Legendás hang, hatalmas lélek, összetört szárnyak – Cserháti Zsuzsa

Szülei korán elváltak, édesanyja egyedül nevelte őt és a húgát. Táncosnőnek készült, de a Balettintézetbe nem vették fel, azonban így is tíz évig tanult klasszikus balettet. Zenei általános iskolába járt, majd óra-ékszer eladó lett a Divatcsarnokban. 17 évesen már vendéglátózott, a Rangers, majd a Thomastic együttessel lépett fel. 19 éves volt, amikor Szécsi Pál felfedezte egy balatoni bárban, és annyira megtetszett neki Cserháti hangja, hogy beajánlotta a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába és felvette háttérénekesnek saját műsorába.

Cserháti Zsuzsa az 1972-es Táncdalfesztiválon vált országosan ismertté, amikor a Nem volt ő festő című dalával előadói díjat nyert. Egymás után készültek rádiófelvételei, olyan slágerekkel hódította meg a hallgatókat, mint a Kicsi, gyere velem rózsát szedni, a Boldogság, gyere haza és az Árva fiú. 1975-ben született meg gyermeke, ezután énekelte el egyik legnagyobb slágerét, az Édes kisfiam című számot. Az olasz dal magyar szövegét eredetileg Kovács Katinak írta Bradányi Iván, de az énekesnő lemondott róla Cserháti javára.

Minden műfajban otthonosan mozgott, bármit képes volt hitelesen elénekelni, legyen az tánczene, jazz, swing, soul vagy funky. Nevét már az akkori „nagy hármas”, a Koncz Zsuzsa–Kovács Kati–Zalatnay Sarolta-trió mellett emlegették. 1978-ban az Én leszek című dallal elnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című könnyűzenei versenyének nagydíját, megjelent első lemeze, majd 1981-ben a második is. 1979-ben harmadik helyezést ért el a sopoti fesztiválon a Különös szilveszter című dallal és fellépett egy írországi fesztiválon. Az 1981-es Tánc- és popdalfesztiválon A boldogság és én című száma díjat nem kapott ugyan, de a dal később nagy sláger lett.

Ezután hirtelen a könnyűzenei élet peremére került, mert visszautasította Erdős Péter, a hanglemezgyár mindenható urának javaslatát, hogy legyen a Neoton együttes háttérénekese. Lehetőségei beszűkültek, fellépni nem hívták, lemezt nem készíthetett, felvételeit nem játszották, külföldi fesztiválokra nem utazhatott.

Az éneklést azonban nem hagyta abba: németországi lokálok után a budapesti Moulin Rouge mulató vezető énekesnője lett, innen kiszorulva a debreceni Arany Bikában lépett fel. Barátainak vokálozott, de a Horváth Charlie-val énekelt Száguldás, Porsche, Szerelem című kislemezen kívül nem jelent meg saját korongja. 1986-ban Szakcsi Lakatos Bélával készített rádiófelvételeket, ezeket csak halála után adták ki. Hormonbetegsége miatt túlsúlyos lett, ahogy ő fogalmazott, évekig „nyomorban és szegénységben” élt.

A magyar könnyűzenei élet egyik legnagyobb visszatérésére 15 év után, 1996-ban került sor, amikor megjelent Hamu és Gyémánt című albuma. A korong óriási siker, aranylemez lett, abban az évben Cserháti Zsuzsát szavazták meg az Év énekesnőjének, megkapta az EMeRTon-díjat. Később azt nyilatkozta: „Más lett a torkom, megkeményedtem egy kicsit, ugyanakkor hatalmas lelkem lett. Végigéltem azt a kemény másfél évtizedet, majd egyszer csak lett belőlem valaki. Újra.”

Orvosi segítséggel sikerült lefogynia, egymás után adta ki sikeresebbnél sikeresebb lemezeit (Mennyit ér egy nő, Adj még a tűzből, Várj), és egymás után jöttek az újabb elismerések, díjak. A Budapest Kongresszusi Központban adott koncertjéért 1998-ban Arany Zsiráf-díjat kapott, ugyancsak 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést vehette át, 2000-ben a Hungarotontól életműlemezt kapott, és felkerült tenyérlenyomata a Rock City Csillagok falára. A bizonyítani akarás, a hatalmas siker és az elvárások miatti stressz azonban megviselte, ismét depresszióssá vált, kerülte az embereket. Több szervi baj gyötörte, cukorbeteg is volt, végül 2003. július 23-án, mindössze 55 éves korában gyomorvérzés vitte el.

Halála után megjelent Életem zenéje című dupla válogatáslemeze az eladási lista élére került és platinalemez lett. Életében nem teljesült álma, hogy könyvben kiadja élettörténetét, amit már kezdett magnóra mondani. A hányatott sorsát összegző kötet 2007-ben jelent meg Összetört szárnyak címmel. A veszprémi Petőfi Színház műsorán szerepel a Lázas ifjúság című zenés est, amelyen Máté Péter és Cserháti Zsuzsa dalai csendülnek fel.

Nyitókép: Cserháti Zsuzsa 1978-ban. Fotó: Cserháti Zsuzsa emlékoldala / Bara István