A maradványokat 2020-ban találták meg a Badjariha folyó közelében a sarkkörön túli területen. Az állat teteme egy jégtömbben konzerválódott. Szénizotópos kormeghatározással megállapították, hogy a kardfogú tigris nagyjából 35-37 ezer éve élt, vagyis a kései pleisztocén földtörténeti korban. A ragadozó a Homotherium latidens fajba tartozott. Az állatnak nagyon jó állapotban őrződött meg a feje – még az egyes bajuszszálai is láthatók –, a mellső mancsai a karmokkal, valamint az elülső teste, a hátsó testrészek közül a medence és a hátsó lábak csontjai maradtak fenn.
A kutatócsoport a maradványokat ma élő, hasonló korú oroszlánkölykök anatómiájával vetette össze. A tanulmány szerzői a legfőbb különbségek között említették az őskori ragadozó vastagabb, izmosabb nyakrészét, a kisebb füleket és hosszabb mellső lábakat, valamint a laposabb és jóval rövidebb orr-részt. Ezenfelül a kardfogútigris-kölyöknek sűrűbb és sötétebb bundája volt, szélesebb mancsokkal, ami feltételezhetően a hidegebb éghajlathoz és a havas talajhoz való alkalmazkodást szolgálta.
A tanulmány szerint a maradványok új fényt vetnek a faj elterjedtségére és megerősítik jelenlétét Ázsiában a kései pleisztocén idején. „A paleontológiai kutatások történetében első alkalommal sikerült közvetlenül megvizsgálni egy olyan kihalt emlős külső megjelenését, amelynek nincs megfelelője a mai faunában” – tették hozzá a kutatók.
