A Liget Projekt keretében épülő új Néprajzi Múzeum előkészületei jól haladnak ? mondta el Kemecsi Lajos főigazgató. ?Azt a térszervezésből már tudjuk, hogy nem egyfajta állandó kiállítás kap majd helyet a múzeumban. Mindenképpen berendezünk egy olyan egységet, amely a néprajztudomány, a népi kultúráról való gondolkodás és az intézmény történetét mutatja be, látható lesz egy tematikus kiállítás csaknem 2500 négyzetméteren, és állandó kiállításként fogható fel a látványraktári rész is, ahol akár a kerámiák készítésének módját is felfedezhetik az érdeklődők, de állandó tárlatként alakítjuk ki a gyerekmúzeumi kiállítást is? ? mutatta be az állandó tárlat négy részét a főigazgató. Mindez összesen 3500 négyzetméteren kap majd helyet, a mostani csaknem háromszoros területén. Mint megtudtuk: a költözést a kapuzárást követően, 2017. december 31. után kezdik el, és 2018-ig tart majd, hogy 2019-ben már az új helyen nyithasson meg a múzeum.
A 2017-es évben nyitva áll ugyan a látogatók előtt a Néprajzi Múzeum, ám az épületen belül folyamatosan zajlik a költözésre való felkészülés. ?A közelgő költözés miatt a múzeum exkluzív tárlatvezetésekkel kedveskedik majd a látogatóinak, hiszen ebben a formájában alig láthatják már viszont az épületet az érdeklődők. Abba ugyanis visszakötözik annak jogos tulajdonosa, a Kúria, így csak azok látogathatják a jövőben, akik ügyeket intéznek a Legfelsőbb Bíróság épületében.?
Viszont éppen ezért az eddiginél több alkalmat ragadnak meg arra, hogy az épületet megmutassák a látogatóknak. Így lesz ez a Múzeumok Éjszakáján is, és továbbra is rendeznek kiállításokat a külső helyszíneken, az Erkel Színházban például a bemutatókhoz kapcsolódva állítanak össze egy-egy tárlatot, legközelebb a West Side Story című előadás mellé az East Side Story címűt. Persze helyet adnak még a World Press Photo kiállításának is ősszel, ahogy eddig is, ráadásul a szervezők már most felkeresték őket, hogy a jövőben is a Néprajzi Múzeumban szeretnék fogadni az érdeklődőket.
A most nyíló tárlaton a lábbelik kulturális sokszínűségét bemutató kiállításban egymásra reflektálva mutatkozik be a múzeum hazai és nemzetközi gyűjteménye ? ezzel már a Ligetben épülő múzeum új irányvonalát is megadják, ahol szintén a nemzetközi és a magyar gyűjteményt vegyítik. A mostani különleges anyagban az ausztrál vérbosszú cipőtől a japán getáig, az indiai faszandáltól a gyöngyös hanti női cipőig, a sziú mokaszintól a kalocsai mester által készített rózsás női cipőn át a kínai lótuszcipőig csaknem háromszáz pár izgalmas lábbeli látható. A látogatók megtekinthetik a japánok papucsszerű lábbelijeit is, amelyek mamuszt helyettesítő darabok, és a vezetésen azt is elárulták: régen az elkoptatott papucsok, cipők számával jelezték, hány kilométert hagyott már maga mögött a viselője.
A kiállítás a Néprajzi Múzeum gyűjteményének egy tárgytípusa, a lábbelik példáján mutatja be a néprajzi tárgy idő- és térbeli változatosságát, használatának és jelentéseinek gazdagságát. Kísérletet tesz arra, hogy a múzeum Kárpát-medencei és nemzetközi lábbelianyagának jelentős részét, csaknem kétszáz év különféle tárgyait egymás mellé helyezve a merítést együtt értelmezze. Kulturális kalandozásra hív: a magyar vidék, Európa és távoli földrészek reprezentánsainak aprólékos megfigyelésére. A kiállítás nem teljes öltözetek részeként láttatja a lábbeliket ? a ?viseletkiegészítők? ezúttal főszerephez jutnak. Az anyag nincs időrendi sorba rendezve, és régiók szerint sem illesztették össze őket. A bevezető három példa ? bocskor, csizma, paduka ? kibontása és a mezítlábasság terme után a tárgyakat a hétköznapok és az ünnepek fogalma köré csoportosították a kurátorok. Éghajlat, földrajzi és épített környezet, életmód, vallás, társadalmi nem, életkor kategóriái tagolják tovább az anyagot.
A különleges kiállításban többek között látható az obi-ugor asszonyok gyöngyös cipője, ?30-as évekből származó pamutfonalas magyaros-népies női cipő, gyöngyház berakásos török fürdőcipő, indián mokaszin és a zsugorított lábra való kínai lótusz cipő is, hogy csak néhányat említsünk a legérdekesebbek közül. Emellett egy kalotaszegi falu, Inaktelke utolsó susztere műhelyének részletét is rekonstruálják. A műhely értékét az adja, hogy dokumentálni lehet a benne zajló összes munkafolyamatot, illetve olyan mester életét és munkásságát idézi meg, aki hosszú évtizedekig meghatározó alakja a volt a kalotaszegi tárgyalkotó népművészetnek.
A kiállítás urátorai Fülöp Hajnalka, Katona Edit, Kerezsi Ágnes, Sedlmayr Krisztina.
A múzeumban március 5-én egyúttal a Néprajzi Múzeum Napját is megünneplik: egész napos, ingyenes, nyitott rendezvényre várják az érdeklődőket, ahol színes programokon keresztül tekinthetnek be a szakmai munka eredményeibe és kulisszatitkaiba.
Takács Erzsébet
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
