 |
| Éon lovag férfiként és nőként is viselte a királytól kapott Szent Lajos-keresztet |
A transzvesztita lovag történetét az előző részben ott hagytuk abba, hogy miután kínos helyzetbe hozta III. György angol király feleségét, váratlan segítséget kapott az agyafúrt Madame Pomadourtól, aminek következtében a világ szeme előtt hivatalosan immár nőnek számított.
Éon XV. Lajos 1774-es halála után tárgyalásokba kezdett az új király küldöttével, Beaumarchais-vel (A sevillai borbély és a Figaro házasága szerzőjével) a hazatérésről. XVI. Lajost már nem foglalkoztatták elődje inváziós tervei, ám annál jobban fájt a foga Éon kényes témákat feszegető titkos irataira. A fenti történet fényében már érthető, hogy Éon azt szabta visszatérése és a titkos iratok visszaszolgáltatása feltételéül: a kormány hivatalosan és nyilvánosan nőként ismerje el. Lajosnak nem volt különösebb ellenvetése, s nagylelkűen arra utasította a lovagot, hogy hazatérése után csak női ruhában mutatkozhat. Mi több, busás összeget utalt ki neki egy pazar női ruhatár összevásárlására.
A Sarolta-féle történet hitelessége felé hajlik a Pallas Nagy Lexikona is, melyben ezt olvassuk: Éonnak "a kormány parancsára női ruhát kellett viselnie, valószínűleg azért, nehogy egy magas állású londoni nőt, kivel bizalmas viszonya volt, kompromittáljon".
Éon 1777-ben tért vissza Franciaországba. Novemberben még a dragonyosok kapitányi uniformisában jelent meg XVI. Lajos és Mária Antónia színe előtt, ám a királyné azon nyomban megparancsolta a saját öltöztetőnőjének, hogy lássa el rangjához méltő női ruhatárral az újdonsült udvarhölgyet. Az azonban olykor továbbra sem tagadta meg férfi voltát.
A következő évben, mikor Franciaország az angolok ellenében belépett az amerikai függetlenségi háborúra, Éon levelekkel kezdte bombázni a kormányt, azt követelve, helyezzék vissza katonai szolgálatba és küldjék harcolni Amerikába. Az ingerült király ehelyett inkább tömlöcbe vetette Dijon városában, ahol a "chevaliere" 19 napot töltött fogságban. A következő hat évben anyjával élt a családi birtokon, Tonerre-ben. Egyre inkább a kereszténység, s különösen a janzenista tanok felé fordult.
