Amit 40 percen át láthatunk itt, az intenzív líra (folyamatos mozdulatköltészet) - miközben cirkuszról van szó természetesen, sőt: új cirkuszról, ahogyan a színházi jelleget erősítő kortárs stílusirányt jelöli a szakma.
A síkos lemezzel fedett talaj - az egyszemélyes előadás artistájának "csúszdája" - vízszintes ugyan, de mégis ennek mentén történik néha a fölfelé és a lefelé is. Elképesztő kecsességgel siklik rajta ide és tova, majd a fémvázakra erősített kötélpályán belendül a valódi fölfelé irányába is, - de mi már nem is érzékeljük a különbséget.
Különleges, össze-vissza kilyuggatott doboz-félét lógat le a mennyezetről a rendezői fantázia, hogy azután - heveder nélkül, mint aki mindenben biztos, ami itt történhet - ki-bebújkáljon, kússzon, avászkodjon ott, vagy 5 méter magasban a magányos művész, akár egy szépséges hernyó az általa már kilyuggatott növénylevelek között... Aztán léggömböt enged - először nem föl, hanem csak helyben lebegni, - hogy azon (s más tárgyakon) is szemléltesse a szabadesés szabályait, s az ezek alól való kivételeket... Olyan mértékben minimális a segédeszköz, amelyet alkalmaz (gumikötél, például, meg néhány szíj, amelyben kapaszkodni is lehet alkalomadtán), hogy az számunkra, akik idestova mindenféle virtuális, és/vagy digitalizált megoldáshoz szokunk, s folyamatosan tapasztaljuk, miként sietnek kifinomult technológiák az ember segítségére, - már-már megejtő.
Ahogyan megejtő az a finom elegancia is, amellyel mozog, létezik, mosolyog, gördül, ereszkedik, repül, érinti az eszközeit (szinte baráti melegséggel), és a finom humor, amellyel a saját maga által generált történésekre reflektál.
Testén amúgy egyszerű póló és nadrág (nem, nem fekete, ahogyan gondolnánk: drapp), semmi hivalkodás, csilllogás vagy truváj, ugyanakkor derűs: nem sötét. (Ami sötét kicsit, az viszont a Trafó világítása ezen az estén: nyilván a művész koncepciója persze, de fárasztóbb így a befogadás.)
Egy kis vetítés azért innen sem marad el (de kedélyes, fantáziadús az is), a zene kellemes, a mozgásötletek szellemesek, - kifelé menet a nézők között (az esti időpont ellenére köztük jó néhány gyermekkel) el-elhangzik: nézték volna még.
A gyorsulás matematikai értéke után önmagát Compagnie 9.81-nek nevező formáció egyszemélyes estje persze csakis ennyi lehet (hogyan bírna egyetlen ember többet az ilyenből), és ez nem is baj: végre valaki tudja, és betartja a mértéket.
