- Hogy mennek az Úri muri próbái?
- A napokban kaposvári megnézés volt.
- A budapesti Nemzeti Színházban?
- Olyan volt, mint amit annak idején kaposvári színészként tapasztaltam. A rendező Bezerédi Zoltán elhívta a kollégáit, Babarczy Lászlót, Zsámbéki Gábort, Ascher Tamást és Máté Gábort, hogy nézzenek meg a bemutató előtt pár nappal egy összpróbát, és mondják el a véleményüket.
- Tetszett nekik?
- Ilyenkor az volt a szokás, ahogy most is történt, hogy elvonulnak a rendezővel megbeszélni, mit láttak, aztán a rendező ebből annyit fogad el, amennyit jónak lát. Biztos vagyok benne, hogy jót tesznek az ilyen találkozások a készülő előadásnak. Lehetnének gyakrabban is.
- Lekenczey Muki könyvügynök kívülről érkezik az úri muri világába, kívülről szemléli az eseményeket. Olyan, mint amit Kulka Jánosról szoktak gondolni: okos, művelt, rálát az őt körülvevő világra...
- Vagyis unalmas színész vagyok?
- Épp ellenkezőleg. Izgalmas, ahogy a személyiség összetalálkozik a sokféle szereppel.
- Nekem is ez szokott tetszeni másoknál. Most is csodálatos látnom a próbák alatt a két főszereplőt, László Zsoltot és Stohl Andrást, mennyire rájuk szabott a szerepük. Mintha Móricz egyenesen nekik írta volna. De nagyon szeretem azt is, ahogy a többiek alakítgatják a figurájukat. Kicsit féltem az Úri muri próbáitól. Nehéz évadom van, részben megvolt már az Ármány és szerelem, előttem még két bemutató is, legközelebb a Lear, és attól tartottam, elveszi az erőmet a rendes fölkészüléstől.
- És elmúlt a félelem?
- Jó volt Bezerédivel dolgozni. Sok örömet szerez a saját szerepem is, és jó figyelni a többieket is. Társulat-összehozó próbafolyamat. És nincs rajtam most akkora teher, kicsit kívülről tudom nézni a többieket. Bár én másnak gondolom magamat, mint Lekenczey, én sokkal inkább ösztönlény vagyok, de ez a figyelő helyzet talán közös. Kiss Csabától tanultam, hogy a figyelem maga a szeretet. A figyelemmel megajándékozzuk a másikat. De ebben a társulatban nemcsak én vagyok ilyen. A többiek is mentesek a sztárkodástól, a "ki, ha én nem?"-mentalitástól. Jó látni a dolgozni tudó, lelkiismeretes színésztársakat.
- A nemzeti színházi szerepek, többek közt például a Csongor vagy a III. Richard mellett vígjátékok is, mondhatni bulvárok, amilyen az immáron 200. előadást is megért Hat hét, hat tánc, koncerténekes a Férfi és Nőben, tévésorozathős. Hogyan lehet válogatni?
- Örülök, amikor megtalál egy újabb feladat, de azért mindig elfog a rémület is, hogy tudok majd ebből kihozni újat, mi az, amit még nem láttak tőlem. Eleinte nem vagyok biztos, hogy ennyifélére képes vagyok. Nem fogják elhinni - gondolom. De közben annyira jó a sokfélét kipróbálni.
- A Szomszédoktól viszont mintha már soha nem szabadulhatna.
- Sokat küszködtem ezzel, néha ott is akartam hagyni a sorozatot. Annak idején kaposvári színészként izgalmas előadásokban voltam benne, és mégis csak Mágenheim doktorként ismertek. Néhány napja a Tűzraktérben mai tizenévesekkel volt találkozó, akiknek most a kedvencük a sorozat, az ismétléseket nézik. Azt mondják, meglátják belőle, hogyan éltek a szüleik. A beszélgetésen részt vett György Péter esztéta is, aki szerint egyszercsak valami történt, volt egy pont, amitől kezdve a Szomszédok a magyar kultúra része lett. Engem csak az zavar, hogy nem tudok úgy megszabadulni tőle, ahogy egyébként sok más szerepemtől. Nem mondhatom, hogy elég volt. Pedig én más habitusú vagyok. Irtózom visszafelé menni. Nem érdekel a múlt, jobban érdekel a jövő.
- És miért áll ki néha ügyek mellett, mint amilyen a Tarka magyar volt?
- Vannak dolgok, melyeket azoknak kell támogatniuk, akiknek még hisznek, akik nem járatták le magukat. Ezek kizárólag politikamentes ügyek, mint az, hogy legyen állatvédelmi törvény vagy hogy lehessen biztonságosan kerékpározni a városban. Én nem akarok senki szekértolója lenni. De az esélytelenek, a gyöngék mellé oda kell állni. Lehetnénk épeszű ország, ha értelmes ügyeket képviselnénk.
- És a Lear?
- Most az jön majd. Szerencsés vagyok, mert jó időben találtak meg a Shakespeare-ek, a Hamlet, III. Richard és most pedig a Lear, Varró Dániel új fordításában. Elkezdtem tanulni, nagyon szép szöveg. Várom.
