A Művészetek Völgye idén 25. jubileumát ünnepli: a Rackajam mióta látogat le Kapolcsra?
Szinte a legelejétől kezdve: jóllehet, az első pár évben nem muzsikálni, csak szórakozni utaztunk le. Legtöbbször akkor is épp turnéztunk, és ha már a környéken jártunk, legalább egy-két éjszakát a Völgyben töltöttünk. Akkoriban olyan volt az egész hangulata, mint egyfajta hippi-fesztiválé. Aztán később, a ?90-es évektől kezdve szinte folyamatosan már mi is felléptünk Kapolcson: az utóbbi tíz évben egyet sem hagytunk ki.
Idén is, ahogy már jó pár éve, a Zenés versimpróban is részt vesznek, most a Kaláka együttessel és Lackfi Jánossal: mit érdemes erről a programról tudni?
Ez az én legnagyobb kedvencem! A versimpróban egymást követjük a résztvevő költőkkel, írókkal: ők a zenészekkel próbálnak lépést tartani, mi pedig velük. A költők ott, a helyszínen megírnak egy-egy verset megadott szavak felhasználásával, megadott témakörben. Ezt a művet kell nekünk abban a pillanatban megzenésíteni. Mi pedig adhatunk nekik olyan témákat, amelyeket nekik kell azonnal versbe foglalniuk. Ez a kis, egymással való gonoszkodás mindig nagyon szórakoztató ? valójában azonban igen komoly feladat is. Iszonyatosan kell koncentrálni, hogy a közönség számára élvezhető dolog szülessen. De hál? istennek ez minden évben sikerül.
Augusztus elseje pedig az Első pesti rackák elnevezésű koncertet hozza: miért a cím?
Tavaly volt a Művészetek Völgyében egy remek koncertünk: felépítettük a színpadot, megcsináltuk a hangbeállást, aztán jött egy hatalmas vihar és elmosta az egészet. A közönség az eső ellenére ott maradt, de nekünk már nem volt időnk arra, hogy mindent újra felszereljünk, így csak három mikrofont állítottunk fel és úgy zenéltünk. Mint közben kiderült, a Kaláka Versudvarban tulajdonképpen mindig így kellene muzsikálni: azon a helyszínen az emberek azt szeretik, ha spontán dolgok történnek. Szerintem a zenekar is ezeket a koncerteket várja a legjobban: nemcsak változatos, de emberi és intim is lesz az egész. Most már meg sem próbálunk mást, maradunk ennél a ?hárommikrofonos? verziónál.
Ezért nem is szerepel a koncert nevében a Rackajam szó, mert itt más történik, mint egy átlagos koncerten. Igazi, Művészetek völgyébe való, félig improvizatív zenélés lesz: a Rackajam tagjaival, dalaival, de utóbbiakat kifordítva, ahol lehet. A tavalyi műsorhoz képest sok változás várható: a múlt év programjának dalai szinte teljesen kicserélődtek, hiszen azóta megjelent egy új lemezünk is, a Rackák menni Amerika.
Közben pedig a Rackajam két tagja egy másik együttesben, a Louisiana Double-ban is színpadra lép Kapolcson?
A Louisiana Double olyan zenét játszik, ami az én fiatalkoromban nagyon menő volt: két tehetséges zenész leül a hangszerekhez és verseket muzsikál. Az együttes tagjai a Rackajam Apáti Ádámja és Pintér Zsoltja, a dalszövegeiket pedig Lackfi János írta. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a fiúk valamelyik Lackfi-kötetből választottak verseket: Lackfi János kifejezetten ennek a bandának írt szövegeket és fordította le Zsolti angol nyelvű dalait. A végeredmény sok szálon kötődik az amerikai népzenei világhoz, amit én egyébként is nagyon szeretek. A ?80-as években jelent meg Magyarországon egy műfaj, a country and eastern, ami az amerikai zenei hagyományokból kiindulva használ fel kelet-európai motívumokat is: tulajdonképpen erről van szó itt is, nagyon magas színvonalon. Megjelent az első lemezük is, a Magányos apák éneke, ami nagyon népszerű. Büszke vagyok a srácokra.
Mi az, amit a legjobban vár az idei Völgyben?
Az éjszakákat! (nevet) Azt szeretem a legjobban, ha a régi Fonó udvarban, a mostani Folkudvarban megrendezett táncházban tudunk mulatni a barátaimmal. Én pedig időnkét kikérek harminckét pálinkát és kiviszem nekik.
És annak mit tanácsolna, aki először megy le Kapolcsra?
Azt, hogy ne azért menjen le, hogy ott bármit is találjon. Lazítson egy kicsit, legyen lent legalább két-három napot éjszakákkal együtt ? akkor meg tudja érezni, ez a kapolcsi hangulat mitől különleges, mitől más, mint a többi hazai fesztiválé.
Kapolcson kívül mire készülnek még idén az együttessel?
Épp a jövő héten indulunk Bálványosra, felvenni egy lemezt. Székelyföldön, Torja község közelében található Bálványosvár. A hegytetőn álló várromból be lehet látni az egész Háromszéket, el lehet látni egészen Moldváig. A felvételeket telefonnal fogjuk rögzíteni, ez a ?telefonos? lemezeink közül már a második lesz: a mostani helyszíntől nem messze, egy vadászházban felvettünk már korábban hasonló módszerrel egy albumot. Utóbbinak egyébként épp a nagyzenekari változatán munkálkodunk. Most pedig, fent a várban nagyon szép, instrumentális, filmzeneszerű muzsikán fogunk dolgozni.
Ennek megjelenése mikor várható?
Terveink szerint még idén ősszel, november környékén meg fog jelenni: először kiküldjük a felvételeket a barátainkhoz, Nashville-be, ahol a legutolsó lemezünket, a Rackajam menni Amerikát rögzítettük. A kész dalok ott fognak megszületni: ott történik majd a keverés, a masterelés, ők lesznek a producerek is. Idén készülünk egy másik, ?betyáros?-tematikájú albummal is: a következő évben, a Nemzeti Színházban Szomjas Györggyel és néptáncosokkal fogunk egy ilyen témájú előadáson dolgozni. A darab zenéjéül a Rackajam elmúlt 15 évben írt betyáros dalai szolgálnak majd. Próbáljuk a mostani, akusztikus felállásnak a lehető legjobban újraírni a számait, ezt pedig szintén elküldjük majd Nashville-be. Úgy néz ki, ez a két lemez együtt fog idén megjelenni.
