? Nem tudom megunni, csak kétszer játszottam, mindkétszer Lucifert. Jó szerep, akárcsak Ádámé. Az utóbbi már biztosan nem leszek, érdekes lett volna, de Lucifer adatott meg, 1999-ben, a Merlinben is remek találkozás volt.
? Azt szintén Jordán Tamás rendezte. Mit változott Lucifere 12 év alatt?
? Azt hiszem, ma már átlátom a manipuláció mibenlétét. Lucifer a legnagyobb manipulátor a világon. Miközben mindenben segíti Ádámot, az a célja, oda juttassa, hogy feladja saját magát. Hogy belássa, értelmetlen a teremtés. Ez persze egy harc az Úr és Lucifer között. 1999-ben azt mondták, túl szelíden, jóságosnak játszottam. Azt gondoltam akkor is, ha az ember valamit el akar érni, nem mutatja meg, mi a célja. A meggyőzésnek sokféle variációját láttam már. Ma már szerintem jóval kristályosabban fogalmazok, világosabban.
? És mitől olyan fontos ez a vetítés-rész, hogy Jordán újra elővette a Tragédiát és ugyanezt a formát?
? Jordán tartotta olyan érdekesnek, hogy a szombathelyi színház nyitására újra bemutassa. A vetítés új médiafelületet visz az előadásba, az új formával közelebb hozza a darabot azokhoz is, akik utálták gimnáziumban, menekültek előle. Emlékszem, a Merlinbe is rengeteg fiatal jött be, és szerették. A vetítéstől meg egyáltalán nem lett olcsóbb. ?Legyen. Bübájat szállítok reátok/És a jövőnek végeig beláttok/Tünékeny álom képei alatt? ? mondja Lucifer. Így amit a valóságként élnek meg a szereplők, az a vásznon látható, vetített valóságként, mint egy mátrix: hitvita, harc, emberi gyarlóság, szenvedély. Ádám-Lucifer eszméit pedig ?élőben? játsszuk. A szereplők úgy ?mászkálnak ki-be? a filmbe, mintha másik szoba lenne, átlátszó falakkal. De csak az jön le a vászonról, akinek személyes dolga van.
? Lucifer miatt leszerződött Szombathelyre?
? Nem, csak vendég vagyok, egész életemben váltogattam a társulati tag és a szabadúszó státuszt, most az utóbbinál tartok. Mindig attól függ, hol tudok jobban érvényesülni, érdemes egy társulathoz szerződni vagy többféle munkalehetőség adódik. Azaz mit játszom, kik rendeznek, az általános színházi szemlélettel tudok-e azonosulni, akarok-e. A szolnoki időszak ? 1986-91 között ? rettentően belém égett. Erős szellemiségű színház volt, erős rendezőkkel, akik komoly színészegyéniségeket hívtak: Törőcsik Marit, Garas Dezsőt, Kézdy Györgyöt vagy Kozák Andrást. Én is ott kaptam nagy feladatokat, és Mucsi Zoli, Derzsi János, Spolarics Andrea vagy Tóth Jocó színésszé válásához ugyancsak Szolnok alapozott. Schwajda első igazgatása kedvezett nekünk, végig azon volt, hogy ne kelljen mással foglalkoznunk, a színház anyagilag is biztonságot jelentsen. Nagy felelősséggel állította össze a műsortervet.
? Érdekes módon hívta Schwajda a rövid életű Művész Színházba is, de a Nemzetibe csak a Jordán-érában került be.
? Schwajdával megszakadt a kapcsolatunk a Művész Színház után, mert nem mentem vele vissza Szolnokra. Ő azt gondolta, leváltam, és haladok a saját utamon. Pedig a Budapesten maradásom egyetlen oka: az ikreim akkor csak fél évesek voltak, és nem akartam őket itt hagyni.
? A legutóbbi szolnoki igazgatóválasztáson ön is pályázott, miért? Ennyire szeretne igazgató lenni?
? Szolnok szívügyem, belső kényszer volt, hogy hallassam a hangom. Annyira nem értettem egyet azzal, hogy eleve eldöntötték, ki legyen a direktor, és eljátszották ezt a pályázatosdit, hogy úgy döntöttem, beadok egy dolgozatot. Ott akartam állni a kulturális bizottság előtt, de nem nagyon volt erre módom. Öt percet és két kérdést kaptam
? Akkor is pályázik, ha esélye van?
? Biztosan nem, igazgatónak lenni borzasztó felelősség. Túl sok a hivatalnoki rész. Jordán nagyszerűen csinálja, én nem lennék rá képes. De rá kellett arra jönnöm, nincsenek szellemi műhelyek, leállt a színház, és mivel lassan ötven éves leszek, úgy döntöttem, én is kipróbálok valamit újat. Nem társulatot akarok alapítani, hanem előadásokat létrehozni. KAPcsolat TÁRsulásnak neveztük el magunkat. Sok-sok ember kötődne hozzá, és mások is csatlakozhatnak. Én egyfajta produkciós vezető vagyok, nem igazgató. Álmodni tudok, és ehhez kértem segítséget gazdasági ügyekhez, pályázatíráshoz értő szakembertől: Gáspár Annától. Már tavaly létrehoztunk egy produkciót Zsámbékon, a Tényleg szeretsz címűt, amelyet Dömötör Tamás rendezett? Tim Caroll, a londoni Globe Színház korábbi művészeti vezetőjének példája lebegett a szemem előtt. Tim már többször rendezett Magyarországon, hét év után felállt a Globe éléről, mert azt mondta, elég volt, szabadúszó lesz, és a saját útján jár. Minden színész rajong érte Magyarországon, akivel már dolgozott. Más gondolkodást hozott ? függetlenül attól, mennyire sikeresek az előadásai. Ráébresztett arra, hogy léteznek új dimenziók, ez tényleg revelációként hatott. Úgy terveztük: 2011-ben ő rendezi a társulásunkat, előtte meg workshopot tart. Mivel nem kaptunk támogatást a függetlenek keretéből, a workshopot és az előadást is lemondtuk. De nem adjuk fel. Elhatároztam, ha mások is hajlandóak idejüket áldozni az ügyre, és ingyen elvállalják, akkor mégis létrehozunk valamit. Persze, várunk az idei pályázatokra, nagy szükség van rá, különben el fog sorvadni ez a terület.
Részlet a szombathelyi előadásból: Szabó Győző (Ádám), Csonka Szilvia (Éva) és Mertz Tibor (Lucifer) - az mti felvétele
? Visszatérve Szombathelyre, tudja, mi az érdekes? Jordán most hívja a Tragédiára, nagy szerepre, a Nemzeti Színház igazgatójaként viszont leszerződtette, és egyáltalán nem gondolkodott magában. Ezt sosem tette szóvá?
? De, nemrég Szombathelyen elmondtam neki. Belátom, nem volt annyi lehetősége, a hierarchiában sokan álltak, akiknek méltó szerepet kellett adni, például a Kossuth-díjasoknak, az ismert színészeknek. Szerencsére a Nemzetis időszak alatt játszottam Debrecenben meg a Budapesti Kamaraszínházban, voltak kitörési pontok. Sokszor beleestem abba a csapdába, hogy csapatjátékosnak tartottam magam, és ezt komolyan gondolom. De mindig kiderül, szó sincs csapatról, mindenki az egyéni érdekeit képviseli. Azzal, hogy jött Alföldi Róbert, könnyebbé tette a helyzetem. Jordán szellemiségéhez nagyon ragaszkodtam. Alföldi egyébként azt mondta: mi jól tudunk majd együtt dolgozni, nagyon számít rám, de ez a szereposztásból nem nagyon derült ki. Így maradt a szabadúszás. Az most egyéni pech, hogy két bemutatóm is elmarad. Szombathelyen megcsináltuk Orwell Állatfarmját, Verebes István azt akarta, hogy Dömötör Tamás rendezze meg a Mikroszkópon is. Idő közben azonban kiderült, nincs rá pénz. Egyszerűsítve lehetett volna színpadra állítani, de úgy meg nem vállalható. A másikat Verebes rendezte volna, de ő most lemondott az igazgatói mandátumáról a pénzhiány miatt. Úgy érzem, az anyagi problémák a kreativitás nyesegetéséhez vezetnek.
