Ruhám az otthonom: ezt hirdetik a portfóliók és az elkészített vizsgadarabok. Ez az otthonosság néhol konkrét építészeti idézetekben, máskor az intimitást megengedő, de racionálisan formált öltözetekben is meghatározó az idén. Tubusruha, esőköpeny és bevásárlószatyor városi nomádoknak, újrahasznosított műanyagból, vagy hátizsák, aminek befogadóképessége hosszanti cipzárokkal a végtelenségig bővíthető. A reprezentáció szinte teljesen eltűnt, és helyébe a használhatóság, a tárgyak alkalmazkodása lépett. A variálható ruhák és az egyszerű, könnyed, intelligens kiegészítők már nem is a divat, hanem a design területéről jönnek, ahol a termék élete az anyag előállításától a hulladék hasznosításáig tart, és a tervező a folyamat egészében gondolkodik.
A hazai formatervezés új irányai a textilt, ezt a sokáig nehezen változó területet is meghódították, ezek a diplomamunkák egy alaposan átgondolt, minden elemében tudatos tervezői attitűdöt mutatnak. Ennek azonban az innováció mellett legalább ilyen fontos eleme a műfaji hagyományok újraértelmezése is. Fonyódi Györgyi haute couture modelljein a bronzszínű selymek hajtogatásai az építészetből ismert folding fogalmát és a klasszikus női ruhadíszeket együtt idézik fel, Gáspár Viktória XX. század eleji szabásokból újított kortárs ruhái finom historikus idézeteket szőnek a mai használatba. Barabás Szabolcs modelljei kitágítják a természetes anyag fogalmát, ahogyan a lazán kötött felület finom, viselésre alkalmassá tett rézhálóval folytatódik. Újfajta gondolkodás jelenik meg Póczos Valériának a klasszikus modernizmus formaelveit követő, de újrahasznosított műanyagból készült együtteseiben és Kelemen Dóra transzparens modelljeiben, melyekben a test és a ruha közötti intim tér kerül a középpontba.
A legerősebb ötlet mégsem az öltözettervezés témájában jelent meg, hanem Horváth Beatrix hajtogatott textilbútoraiban és még átütőbben Siető Linda cipzárral alakítható foteljeiben - utóbbiak kifejezetten a jövő bútorai, alighanem egy egész tervezői pálya épül majd rájuk.
