„Láng van szívemben” – Petőfi körút 200

A Petőfi körút 200 kiállításlánc nemrég nyílt meg két magyar és három felvidéki város múzeumában. A balassagyarmati, a rimaszombati, a losonci, a füleki és a szécsényi városi múzeumban megnyílt öt tárlatot a költőzseni 1845-ös Nógrád és Gömör vármegyei utazásának emléke köti össze. Petőfi életművének különböző szeleteit állították a középpontba abban a reményben, hogy az egyes tárlatok a többi számára is kedvcsinálóként szolgálnak. A határon átívelő kiállítás-sorozat Petőfi legendás hazaszeretetére alapozva kívánja erősíteni a nemzeti összetartozás érzését.

Az összekapcsolódó öt helyszín közül Szécsény a szabadságot állítja a középpontba, Rimaszombat a barátságot, Losonc pedig a szerelmet helyezi előtérbe. Balassagyarmat Petőfi költészetének népies vonásait, Fülek pedig a költő életében szerepet játszó etnikai viszonyokat vizsgálja.

A Balassagyarmati MNM Palóc Múzeum a költőhöz köthető népiességet és népi kultuszt vizsgálja, Petőfi népies zsánerfigurái állnak a tárlat középpontjában. A verssorok tárgyi illusztrációt kaptak: a paraszti életet megjelenítő költeményekhez illő pásztorfaragásokat, áttört palóc padhát betéteket, fazekas termékeket, hímzéseket, viseletdarabokat láthatnak az érdeklődők a balassagyarmati múzeumban.

A losonci Nógrádi Múzeum és Galéria kiállításának mottója: „A szerelem mindent pótol, s a szerelmet nem pótolja semmi”. A költő 1845-ös losonci tartózkodását két vers is megörökíti: az egyik múzsája A varróleány volt, míg a másikat P...y Vilma kisasszonyhoz címezte a költő. A fellángolások után ismerkedik meg Petőfi leendő feleségével, Szendrei Júliával, szerelmi költészetének kiteljesedését a kiállítás is végigköveti, Losonc városának 1849-es pusztulását pedig párhuzamba állítják a költő tragikus halálával.

A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum Petőfi legendás felvidéki barátságait mutatja be. Még ma is áll a ház a városban, ahol a költő egykor megszállt: „H. barátom látott el R.szombatban létem alatt szállással” – olvasható az Úti jegyzetekben és a ház falán az emléktáblán. A tárlat felidézi Kerényi Frigyes, Tompa Mihály és Petőfi legendás hármasának költői versenyét, amelyet egy kis erdei lak ihletett. Az 1845. május végi látogatás alkalmával Gömör megye tiszteletbeli táblabírájának választották Petőfit, a kiállítás megemlékezik e jeles eseményről is.

A Füleki Vármúzeum kiállítása Petőfi szlovák nemzetiségére fókuszál. A költő nyelvhasználatára, identitásának kérdéseire, kapcsolatára a szlovák nemzeti mozgalom tagjaival, megítélésére szlovák kortársai körében egyaránt kiterjed a tárlat. De a szlovák irodalomtörténetben és a szlovák iskolák tananyagaiban betöltött helyét is igyekszik reálisan, források nélküli teóriák mellőzésével bemutatni. Petőfi látogatásának korabeli hangulatát is felidézi a kiállítás a 19. század közepi Füleket bemutatva.

A szécsényi Forgách-Lipthay Kastélymúzeum kiállítása II. Rákóczi Ferenc személyének megidézésével a haza- és nemzetfelfogás kérdését járja körül, egybevetve a két legendás személyiség hőssé válásának folyamatát.

A kastély neve összeforrt Rákócziéval, 1705-ben itt választották vezérlő fejedelemmé. De mi köti össze a 18. században élt Rákóczit és a 19. századi költőzsenit? A tárlat a hőssé válás folyamatát vizsgálja: a paraszti emlékezetben három nemzedék múltán a történelmi események idősíkjai összetömörülnek, idő felettivé, általánossá válnak. Ez a mentalitás vezet Rákóczi és Petőfi halhatatlanságába vetett hithez, és a legendás történelmi személyiségek természetfeletti erejű, hitvilági alakká eszményiesüléséhez.

Így élhetett tovább az az erős hit is, hogy Petőfi nem halt meg a segesvári csatamezőn, és bő egy évszázad múltán is élt a remény, hogy Barguzinban a költő földi maradványaira leltek.

A szécsényi tárlaton néhány, közvetlenül a környékhez kapcsolódó tárgy, személy is feltűnik, köztük a ludányi főkötők és a Rimaszombaton született, de Szécsényben élt Ferenczy Teréz. A halk szavú költőnő ugyanabban az évben született, mint Petőfi, költészetére egyértelműen hatott a költőzseni népes stílusa. A hazaszeretet az ő költészetében is feltűnik, az 1849-ben csatamezőn elhunyt öccséhez írt sorai akár Petőfiről is íródhattak volna: „Üvölt a harc veszett zaja,- / S kinyílt a zárda ajtaja / Irtózatos a harci tér! / Festi a füvet drága vér.-”

A ludányi főkötők szépsége pedig olyannyira elbűvölte a költőt, hogy eldöntötte, ha megházasodik, onnan hozat fejkötőt felesége számára.

De mi késztette a költőt, hogy vándorbotot fogjon, és szekérre ülve bejárja az országot? Petőfi hazaszeretete legendás volt: a hazát élő személynek tartotta, amelyért élni, égni és meghalni dicsőség; a honismeret, a szabadság-és hazaszeretet vágya hajtotta: „Nekem nincs semmim, semmim e hazában/ De én egészen az övé vagyok.”

A szécsényi kiállítás november 12-éig, a balassagyarmati november 18-áig, a losonci október 22-éig, a rimaszombati október 29-éig, a füleki november 15-éig látogatható.

A cím idézet Petőfi Sándor Sors, nyiss nekem tért című verséből. A további idézetek Ferenczy Teréz Testvéri emlék és Petőfi Sándor Batthyányi és Károlyi grófnék című verséből valók.

Nyitókép: kiállításrészlet a szécsényi MNM Forgách-Lipthay Kastélymúzeumban. A szerző felvétele