakozva. A lényeg, hogy mindenki következetes magához, nincs óvatoskodás. Nekem is megmondják a többiek, ha valami rossz, és ha együttesen így gondolják, akkor elhiszem, hogy négy ember ízlése több lesz, mint az enyém egyedül. Tanulom az alázatot, hogy halálom előtt Buddhává váljak (nevet).
Ebből a remek összhangból mikor lesz újabb lemez?
V.L.: Három dal kell még az albumhoz, úgyhogy majdnem készen vagyunk. Ha januárban és februárban találunk mindenki számára megfelelő időpontot a stúdiófelvételre, akkor talán február közepén elkészül ? ám ha nem tudunk egyeztetni, akkor megint bizonytalan lesz a helyzet, hiszen beindulnak a Quimby-koncertek is.
K.I.Jr.: A lényeg az, hogy ha elkészül egy lemez, akkor nagyot szóljon: mi is éhesen tudjunk játszani, és a hallgatóság is éhes füllel jöhessen.
Fontosnak tartjátok, hogy fizikai formátumban is megjelenjen az album?
G.F.: Livius nem, én igen. Nekem elég határozott és kiforrott véleményem van ezzel kapcsolatban. Manapság számtalan zenekar választja azt az utat, hogy nem foglalkozik hagyományos hanghordozókkal, holott a kézzelfoghatóságot valójában nem lehet megkerülni, csak az ideológiát gyártogatják hozzá. Hülyeség azt mondaniuk a ?szakembereknek?, hogy azért nem érdemes cd-t kiadni, mert a fiatalok úgyis csak egy-egy számot másolnak át, vesznek fel az eszközükre. Ez azóta így van, hogy az ötvenes években feltalálták a magnetofont, és akkor is volt lemez, mint ahogy most is van. Ez nem lehet érv. Egyébként én például nem vagyok nyugodt, ha egy zenekartól nem hallgatok meg egy egész lemezt. Aki úgy tud véleményt alkotni, hogy csak egy-két dalt hallott, na, az az igazi ?szakember?.
A régebbi számokat nem szoktátok átdolgozni, javítani, felújítani?
V.L.: Az improvizációs faktor minden koncerten megvan, semmi sem úgy szól, mint a lemezen. Két koncert között kevés változást észlelsz, de például két év különbséggel egészen máshogy szólnak a dalok ? de ezeket egyáltalán nem kell lepróbálni.
Igen, többször is említettétek, hogy ti nem próbáltok, nálatok ilyen nincs.
V.L.: Nincs, ahogy az sem, hogy elkezdjük megbeszélni, mi hogyan legyen, aztán egymásra nézünk, ha nem úgy van, ahogy eredetileg elterveztük. Egy fenét: hat lélek együtt rezeg és változik, ami mindenkinek jó.
A közönségnek is. Apropó közönség: ?Édes fanatikusoknak tartom azokat, akik Kutya-koncertre járnak? ? mondtad, Livius, egy interjúban. Javíts ki, ha tévedek, de kicsit úgy éreztem, nem túl pozitív megnyilatkozás volt ez.
V.L.: Pedig semmi rosszindulat nem volt benne, sőt. Egyébként, ha már ezt említed: megérkeztünk A Kutya Vacsorája egyik sarkalatos pontjához, amiért mindenki itt van. Nem baj, ha kétértelmű egy szöveg, mert az provokáció arra, hogy nézz utána. Én például soha nem szoktam szájba rágni dolgokat, de nem is szállok el olyan költői képekkel, amelyeket mindenki máshogy fejtene meg. Sosem írok olyan szöveget, amely annyira absztrakt, hogy nem lehet összerakni ? általában egy történést mesélek el. Nagyon vaskalapos ember vagyok, tehát a metaforát arra használom, amire való, nem arra, hogy ködösítsek csak azért, mert úgy jobban néz ki a szöveg. Számomra az a metafora, amelyet azért nem mondok ki, hogy menj utána, jöjj rá, és aztán gondolkodj el rajta. A szájbarágás túl direkt. Pontosan annak írok, aki érti, a többieknek pedig nem, mert én egy rátarti, intellektuális fanyalgó vagyok, aki magát entellektüelnek képzeli ? pedig csak egy Duna-parti suttyó, akinek a kedvenc ruhadarabja a gumicsizma (nevet).
G.F.: Valamint azért nincs szájbarágás, mert ez a művészet. Ha mindenkihez szólni akarnánk, az rohadtul kommersz lenne, vendéglátós. Nem, a művészet az, hogy aki érti, majd megtalálja és megszereti.
(Fotók: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu)
