A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói és tanárai már bizonyára hozzászoktak az épület külső és belső látványvilágához. Számomra azonban új élmény volt belépni a főépületbe: elemi erővel hatottak rám Lotz Károly mennyezeti freskói, az aranyozott boltívek, a márványoszlopok és a falmélyedésekben álló szobrok. Mindez kitűnő alaphangulatot szolgáltatott a Best of Diploma című tárlathoz is, így már a következő gondolattal fordultam be a Barcsay-terembe: oké, a régit láttuk, de vajon mit kínál az új művészet?
Köszöntőt prof. Csanádi Judit, az MKE rektora mondott, a tárlatot Oltai Kata művészettörténész és Nagy Zsolt színművész nyitotta meg. A beszédek és egy csipetnyi improvizációs ? számomra már túl modern ? zenei előadás után mindenki szabadon megnézhette a kiállított műveket. Mi is kiválasztottuk a kedvenceinket, melyeket most az alkotók írott szavaival mutatunk be. Elvégre ki más tudná jobban tolmácsolni a művek lényegét, mint a készítőik?
A Barcsay-teremben kiemelt helyet foglalt el a grafika szakos Gaál Kata In stabil című, leselejtezett rajztáblára vegyes technikával készített munkája. A művésznő munkája egy városi jelenetet ábrázol, egyik oldalon a hátulról megjelenített férfiakkal, másikon a szemből jövő női tömeggel. A következő kérdésekkel foglalkozik: ??vajon melyek azok a szerepek, amelyeket elvárnak tőlünk, melyek azok a sztereotípiák, amelyek egyből felmerülnek a nemeket érintő témáknál? A klasszikus nemi szerepek mennyire élnek még a köztudatban és milyen mélyen gyökereznek? Vajon jó-e, ha a felborult társadalmi szerepek miatt problémákkal küzdő fiatal férfiak egyre inkább talajvesztetté válnak, hátat fordítanak a társadalomnak és kissé elszigetelődnek? Jelezni szerettem volna, hogy a nők sem mentesek a társadalmi szerepváltoztatás hatásaitól, ők is válsággal küzdenek, csak más módon, hiszen máshol is helyezkednek el az új felállásban.?
A teremben szintén helyet kapott Rózsa Luca Sára Triptichon című, három részes festménysorozata. A képeket, ahogy a frissen végzett festőnő is írja: ?a szerelem, a halál és az idő ismeretlenjei hatják át. Egyszerre hajtok fejet, tanúsítok alázatot a megmagyarázhatatlan jelenségek előtt, melyek paradox módon mozgatórugói életünknek, túlélésünknek, miközben ponyvaszerűen kezelt vásznak szándékoltan deszakralizálják, profanizálják a téma ünnepélyességét. Hétköznapi jelenségek ezek, melyek a legjelentősebből válnak a legjelentéktelenebbé és vissza, nézőponttól függően.?
Garamvölgyi Gábor ugyancsak egy három részes sorozattal zárta az egyetem festő szakát, amely a D-széria No. 1-2-3 nevet kapta. Az akrillal vászonra festett hármasról azt írja: ?A lelkünkben lakozó dualitás és a művészet területein megjelenő interdiszciplináris gondolkodásmód olyan kettősségeken alapuló dinamikus rendszerek létrehozására ad lehetőséget, amely hosszútávú vizsgálatom tárgyát képezi. Jelen munkáimat a művészeti-matematikai fogalmak analógiájára építem.?
A külön nyíló szobában aztán egy egészen mellbevágó alkotásba futhattunk bele mi, látogatók. A grafika szakon végzett Pollmann Sára Zsófia az Arlene című, vegyes technikával készült installációjával fejezte be az egyetemet. A rózsaszín minden árnyalatában pompázó, saját készítésű babákat is felhasználó, oltárt formáló erőteljes munkájának háttérgondolata ?az erősen befolyásolt nőiség képe, a lányoknak szóló fogyasztási cikkeken, főként a játékokon keresztül a rájuk irányuló ?tömegnevelő? erők vizsgálata, tehát, hogy milyen nőkké kell válniuk a társadalom szerint, amikor felnőnek.?
A Best of Diploma tárlat az aulában folytatódott, ahol szintén számos figyelemfelkeltő alkotást láthatott az érdeklődő közönség. A tér közepén egy acéllemez állt, a belé vájt emberi alakon keresztül ráláthattunk a falra akasztott, zöld fotón megjelenő társára. A szobrász szakos Ecsedi Zsolt diplomamunkája az Átjáró címet kapta, és a következő leírással mutatta be munkáját: ?A fotón nem egyszerűen egy körvonalat szeretnék láttatni, hanem egy formát létrehozni az anyag kisatírozásával. A horizontális gesztusaim utalnak a földi és fizikai akadályokra, a magasabb spirituális szintre a vágyakozás helyett. A célom egy komplex munka megalkotása volt, ahol minden csak utalás.?
Az aulában állították ki Erményi Mátyás egykori festő szakos hallgató öt részből álló munkáját is. ?A diplomamunkáim egyfajta önkeresés részét képezik ? írja. ? Ezt a közvetlen környezetemből kezdtem kibontani, amely számomra nem más, mint a kertváros. A képek alap indíttatása a pesthidegkúti kertváros strukturális és vizuális-minőségbeli átalakulásáról szól, a környékben felfedezhető kettősségről, azaz egyszerre városi és vidéki jellegéről??
Az itt felsorolt és bemutatott munkákon túl jóval több említésre méltó alkotás látható az MKE Best of Diploma nevű tárlatán, mely egészen augusztus 20-ig látogatható. Ami engem illet: volt olyan munka, amely lenyűgözött, volt, amely elborzasztott, volt, amelyet nem értettem, és olyan is, amelyen nagyot nevettem; volt alkotás, amely elgondolkodtatott, és akadt olyan is, amelyet ugyan esztétikusnak találtam, de a mögöttes tartalmát nem éreztem erősnek.
Összességében azt gondolom, hogy a modern kor művészeinek is a közönséghez kell szólniuk. Nekik kell átadniuk a gondolatokat, amelyekben osztozunk, az élményeket és az érzéseket, amelyeken egyedül mennek át. Félig laikusként azt mondhatom, hogy bizonyos munkáknál ez remekül sikerült.
Révy Orsolya
