Milyen előkészületeket folytattak a kiállítás megszervezéséhez?
A kiállítás ötlete rögtön megfogalmazódott bennünk, amikor kitaláltuk, hogy Csók István születésének 150. évfordulója előtt egy emlékév keretében tisztelegjünk. Székesfehérváron korábban, a művész halálának 50. évfordulójára már szerveztek egy életműkiállítást, amelynek Gärtner Petra és Révész Emese művészettörténészek voltak a kurátorai. Nem volt kérdés, hogy jó lenne Budapesten is bemutatni Csók István művészetét egy nagyszabású kiállítás keretében. A Várkert Bazár Testőrpalotájára esett a választásunk, ahol korábban még nem volt olyan tárlat, amely felhívhatta volna a figyelmet az épület kiállítótereinek szépségére. A megnyitót február 13-ra, Csók István születésnapjára időzítettük. A kiállítás kurátora, Gärtner Petra a Csók, a derűs élet festője címet adta a tárlatnak, és azt gondolom, hogy valóban életvidám, üdítő és egyben elegáns kiállítást sikerült összeállítani. Különlegességnek számít, hogy jó pár olyan festmény is helyet kapott benne, amelyek magángyűjtőktől származnak, és hosszú idő után először itt láthatóak. A látogatók visszajelzései alapján úgy érzem, nem volt hiábavaló a rengeteg munka, ezt az is bizonyítja, hogy rohamosan közeledünk a 18 ezres látogatószámhoz.
Honnan sikerült megszerezni, összeválogatni a festményeket?
A székesfehérvári Szent István Király Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, a kaposvári Rippl-Rónai múzeum, a szegedi Móra Ferenc múzeum, a pécsi Janus Pannonius, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum is adott kölcsön műalkotásokat vagy bútorokat, dísztárgyakat a kiállítás összeállításához. A tárlat másik különlegessége ugyanis, hogy olyan bútorokat, használati, illetve dísztárgyakat is láthat a látogató, amelyek a festőművész otthonából származnak, számos közülük vissza is köszön a kiállított festményeken.
A kiállítást időről-időre kísérő programok, akciók tették népszerűbbé. Melyek ezek?
Rögtön, a megnyitó másnapján, Valentin-nap alkalmából a Szabad, a CSÓK akcióval vártuk a párokat, nőnapra a Múzsa CSÓKjával, gyermeknapra a CSÓKolom, bejöhetek? című programmal készültünk. Legutóbb pedig CSÓK, a család címmel a Múzeumok Éjszakáján Palotainé Kali Gabriellával, a festőművész jogutódjával és Csók Sándorral, a művész unokaöccsével beszélgettünk a festőművész életéről. A Csók családhoz való közvetlen kötődésük révén nagyon sok kedves, személyes történetet osztottak meg a művészről. Továbbá megünnepeltük az 5., a 10. és a 15. ezredik látogatónkat, akik könyveket, albumokat, valamint a művész aláírásával vagy műalkotásával díszített ajándéktárgyakat vehettek át.
A Múzeumok Éjszakájáról vannak már visszajelzések, hogy mennyiben teljesültek a várakozások?
Közel kétezer látogató érkezett hozzánk egyetlen egy éjszaka alatt. Úgy gondolom, hogy a már említett beszélgetésnek ebben nagy szerepe van. Az emlékévek szervezése során mindig nagyon fontosnak tartom a családtagok felkutatását és megszólaltatását is, hiszen a szakmai kvalitások mellett az ő szemszögükből az éppen ünnepelt művész emberi oldalát is jobban megismerhetjük.
A tárlat még július 5-ig látogatható. Mit gondol, sikerülhet elérni a bűvös 20 ezret?
Minden erőnkkel ezen dolgozunk. A Múzeumok Éjszakája sokat lendített ezen, és tervezünk még egy BúcsúCSÓK című akciót a kiállítás utolsó hetére. Azt már most megígérhetem, hogy az utolsó látogató július 5-én, fél 6-kor nagyon komoly meglepetésben fog részesülni. Szoktam olvasgatni a vendégkönyvet és azt látom, nagyon hálásak az emberek, hogy olyan kiállítás nyílt meg a Várkert Bazárban, amely elsősorban szórakoztatni akar és kikapcsolódást nyújtani a szépség és derű nyelvén.
Az emlékév keretében már számos program lezajlott, többek között koszorúzás és szoboravatás is volt. Mit terveznek még?
Vándorkiállítás indul útjára június 24-től, amelynek az első állomása a Tatai Várban lesz. A már említett Palotainé Gabi néni Tatán él, és Züzü, Csók István lánya is ott töltötte életének utolsó éveit. Tablókiállítás lesz, amellyel szándékunk az, hogy minél messzebbre és többfelé elvigyük az emlékév hírét. Emellett egy nagyon kedves múzeumpedagógiai kiadványt is turnéztatunk, illetve készítünk egy leporellót is, amely az emlékév programjait és Csók István életét mutatja be ízelítőszerűen. A nyáron eljutunk Balatonfüredre és Keszthelyre is, ősszel pedig Székesfehérvárra, Győrbe és Pusztakengyelbe látogatunk. Novemberben a Cecei Csók István Emlékházban megnyílik az az állandó kiállítás, amely végre látogathatóvá teszi a Csók család kúriáját is. Az emlékév programjaiba a Képzőművészeti Egyetem is bekapcsolódott, ahol Csók István rektorként tevékenykedett. Révész Emese kezdeményezésére pályázatot írtak ki a hallgatóknak, amelyből később kiállítást szerveznek az egyetem épületében. Az emlékév egyik legszebb pillanata lesz a záró esemény: Csók István végre megújuló síremlékénél emlékezünk a művészre 2016. február 1-én, halálának 55. évfordulóján.
Mit gondol, a fiatalabb korosztályt hogyan lehetne bevonni az emlékévek rendezvényeibe?
A múzeumpedagógia különösen szívügyem, és két évvel ezelőtt a Gárdonyi Géza Emlékév szervezése során magam is szerzője voltam a Szentjánosbogárkák című, rendkívül népszerűvé vált, múzeumpedagógiai kiadványnak. Fontos belátnunk, hogy egészen másképp kell megközelítenünk, megszólítanunk a fiatalabb korosztályt, hogy szívesen jöjjenek múzeumi közegbe. Nem ördögtől való a modern számítástechnikai eszközök, telefonos applikációk, rendhagyó ? a fiatalokat megérintő ? eszközök használata a kiállítások területén. Fontos missziója az emlékéveknek is, hogy becsalogassuk a fiatalokat, gyerekeket a múzeumok világába.
Fotó: Csákvári Zsigmond
