Az optimális latin szó, jelentése: a legkedvezőbb, a legjobbnak ígérkező, azaz felsőfokban van már a boldogtalan. Alapja az optimum: a legjobb lehetőség. Nem lehet hová tovább fokozni. Próbáljuk csak meg így valahogy saját nyelvünkön: a leglegjobbjobb. Vagy így: a legjobblegjobb. Mondhatják persze, hogy de hisz' mi használjuk a legeslegjobb kifejezést. Az lehet, mert a magyarban a legesleg a nyomatékos felsőfok jele. Ám egy idegen nyelvű felsőfokhoz nem tehetünk ráadásként még egy magyart is. Bár megpróbálhatnánk a legbestebb, legschönstebb, legbellissimább kifejezéseket, de nevetségességbe fulladnánk. Így is azt teszik, akik a legoptimálisabbat használják, még ha a latin nyelv nem olyan élő is a köztudatban (és a nyelvek közt), mint az előbb példaként hozott angol, német vagy olasz. Ha azonban használjuk, holt nyelv ide, nem holt oda, illik tisztában lenni a jelentésével. Optimális tehát: a legeslegjobb. Basta. Elég. Pont. Vége.
Hasonlóan: az alternatíva latin szó, olyan eset, amikor KÉT lehetőség közül lehet választani. Ismerjük jól, hisz az alterego szó is része napi szóhasználatunknak, jelentése: a másik én. Azaz az alter mindig egyetlen másik megoldást kínál, összesen kettőt. Három, négy, öt vagy nyolcezer alternatíva tehát nem létezik. Megoldásból vagy választási lehetőségből persze végtelen a pálya.
Van a halmozásnak másik módja is, miért ne tennénk hát meg ezt is, Ilyen az azonos értelmű szavak halmozása, a szinte már a vicc szintjéig eljutott új nóvum, egyik magyar, másik latin, ugyanazt jelentik. De hallottam már jó hétvégi weekendet is kívánni. Úgy látszik, országos szinten válik valósággá Karinthynak Adyról írt paródiája: "Hát maga megbolondult, Hát maga megbolondult, Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?" Sokan ezt teszik. Pedig ezekre az esetekre is igaz a mondás: a kevesebb több lenne.
