Kastélyházibuli, ahol nincs se kordon, se backstage

Hogyan állította össze a szervezőgárda az idei fesztivált egy év kihagyást követően?

Nem nehezítette meg a szervezést az egyéves kihagyás, hiszen mindannyian zenei területen dolgozunk, a mindennapjaink része a zeneipari tevékenykedés. Ugyanott folytatjuk a fesztivált, ahol abbahagytuk. A La Boum! egy kastélyházibuli, amit valójában a saját szórakozásunkra csinálunk. 

A kastély befogadóképessége szabja meg a fesztivál méretét, ebből kifolyólag mindössze hétszáz főt tudunk befogadni. Ezt egyáltalán nem bánjuk, mert a La Boum! egyik lényege a boutique fesztivál jelleg, tehát az, hogy ez nem egy tömegrendezvény.

Mit gondolsz, miért tud katartikus élményként hatni a látogatókra ez az intim hangulatú fesztivál?

Szerintem épp azért, mert intim. A nagy fesztiválokon rengeteg ingerre vagyunk kondicionálva: a brutális hangerőre, a minket körülvevő márkafeliratokra és arra, hogy öt színpadon egyszerre szól a zene – ez utóbbi miatt rohangálnunk kell a túltengő programok között, ami sokakat feszültté tesz, feszülten viszont nem lehet a maga teljességében megélni a pillanatot. Épp ezért – hogy a letisztult környezetben teljesen figyelni tudjunk a jelen történéseire – nálunk nincsenek párhuzamos programok.

Szeretem a másik végletet is, sok Budapest parkos és nagy fesztiválos koncertet szervezünk az előadóknak, akikkel dolgozunk, de úgy érzem, jó, hogy jelen van a fesztiválpiacon a La Boum! által képviselt – és a nagy fesztiváloknál jóval ritkábban előforduló – véglet, ahol bensőséges, már-már baráti környezetben szórakozhat és élvezheti a zenét a közönség. Ez egy emberközeli rendezvény, ahol nincsenek lezárt backstage-ek, mindenki együtt van a térben.

Tavaly miért nem szerveztétek meg a fesztivált?

Az egyik szervezőtársam – Czeglédi Szabolcs – az Egyesült Államokba költözött, és nélküle nem volt kedvem megcsinálni. Viszont nagyon sokan mondták, hogy hiányzik nekik a La Boum!, ezért úgy éreztem, szükséges a folytatás. Itt hozzáteszem, hogy azért is ritka a hozzánk hasonló boutique fesztivál, mert a pár száz fős közönség által vásárolt belépők aligha fedezik a helyszín, a színpadtechnika és a zenekarok költségét, így egy ilyen rendezvény megszervezése inkább nevezhető szórakozásnak vagy szerelemprojekt megvalósításnak, mintsem jó üzletnek. Szerencsések vagyunk, hogy a kezdetektől fogva vannak partnereink – a Mastercard és a K&H –, akik tudnak azonosulni a küldetésünkkel és támogatják a fesztivált, ami az ő támogatásuk nélkül nem is tudna megvalósulni.

Hogyan született meg bennetek 2019-ben a fesztiválszervezés ötlete?

Egy – a zenészbarátaimmal folytatott – beszélgetés során jött az ötlet a Covid ideje alatt. Zenészekként hozzá voltunk szokva, hogy tavasszal indul a szezon és őszig koncertezünk, fesztiválozunk, de a járvány miatt ez épp nem volt adott. Mindannyian otthon ültünk egy szokatlanul tétlen állapotban. Kitaláltuk Szaszával (Czeglédi Szabolcs, a Middlemist Red és a Platon Karataev egykori menedzsere – a szerk.), hogy szervezünk egy közös főzőcskézős, dumálós, zenélős bandázást azokkal a zenekarokkal, amelyekkel baráti viszonyban vagyunk. Mire megszerveztük ezt az összejövetelt a Bohemian Betyars, a Fran Palermo, a Middlemist Red és a Platon Karataev néhány tagjával, változott a szabályozás, és már lehetett kültéri rendezvényeket csinálni, így kinyitottuk a „kaput” a közönségnek.

Miért forgattatok dokumentumfilmet az első La Boum!-ról?

Az volt a FangaFanga kreatív ügynökséggel közös tervünk, hogy csinálunk egy korlenyomatot: megmutatjuk az otthon ülős, elszigeteltségben töltött nyár utáni találkozást. Ez olyan jól sikerült, hogy az elkészült film négy éven át megtekinthető volt az HBO Maxon. Érdekesség, hogy a forgatás ideje alatt még nem tudtuk, hogy a következő évben is megszervezzük a fesztivált.

Mi alapján állítjátok össze a fellépő előadók, zenekarok listáját?

Az első La Boum!-on hasonló zenei műfajban alkotó zenészek koncerteztek, de évről évre tágult a zenei spektrum – fellépett nálunk a Nasip Kismet nevű török zenekar, és Víg Mihály is játszott nálunk éjszaka a parkolóban egy zongorán.

Mivel ez egy kicsi fesztivál, összesen tizenöt fellépővel számoltunk. Van egy kis és egy nagy színpadunk – ezeken este tizenegyig tart a buli, ami ezt követően a bálteremben folytatódik főként DJ-k által játszott elektronikus zenével.

Mi az idei line up?

Az első napon Kolibri és Co Lee a headlinerünk, a második napon a Wavy kollektíva és a Fran Palermo. Mellettük lesz We Plants Are Happy Plants – akit a köztünk lévő kapcsolat eredményeképp láthat kivételesen fesztiválon a közönség –, Samurai Drive-, Palo Canto- és Sierra Delta-koncert, Simon Márton költő közös műsort ad elő Klausz Ádám dobossal, és idén is lesznek „titkos koncertek”.

Titkos koncertek?

Kaparós sorsjegyeket rejtünk el a fesztivál területén, amiket megtalálva és lekaparva exkluzív koncertélményben részesül húsz ember, a fellépők kiléte meglepetés. Ezáltal megjelenik egy kis varázslat – hozzáteszem, a légkör varázslatos jellegére a szó szerint ragyogó vizuálunk is abszolút ráerősít. Köszönet érte Csiszár Matyiéknak!

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu