„Le kell szállnod a poklokra ahhoz, hogy elindulhass felfelé” – interjú Kovács András Péter humoristával

Standup estjein sírva vigadunk. Mintha egy érzelmi hullámvasútra váltanánk jegyet: egyik pillanatban a nevetéstől folynak a könnyeink, a másikban a meghatottságtól törölgetjük a szemünket. Szerinte a humor nem egyenlő a komolytalansággal, nála tréfa tárgya lehet a vallás, a hit is. Szereti feszegetni a határait: szerepelt filmben, írt könyvet, nemrég pedig a podcastok világába tört be.

Indítottál egy barátság-podcastot. Neked ki a legjobb barátod?

Van egy általános iskolai osztálytársam, akit hatéves korom óta ismerek. Számomra ő olyan, mint egy esernyő: ha kell, kinyitod és megóv, amúgy össze van csukva. Nem Budapesten él, négy gyereket nevel, úgyhogy ritkán tudunk találkozni, de ha találkozunk – bármennyire közhelyesen is hangzik –, ugyanonnan folytatjuk.

Azt hittem, hogy azt mondod, Jézus…

Jaj, szerintem ez nagyon nyálas! Persze sejtem, miért kérdezed. Ez a „Jézusomnak szívén megnyugodni jó” egy elhibázott koncepció. Szerintem Jézus annak idején épphogy azt nem akarta, hogy az ő szívén nyugodjunk meg. Jézust én westernhősként képzelem el, aki ballagott a pusztában, akár egy westernfilm főszereplője. Nem a szalonajtó lengett, amikor betoppant, hanem a templom ajtaja. Jól összebalhézott a főpapokkal, sokan voltak egy ellen. Ő volt az egyetlen, aki állta a sarat, majd sarkon fordult és visszament a pusztába. Egy felnőtt ember volt, aki tőlünk is azt várná el, hogy álljunk a sarkunkra, nem pedig azt, hogy mások szívén nyugodjunk meg.

Nagypéntek előtt beszélgetünk, ami sokak számára egyszerűen egy munkaszüneti nap. Mi történik ilyenkor a hívő emberekben?

Ilyenkor összeér az ég a földdel. Pont az ellentéte történik annak, ami karácsonykor. Karácsonykor a Biblia és a katolikus vallás szerint Isten megtestesül, emberi alakot ölt, leszáll közénk, és elkezdődik a történet. Aztán az idő egyszer csak elkezd visszafelé pörögni, Isten itt hagyja azt a testet, alászáll a pokolra, majd felmegy a mennybe. Ez a mélypont, a rock bottom, ahol koppan az Újszövetség és maga Jézus is, sőt, mondhatjuk azt, hogy maga az emberiség. De az a szép ebben – és talán ez a nem hívő embereket is elgondolkodtathatja–, hogy nem lehet vége a történetnek úgy, hogy Jézus boldogan él Mária Magdolnával, míg meg nem hal. Mint ahogy az egyéni krízisekből sem lehet kijönni úgy, hogy szépen eléldegélünk, hanem igenis le kell szállni a legaljára, onnan lehet elindulni felfelé. „Az elveszettek találnak haza” – írja Pilinszky. El kell veszni, le kell szállni a poklokra ahhoz, hogy elindulhass felfelé. És bár ez a legmélyebb pont, egyben ez a legörömtelibb pillanat is. Szerintem a húsvét nagyobb örömünnep, mint a karácsony.

Ha az egyház felkérne kommunikációs tanácsadónak, szerinted mi lenne a legsürgetőbb feladat?

A válasz kiderül az alábbi beszélgetésből.

Puzzle – a beszélgetés, amelyben kirakóst játszunk kiválóságaink életképeivel. Új epizódok szerdánként a Magyar Kultúra Podcastok-csatornán. Műsorvezető: Péczeli Dóri.