Öt fiatal magyar zeneszerző Petőfi „lángverseire” hangolódva komponált műveket a Szegedi Kortárs Balett számára, majd a született dallamokra szintén más-más koreográfusok készítettek táncetűdöket. A Juronics Tamás koncepciója nyomán létrejött előadást a Szegedi Szimfonikus Zenekar kíséri a Szegedi Nemzeti Színházban.
A fiatal zeneszerzők olyan versek alapján szerezték műveiket, amelyek vagy tartalmazzák a láng szót, vagy a mondanivalójuk utal a költő szenvedélyes személyiségére. Mint Brandenburg Ádám, a kortárs komolyzenei élet aktív szereplője fogalmaz: nem volt könnyű dolguk, hiszen Petőfi ösztönös tehetsége és zsenialitása, hatalmas hőfokú szenvedélyessége, néhol ironikusan, azonban pontosan megfogalmazott világnézete és mondanivalója zavarba ejti az „alkotótársat”.
A 32 éves zeneszerző szerint a 21. század embere nem ég ilyen szenvedéllyel, világnézetét gyakran csak nehezen és ködösen tudja megfogalmazni, az iróniára pedig jellemzően célként, és nem eszközként tekint. „Sok minden miatt érezhetjük Petőfit távolinak magunktól, azonban ha elkezdjük olvasni, kis idő elteltével nehezen tudjuk kivonni magunkat a hatása alól. Letaglóz. A kutyák dala és A farkasok dala című ikerversek az emberi természettel, áttételesen a közélettel foglalkoznak. A két vers kontrasztja kiváló dramaturgiai alapot biztosított az elkészült balettzenének, sok esetben még formai azonosságok is megfigyelhetők a költemények és a zene között.” Brandenburg szerint a darabja annak ellenére inkább az operák világához áll közel, hogy nélkülözi az énekhangot; Kiss Róbert koreográfussal nem történetet mesélnek el, hanem lelki folyamatokat érzékeltetnek.
Juronics Tamás az új produkció koreografálásban is részt vesz, a Kossuth-díjas alkotó Diletta Ranuzzi és Désirée Bazzani táncművészekkel Molnár Viktor zeneművéhez készít kreációt. A fiatal zeneszerző azt érezte az egyik legnehezebb feladatának a mű megkomponálása során, hogy egyetlen olyan Petőfi-verset válasszon ki a sok remek közül, amely benne és a nézőben egyaránt fellobbantja a lángot. „Számomra a Föltámadott a tenger... ilyen. A szerző által használt szimbolika (a tenger) képes arra, hogy »elvigye a hátán« a vers mondanivalóját, emellett zenei szempontból is tökéletesen megjeleníthető – ezt a zenemű szerkezetének felépítésében fel is használtam. A versben lakozó, eredendően kirobbanó, ám ezúttal kordában tartott energia és lendület éppen a visszatartottsága okán rendkívül motiváló, sorról sorra egyre többet enged ki belőle a költő. Ez meghatározta számomra a zene és a zenei folyamatok alakulásának dinamikáját. A pont az i-re a méltán híres utolsó versszak, de inkább az utolsó három sor, ami nélkül ez a vers nem lenne az, ami, és a zenekari művemben is kiemelt jelentőségű. Kibontakozik a darab egészét átfogó zenei téma, vegyes érzelmeket, mély és tartalmas gondolatokat tömörít, a tömeg együttes erejét ábrázolja – egyszóval a lángot és a lelket jeleníti meg.”
Dobri Dániel a Szegedi Kortárs Balett Lear című táncdrámája után most Petőfi Sándor A szerelmes tenger című balladája nyomán szerzett zenét a társulat bemutatójára. A Désir című táncetűd – amelyet koreográfusként Szőllősi Krisztina jegyez – először a ballada történetét meséli el, majd gondolja tovább: azt, hogy mi történik a tenger mélyén. Dobri szerint Petőfi valószínűleg sohasem látta a tengert, mégis olyan érzékletesen és részletekbe menően ír róla, hogy már-már azt hisszük, dalmát tengerparti városkában nevelkedett az alföld tengersík vidéke helyett. „Hogyan lehetséges ez? Álmodott róla? Vagy mások elmeséléseiből rakta össze a vízióját?” – teszi fel a kérdést a zeneszerző, majd így folytatja: „Petőfi tenger-motívumai számomra a vágyról szólnak. Mindannyian vágyakoztunk már az elérhetetlen szerelemre vagy csak egy tengerparti nyaralásra munka helyett, és persze sok-sok olyan dologra, ami valójában csak a képzeletünkben létezik. Darabomban ezt a vágyat szeretném megidézni a zene nyelvén.” Dobri a Szivárvány havasán című népdalt hívta segítségül a virtuális tengeri utazáshoz.
Lázár Dániel neve szintén ismerősen csenghet azok számára is, akik ismerik a Szegedi Kortárs Balett repertoárját, hiszen az együttes Vadak címmel a Müpában mutatta be a zeneszerző pályázat nyertes művét. A Lánglelkűhöz olyan Petőfi-verset keresett, amelyben a szabadságharc, a szerelem és a költészet iránti vágy motívumai egyszerre vannak jelen. „Így esett a választásom a költő 1849 márciusában írt, Pacsirtaszót hallok megint című versére, amely a hosszú hónapok óta a szabadságharc hevületében élő Petőfit jeleníti meg, amint éppen békés, idilli környezet után vágyakozik.” Lázár darabja, amely a Lark címet kapta, nem egy az egyben a vers dramaturgiáját követi, hanem a költő lelki utazását mutatja be. „Négy egybefüggő tételt írtam, amelyek a következők: a forradalmi hevület, a harcokból való kiábrándulás, a megváltásra való rátalálás a szerelmen és a költészeten keresztül, továbbá az érzelmek katartikus átélése idillikus tavaszi környezetben. Amellett, hogy a zenei szövet számos ponton magára Petőfire fókuszál, Czár Gergely koreográfussal a közös alkotói munka során azoknak a hétköznapi hősöknek is kiemelt szerepet adtunk, akik a költő mellett szintén kivették a részüket a harcokból.”
A Lánglelkű egyetlen női zeneszerzője Szászi Petra, aki úgy fogalmaz, hogy a lánglelkű művész az ihletettség állapotában ég, ragyog, sugárzik, de ha ezt magas hőfokon teszi, akkor vagy a nyersanyagot emészti el maga alatt, vagy a levegőt maga körül. „Amilyen intenzitással lelkesült, olyan gyorsan lobbant el. Párhuzamos módon az ihlet is így apadhat el, mint egy félig belélegzett, hirtelen elakadó-elfulladó levegővétel. A költő általam választott versének első sora után mintha hasonló módon csuklana el a hangja – Petőfi, a par excellence lánglelkű vátesz, akinek tollából egész életében megállíthatatlanul tódultak a pátosszal teli versek, itt váratlanul megakad. Az emberiség sorsa egyetlen sor; formájánál, tartalmánál, a címben megadott témájánál fogva számtalan jelentésrétege van, engem mégis inkább az alkotói folyamat ellentétes fázisai foglalkoztattak a darab írásakor: az ihlet természete. Egyrészt az ihletettség állapota, a flow korlátlan áramlása, másrészt az ihlettelenség, az ezzel való küzdelem és az ebből fakadó kimerülés.” Tóth Laura koreográfus táncjátékában az emberi élet ciklikusságát és a mindennapok harcait megjelenítő mozdulatokkal reflektál Szászi Petra a lelkessé válás és a leépülés mozzanatait bemutató történetére.
A Lánglelkű premerjét november 10-én tartják a Szegedi Nemzeti Színházban. A Szegedi Szimfonikus Zenekart Gyüdi Sándor vezényli.
A koreográfusokkal készített miniinterjúk és a táncetűdök trailerei november 3-tól láthatók a Kultúra.hu Instagram-oldalán.
