Az intézmény évek óta kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a nagy múltú szentendrei régi művésztelep kertjében működő kiállítótér rendszeresen megmutatkozási lehetőséget biztosítson alkotóközösségek számára. Ezúttal az immár több mint tíz éve a felvidéki Somorján működő, kulturálisan sokszínű művésztelep alkotásaiból látható áttekintő jellegű válogatás. A művésztelep szervezői és a kurátorok: Majoros Áron Zsolt szobrászművész és Mayer Éva Munkácsy-díjas képzőművész meghatározott koncepció alapján válogatták a kiállítás anyagát.
A tárlat címéül választott szó szemlélődést, elmélkedést, elmélyedést jelent, amely a legegyszerűbb módja annak, hogy a világot és önmagunkat megismerjük. A művészetek világában az alkotás önmegvalósító gyakorlásának egyik legfőbb eszköze, amelynek alapvetése a kíváncsiság és az érdeklődés. A látogatóknak érdemes ezekkel a tulajdonságokkal felvértezve belépni a kiállítótérbe, ahol egy kivetítőn személyes benyomást kaphatunk a művésztelepen alkotó művészekről, a közös alkotói munka elmélyült és önfeledt hangulatáról.
A művészeti munka folyamataira karizmatikus erővel hat a helyszín, Somorja városa és a román kori református templom. A szakrális helyszín 2011 és 2013 között teret adott a művésztelepi nyári alkalmak zárókiállításaihoz, és akarva-akaratlanul meghatározza a kibontakozó gondolatok és testet öltő művek tartalmát.
A művésztelep tevékenysége minden évben meghatározott tematika alapján zajlik, amely leginkább szakrális jellegű, a transzcendenshez köthető. A kiállított műtárgyakat látva ezt már első benyomásként érzékelhetjük. Számos festmény, szobor vagy intermediális munka a természetfelettire való fókuszáltságot tükröz. Leggyakrabban szakrális helyek építészeti elemei, bibliai történetek üzenetei vagy jellegzetes ikonográfiai motívumok inspirálták az alkotókat. Németh Marcell és Esse Bánki Ákos képein például templomhajók terei vagy boltívrendszere jelenik meg. Az utolsó vacsora legjellegzetesebb szimbólumai: a kenyér és a bor Tolnay Imre Litus Pannonius című képpárján idéződik meg.
Szigeti Gábor Csongor F-radar című installációja a kereszt motívumát felhasználva, azt sokszorozva a hit kiterjesztésének igényére utal. A kiállítás egyik kiemelt pontján kapott helyet Vladimir Franz Égő bokor című festménye, amely kizárólag nyers pigmentek felhasználásával készült. A mű a hideg és a meleg pólusok szembeállításával, valamint a színek elemi erejének, nyers és kifejező tulajdonságainak megmutatásával tüzes hatást kelt. A tárlat műalkotásai láthatóvá teszik a transzcendens láthatatlan dimenzióját, és közelebb visznek bennünket a földi életben még kiismerhetetlen természetfeletti világ részleges megismeréséhez.
A kiállításra műfaji és tartalmi sokszínűség jellemző, amely hosszú időn át fenntartja az érdeklődést. A művek asszociációkat ébresztenek, és előhívják a szakralitáshoz kapcsolódó saját lehetséges kötődéseinket. Izgalmas részlet a különféle fénytechnikákkal megvalósított művek sora, amely a folyosó végén lelkünk tükréhez vezet. Erről Oberfrank Luca munkái segítenek elgondolkodni.
Annak érdekében, hogy a műtárgyak mélyebb rétegeit is felfejthessük, a művésztelep vezetői és résztvevői november 12-én, szombaton délután háromtól tárlatvezetést tartanak a MANK Galériában. Az interaktív esemény során a művészek bemutatják az alkotásaikat, a művésztelephez kötődő emlékeikről és azokról az inspirációkról mesélnek, amelyek a művek megszületését segítették. Ezáltal minden résztvevő megismerheti az alkotói közösség összetartó erejét, amely a művészet eszközeivel egy emelkedettebb lelkiállapot megéléséhez segít hozzá.
A kiállítás november 19-ig, hétfőtől péntekig kilenctől ötig, szombaton tíztől ötig tekinthető meg a MANK Galériában.
Fotók: Csákvári Zsigmond
