Látványos és lendületes a kiállítás nyitánya: Szűcs Edit két, maszkos jelmeze fogad minket, amelyeket A halhatatlanságra vágyó királyfi című bábelőadáshoz készített. Ez a két óriási figura üdvözli a látogatót, aki továbbhaladva fotókkal, makettekkel, skiccekkel és elkészült jelmezeket tekinthet meg.
A kőszínházak nagyszínpadairól, illetve azok díszleteiről és az ottani darabokhoz tervezett jelmezekről egészen széles válogatást kapunk. Jól érvényesülnek ebben a térben Bagossy Levente díszleteinek 1:25 arányú makettjei, amelyeket a Centrál Színház a Delila című darabjához, a Vígszínház Liliomjához, valamint a Szikszay Rémusz rendezte Tökéletlenekhez készített.
Hasonlóan izgalmasak Balla Ildikó és Füzér Anni Shakespeare-darabokhoz készített jelmezei is. Balla a Nemzetiben bemutatott Othellóhoz, Füzér a Pesti Színház-beli Lóvátett lovagokhoz és az Operában játszott Szentivánéji álomhoz készített kosztümöket, ezen a kiállításon pedig nemcsak a kész munkákról láthatunk fotókat, hanem maguk a rajzok is szerepelnek az elkészült alkotások mellett, amelyeknek köszönhetően kicsit bepillanthatunk a jelmeztervezők munkájába is.
A kiállításon nem kizárólag művészszínházba készült művek szerepelnek, hanem szórakoztató produkcióhoz, prózához, musicalhez, sőt még bábhoz és filmhez tervezett jelmezek és díszletek is. Az egyik falon ott szerepelnek például az Álomutazó mesemusical fantasztikus jelmezei, amelyeket Bujdosó Nóra tervezett. Vagy itt vannak Horányi Juli munkái, a Boldogság című koncertszínházhoz, A kis herceg zenés mesejátékhoz és a Donizetti: Rita vacsoraoperához készített látványai is.
A Látványtér jól kitalált abból a szempontból is, hogy a jelmezeket, díszleteket és látványokat többféle formátumban mutatja meg: a fotók mellett tervek, makettek, kész munkák, mozgóképek teszik színesebbé, érzékibbé a tárlatot. A FUGA kiállítóterének festett téglafala semleges környezetében a munkák kitűnően érvényesülnek. Kár, hogy a tér szűkössége miatt a kiállítás meglehetősén zsúfolt, a látogatónak komolyan figyelmesen kell járkálnia, nehogy hozzáérjen vagy tönkretegyen egy-egy kiállított darabot. A legbelső sarokban például ott vannak a falon Balázs Juli munkái, a Székely Kriszta rendezte Kékszakáll- és a Závada Péter által újraírt Odüsszeia-díszlet, valamint Kulumatué és Bognár Hajnalka Majd, ha az eső eláll című darabhoz készített művei. Önmagában mindegyik zseniális, de így együtt kissé nehezen befogadható.
Egy másik sarokban Horváth Kata a Szegeden bemutatott, majd az Operettszínházba költöztett A Notre Dame-i toronyőr című darab jelmeztervei, elkészült kosztümjei és az előadás fotói láthatóak. A bábuk mögé szorult Bányai Tamás világításterve, ezek közvetlen közelében pedig Ignjatović Krisztina Amadeus-tervei és -jelmezei kerültek. Ezek a kiemelkedő munkák is nagyobb teret igényelnének.
Szépek, érdekesek, izgalmasak a kiállított tárgyak, de jó lett volna néhány mondatot olvasni arról, hogy azok milyen rendezői koncepcióba illeszkedtek, vagy hogy az alkotás hogyan szolgálta az előadást. Hiszen aki nem látta, nem tudhatja, hogy Horesnyi Balázs zseniális díszlete hogyan illeszkedett a Szegedi Szabadtéri Vízkereszt-előadásához, Vereczkei Rita munkája a Caligula helytartójában működött-e, vagy mi volt a koncepciója a Kovács D. Dániel rendezte Leonce és Léna című előadásnak, amelynek díszletét Horváth Jenny tervezte.
A kiállított alkotók közül kerül ki az év díszlettervezője és az év jelmeztervezője. Ezeket a szakmai elismeréseket szavazás alapján ítélik oda: maguk a kiállító tervezők döntik el, hogy melyik alkotást tartják az adott évben a legjobbnak. A díjakat 2019. január 11-én adják át. A kitüntetések mellett közönségdíjat is kiosztanak. A tavalyi kiállításon és az interneten leadott szavazatok alapján 2017 közönségdíjasa díszlettervezőként Erkel László Kentaur, jelmeztervezőként pedig Nagy Fruzsina lett. A szervezők idén is várják a tárlat látogatóinak szavazatait a következő Látványtérig.
A kiállítás, melyről további fotók galériánkban láthatóak, január 14-ig várja a látogatókat a FUGÁ-ban.
Kocsis Katica
